Szellemi rendszerváltozást remélnek a SZCSLE-től

Új szervezet bontott vitorlát, mely a családok lelki épségét megalapozott ismeretekkel támogatja.

„Ma a családok életében a védekező mechanizmusok működésére nagyon nagy szükség volna. Nem szabadna a családoknak csodálkozniuk azon, hogy történhetnek galibák, ezekre fel lehet készülni, nem dől össze a ház, nem minden úgy történik, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Sok ember az ilyen helyzetekbe ma belebetegszik” – figyelmeztet Dávid Beáta. Az intézetvezető vesszőparipájának tartja, hogy hiába tartja sok család a bajok forrásának a társadalmat, ha a társadalom éppen családokból tevődik össze.

A pszichiáter-pszichoterapeuta Harmatta János az orvos szemét adja a szövetségnek.

„A család bölcső, amelynek épségéért nemzedékeken keresztül sokat kell tenni. Épp ezért nagyon fontos, hogy a társadalomnak jó bölcsője legyen, amiben döntő tényező a család lelki egészsége. A család amellett, hogy lehet jó bölcső, lehet kényszerzubbony is, ezt nem választhatjuk meg. A prevenció során viszont elérhető volna, hogy a családtagok ne érezzék ez utóbbit – hívja fel a figyelmet Harmatta. Mint mondja, a helyes kötődés kialakulásának is fontos terepe volna a család. Nehéz ugyanakkor szerinte a mai szülők helyzete is, akik nem kaptak efféle segítséget arra felkészülni, hogy mi lesz, amikor már kirepülnek a gyerekek. Sok esetben azt látja, hogy az érdeklődések, a baráti körök és akár az otthoni „kalitkák” is különbözőek a házasság későbbi szakaszában, a család pedig már legfeljebb funkcionálisan van együtt.

A pszichiáter-pszichoterapeuta nem tagadja, hogy a családok nehézségei számos alkalommal anyagi gyökerűek, de ha nem kapnak időben megfelelő felvilágosítást, akkor éppen azok a lélektani területek maradnak ki, amelyeknek a leginkább fejlődniük kellene. Szerinte az egyesület sikeressége nagyon nehezen mérhető majd számokban, de arra a sok bajra azért rá lehet majd mutatni, amely éppen ezzel a befektetett munkával kerülhető el. A megelőzésben – mint mondja – egy jól működő civil szférának is kulcsfeladata lenne.

Farkas Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézményeként működő Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet főigazgatója a bemutatkozás helyének házigazdájaként a családpolitika öt pillérére igyekszik rávilágítani, ami a lakásügytől az adóügyig, a közlekedéstől az oktatásügyig mindent átsző:

Mindemellett szerinte már felismerte a világ, hogy az oktatás részévé kell tenni a családi életre nevelést és bizony a párkapcsolati kultúrát is, ebben – úgy látja – szellemi rendszerváltozást hozhat az erkölcstanoktatás bevezetése. Bízik benne, hogy ez az ernyőszervezet sok pedagógussal gazdagodik majd, védőnővel, szociális munkásokkal vagy akár teológusokkal.

Hogy mit várhatunk az egyesülettől a hétköznapokban, arról Bagdy Emőke azt mondja, nem fölülről fogják kitalálni, mire van szüksége egy családnak, de a diagnosztikát igenis feladatuknak tekintik, illetve adott konkrét kérdésekre tudományosan megalapozott válaszokat tudnak adni.

„Vannak kismamák, akik tanácstalanok. Hordozókultúra vagy babakocsis kultúra? Magamra kössem azt a pici babát vagy babakocsiba tegyem, mert a védőnő azt mondja? Sok esetben a védőnők sem tehetnek róla, de a tudomány meghaladta azokat az ismereteket, amelyeket ők a főiskolán tanultak. Mi le tudunk vetíteni filmeket, ismereteket tudunk átadni, és magukat a védőnőket is fel tudjuk zárkóztatni. Bizonyított tény, hogy a születés után kilenc hónapig érdemes hordozni még a babát, napi három óra hordozással az idegrendszeri kapcsolatok fejlődésében hihetetlen fejlődés áll be, a stresszekkel szemben »golyóálló idegrendszer« alakul ki. Természetes, hogy mindenki jó anya akar lenni, de nem mindegy, honnan szerzi az ismereteit” – illusztrálja egy konkrét példával a majdani segítségnyújtást Bagdy Emőke.