Harminc felett elrepül a boldogság?

A kamaszok még sosem voltak ennyire elégedettek az életükkel.

A San Diegó-i Egyetem professzora vezette reprezentatív kutatás arra volt kíváncsi, hogy valóban boldogabbak és elégedettebbek voltak-e azok, akik a hetvenes évek elején töltötték be harmincadik esztendőjüket. Az eredmények azt mutatják, hogy a 30 évnél idősebb felnőttek már nem lényegesen boldogabbak, mint a 18 és a 29 éves korig tartó periódusukban. (A vizsgálat pdf-ben itt elérhető.)

Az amerikai kutatás adatainak tanúsága szerint a harminc évnél idősebbek 38 százaléka állította azt, hogy nagyon boldog volt az 1970-es évek elején. Ez a szám 2010-ben 32 százalékra zsugorodott. A 18 és 29 év közötti felnőttek 28 százaléka mondta, hogy nagyon boldog volt az 1970-es évek elején, szemben a 2010-es évek 30 százalékával. Ugyanebben az időszakban a tizenévesek boldogságérzése emelkedett: a 12. évfolyamosok 19 százaléka tartotta magát boldognak az 1970-es évek végén, ezzel szemben már 23 százalékuk a 2010-es években.

„Magyarországon a Kopp Mária által kezdeményezett Hungarostudy kutatások vizsgálják reprezentatív mintán a lelkiállapot és a boldogság alakulását – mondta el az MNO-nak Szondy Máté klinikai szakpszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa. – A legutóbbi adatokat 2013-ban közölték, ez alapján nálunk az Y generáció, vagyis a 20-35 éves korosztály tagjai a legboldogabbak.

Az amerikai tanulmány eredményével kapcsolatban számos kérdés felmerül, ezek egyike, hogy mi lehet a magyarázata annak, hogy egyre boldogtalanabbak vagyunk. Az is kiváltó oka lehet a boldogtalanságnak, hogy 30 év után azzal szembesülünk, hogy nem tudjuk beteljesíteni fiatal felnőttkori vágyainkat – vagyis túl nagy szakadék tátong céljaink és elért eredményeink között.

A vizsgálat megemlíti a sajátos amerikai életérzés okozta válsághelyzetet, miszerint a kultúra növekvő mértékben hangsúlyozza a magas elvárásokat és a „kövesd az álmaid” magatartásmintát, azokat az érzéseket, amelyek pozitív felhanggal bírnak, amikor még fiatal az ember – magyarázta Jean M. Twenge. Az amerikai kutatás vezetője kiemelte, hogy az átlagos érett felnőttek felismerték, hogy az álmaik nem teljesülhetnek, és ennek elkerülhetetlen eredménye lesz a boldogtalanság.

„Magyarországon az is fontos tényező, hogy a rendszerváltásra és később az európai uniós csatlakozásra csodavárással tekintettek, mely majd elhozza a várt elégedettséget – emelte ki Szondy Máté. – Amikor pedig ezek a túlzó, irreális elvárások nem teljesültek, akkor ez kiábrándultságot és csalódást eredményezett.”

A klinikai szakpszichológus szerint ahhoz, hogy a magyarok általában a nemzetközi boldogságskálák alsó harmadában végeznek, az is az oka, hogy hazánkban rendkívül alacsony az egymás iránti bizalom szintje.

„Pszichológiai közhely, hogy az ember társas lény – tehát csak akkor tudjuk jól érezni magunkat, és akkor tudunk hatékonyan működni, ha jól, biztonságban érezzük magunkat a kapcsolatainkban.”

A szakértő hangsúlyozta, hogy Magyarországon a kutatások szerint az emberek nem bíznak egymásban: nem bízunk a szomszédban, a boltosban, a hivatalokban, az ország vezetőiben. Az eleve meglévő bizalmatlanságot és félelmet az utóbbi időben fokozza az a fajta kommunikáció, mely szerint az ország veszélyben van – tette hozzá.

A legfontosabb tényező itt a társas kapcsolataink minősége: vannak-e kapcsolataink, ápoljuk-e őket, fordítunk-e elég időt rájuk – vázolta a helyzetet Szondy Máté. Kifejtette:

„A tartalmas emberi kapcsolatok mind fizikai, mind mentális egészségünk szempontjából elengedhetetlenek. Ugyancsak fontos az aktivitás, mind a fizikai, mind pedig a mentális, szellemi – tanulási, alkotási, kreatív – tevékenység, valamint az, hogy lássunk, találjunk értelmet a mindennapi tevékenységeinkben.”

Végül az adjunktus hangsúlyozta: fontos tudatosítanunk azt, hogy nem a jobb anyagi helyzetünktől leszünk boldogabbak: bár a szegénység nagymértékben megnöveli a boldogtalanság valószínűségét, a jobb anyagi helyzet önmagában nem garantál magasabb boldogságot.