Beer Miklós: A pápa üzenete nem fakírság

Akkor követik majd az ökológiai tanítást, ha szelektív kukák és napelemek lesznek a plébániákon – hangzott el egy váci konferencián.

Finoman szólva is igen heterogén csapatot gyűjtött össze a Beer Miklós vezette váci püspökség egy csütörtöki konferenciára, amelyen Ferenc pápa társadalmi tanításának egyes részeit próbálta értelmezni aktív és passzív politikai szereplő, újságíró, közgazdász, „alsó és felső” egyházi személy.

Az esemény szpíkere az a Hegyi Gyula volt, aki momentán újságíróként mutatkozott be, de az MSZP-s színekben szerepelt, legutóbb EP-képviselőként volt jelen a közéletben. Köszöntőjében fájlalta, hogy Ferenc pápa bolíviai látogatásából Evo Morales elnök a szentatyának adott „sarló-kalapácsos” ajándéka elvitte a show-t, az egyházi vezető beszéde nem kapott hangsúlyt, pedig hosszasan beszélt a társadalmi igazságtalanságokról.

Az első előadó, a házigazda Beer Miklós katolikus megyéspüspök rögtön felhívta a figyelmet, hogy a pápa szavai egyáltalán nem csak a hívőkhöz szólnak, hanem minden jóakaratú emberhez.

– Felelőssége van mindenkinek, aki megbecsüli az ivóvizet, aki nem töri meg a megroppant ágat – tolmácsolta Ferenc pápa sokszor ismételt szavait, rámutatva a „zöldüzenet” dokumentumára, a Laudato si’ körlevélre. – Ferenc pápa ebben ökológiai megtérést sürget. A természet csodája és gazdagsága mindenkié, ezt a világot unokáinktól kaptuk kölcsön.

Beer Miklós úgy látja, a pápa szavaiból kiérezhető, hogy a gépek megjelenésével erősödik az üzenet, hogy az ember „selejt”, de ébresztőt is fúj, hogy üljünk le egymással ezt áttekinteni, előítéletek nélkül. Beer az egyén felelősségét hangsúlyozva elmondta, egy hónapja már kizárólag csapvizet iszik, mert átérzi a flakonok környezetterhelő hatását. Emellett vonattal és kerékpárral közlekedik, amikor lehet, ami során nagy találkozásai voltak, „ez nem fakírság”, jegyezte meg.

Andor László volt felzárkóztatásügyi EU-biztos saját bevallása szerint nem szakértője Ferenc pápa tanításának, de hallva őt nagyon fontosnak tart mindent, amit ökológiai témában elmond, és ami egybevág az Európai Unió 2020-ig tartó időszakának deklarált céljaival.

Úgy látja, sajnos a jövedelmi egyenlőtlenségek minden szándék ellenére folyamatosan nőnek, ami szerinte azért van, mert a tulajdonképpen 2007 óta tartó válság destabilizálta az egyes országok jóléti rendszereit, és a periférián okozta a legnagyobb károkat. A kihívásokra adódtak pozitív válaszok is, például Portugáliáé, ahol az egyház lépett és vált aktívabbá a jövedelmi különbségek csökkentéséért vívott küzdelemben. Andor ugyanakkor nem tagadta, az EU késlekedett a bank- és pénzügyi szabályozással.

Számára a pápa szavai egyértelműek: a módosabbaknak le kell mondaniuk bizonyos javaikról, és a közjó szolgálatába kell állítaniuk, ugyanerről beszélt éppen egy esztendővel ezelőtt Ferenc pápa az Európai Parlamentben is, ahol szintén beszélt a migráció problematikájáról, már akkor felhívva a figyelmet arra, hogy a társadalmak jogait ugyanúgy biztosítani kell, mint a menekülőknek nyújtott segítséget, arról sem megfeledkezve, hogy a destabilizálódott térségeket újra élhetővé kell tenni. Mint Andor felhívta a figyelmet, „korunk nagy gondolkodója”, Ferenc pápa Washingtonba is elment, ahol a Kongresszus előtt központi – bibliai – üzenete az volt, hogy mindenkinek azt kell tennie, amit szeretne, hogy más is vele tegyen.

Hogy a fentiekkel kapcsolatban általánosságban lomhán lép az egyház, arról már Török Csaba főiskolai docens, a katolikus egyház tévéreferens papja – az MNO gyakori egyházügyi szakértő megszólalója – beszélt kendőzetlenül.

– Az egyház ötvenévente találkozik a reformigénnyel. A megújulást Ferenc pápa már nem elsőként sürgeti, korábban előtte az ő legfőbb forrása, VI. Pál pápa is leírta ezzel kapcsolatos hitvallását az Ecclesiam suamban 1964-ben, amelyben azt sürgeti, az egyháznak szóvá, üzenetté, párbeszéddé kell válnia.

De hogyan váljon üzenetté az egyház, kilépve intézményi korlátai közül? Török Csaba atya felidézte, VI. Pál kezdte azt a látogatássorozatot más vallási vezetőknél a II. vatikáni zsinat hajrájában – a konstantinápolyi pátriárkánál járt akkor –, ezt a gesztust folytatja Ferenc pápa, még úgy is, hogy maradnak nyitott nyitott kérdések, például a pápaság és a szentségek intézményével vagy a liturgiával kapcsolatban.

Ferenc pápa tetteiből olvasva Török Csaba rámutat arra, amit a szentatya keddi, firenzei beszédében is artikulált, hogy az egyház nem „öregedhet meg bezárkózva”, sokkal inkább kilépnie kellene az utcára, még akár össze is piszkolódnia. Felidézte, az egyházfő még Buenos Aires-i érsekként megvizsgálta, hány méteres egy templom vonzáskörzete, és arra jutott, hogy körülbelül 600 méter, ebből pedig egyenesen következik, hogy még városban sincs mindenhol jelen az egyház. Erre fel kezdeményezte azt, hogy az egyházközségekben béreljenek garázsokat, szobákat, és aki betér, azzal beszélgessenek, imádkozzanak, találkozzanak velük, mert először is erre van szükség. Ez ráadásul nem tart távol senkit a templomtól, legfeljebb behív olyanokat, akik amúgy nem mentek volna el oda.

– Az egyháznak ki kell lépnie a perifériák felé. Krisztus maga is a perifériákon mozgott. A kilépés kitettséget is jelent természetesen, ehhez rengeteg bizalomra és bátorságra is szükség van – érzékeltette a pápa hozzáállását Csaba atya, aki szerint a pápa névadója, Szent Ferenc is meghökkentett sokakat a decentralizált tevékenységgel.

Ferenc pápa egy újabb, nagy visszhangot kiváltott „aranyköpését” felidézve nyomatékosította, a pásztoron érezni kell a nyáj szagát, különben legfeljebb az irodában könyveli a bárányokat. Nem mellékesen – Jézus mintájára – egyenrangúként kell kezelni a „bárányokat”, engedi kibontakozni a félelmeiket, aggályaikat, kételyeiket, ez teszi képessé a pásztort arra, hogy válaszolni tudjon.

Pogátsa Zoltán közgazdász Ferenc pápa rendszerkritikai attitűdjét tartja óriási jelentőségűnek. Szerinte az egyházfő társadalmi tanítása három téma köré csoportosul.

Pogátsa érdekességképp felvetette a kérdést: kommunista-e a pápa?

– A kérdés alapvetően butaság, de azért Ferenc pápa kemény kapitalizmuskritikát fogalmaz meg. Vannak olyan demokratikus országok, ahol ezeket a kérdéseket ki tudták beszélni, kialakítva új újraelosztó rendszereket, progresszív adórendszert. Kommunista pártok nélkül – zárta szavait.

Jávor Benedek, a balliberális olajfa-koalíció EP-képviselője, az Európai Parlament környezetvédelmi bizottságának alelnöke először is azt próbálta körüljárni, mi a forrása Ferenc pápa mondandójának.

Úgy látja, az egyház előtti akadályok már a II. vatikáni zsinat alkalmával felszínre kerültek, mégis még mindig azt látjuk, hogy a környezetszennyező üzemek a legszegényebb térségekbe települnek. Azonban a rendszerkritikai szemlélet első képviselője szerinte nem Ferenc pápa, hanem II. János Pál, aki már 1990. január 1-jei, békevilágnapi üzenetében sürgette, meg kell kérdőjelezni az alapvető fejlődési modellt, a környezeti, pénzügyi és egyéb válságok forrása pedig semmi más, mint morális, erkölcsi válság, a lengyel pápa szavai szerint „nem helyesen viszonyulunk a bennünket körülvevő világhoz”.

Jávor egy 800 fős mintán végzett kutatás eredményeit ismertetve – magát is beleértve – kritizálta a hívők közösségét, mint akik nem érzik magukénak a teremtett világért érzett felelősséget, példamutatást és gyakorlati megvalósítást viszont igenis várnának az egyháztól.

– Akkor fogják a hívek követni a tanítást, ha a plébánián napelem lesz és szelektív hulladékgyűjtés – fogalmazott előadásában.