„Ma a családok életében a védekező mechanizmusok működésére nagyon nagy szükség volna. Nem szabadna a családoknak csodálkozniuk azon, hogy történhetnek galibák, ezekre fel lehet készülni, nem dől össze a ház, nem minden úgy történik, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Sok ember az ilyen helyzetekbe ma belebetegszik” – figyelmeztet Dávid Beáta. Az intézetvezető vesszőparipájának tartja, hogy hiába tartja sok család a bajok forrásának a társadalmat, ha a társadalom éppen családokból tevődik össze.
A pszichiáter-pszichoterapeuta Harmatta János az orvos szemét adja a szövetségnek.
„A család bölcső, amelynek épségéért nemzedékeken keresztül sokat kell tenni. Épp ezért nagyon fontos, hogy a társadalomnak jó bölcsője legyen, amiben döntő tényező a család lelki egészsége. A család amellett, hogy lehet jó bölcső, lehet kényszerzubbony is, ezt nem választhatjuk meg. A prevenció során viszont elérhető volna, hogy a családtagok ne érezzék ez utóbbit – hívja fel a figyelmet Harmatta. Mint mondja, a helyes kötődés kialakulásának is fontos terepe volna a család. Nehéz ugyanakkor szerinte a mai szülők helyzete is, akik nem kaptak efféle segítséget arra felkészülni, hogy mi lesz, amikor már kirepülnek a gyerekek. Sok esetben azt látja, hogy az érdeklődések, a baráti körök és akár az otthoni „kalitkák” is különbözőek a házasság későbbi szakaszában, a család pedig már legfeljebb funkcionálisan van együtt.
A pszichiáter-pszichoterapeuta nem tagadja, hogy a családok nehézségei számos alkalommal anyagi gyökerűek, de ha nem kapnak időben megfelelő felvilágosítást, akkor éppen azok a lélektani területek maradnak ki, amelyeknek a leginkább fejlődniük kellene. Szerinte az egyesület sikeressége nagyon nehezen mérhető majd számokban, de arra a sok bajra azért rá lehet majd mutatni, amely éppen ezzel a befektetett munkával kerülhető el. A megelőzésben – mint mondja – egy jól működő civil szférának is kulcsfeladata lenne.
