Selmecbánya: az örökkévaló tündérváros

Ahol az egyik ház udvaráról rögtön a bányába léphetünk be, és ahol több mint másfél óra járásnyira fekszik a szomszéd telke.

Továbbsétálva jobbra felfelé hamarosan felbukkan a Szent Katalin-templom, majd a Szentháromság tér. Fényképtéma eddig is akadt, visszanézve a lejtő irányába már felbukkan a fehér Leányvár a szemközti hegytetőn, feljebb gyalogolva pedig Petőfi Sándor egykori iskolájába botlunk. A Szentháromság-szobor tövében található turistainformációban pedig nemcsak várostérképet és kőzetkiállítást, hanem egy patkó alakú tárnát is találunk, amely a ház udvaráról indul. Ha megvesszük a jegyet potom egy euróért, kézilámpával gyorsan körbenézhetünk a bányajáratban, benne máris a város egykori legfontosabb mesterségével, a bányászattal ismerkedhetünk. Aki azonban komolyabban szeretne körülnézni a bányászat múltjában, autózzon ki a Klopacskán túl a skanzennek nevezett helyre, ahol alászállhat a tárnák labirintusába.

A túra elején – még a felszínen – a bányászok egykori kápolnájában gyűlnek össze a látogatók, ahol a figyelmesebb turista rálelhet a százéves bányanaplóra, benne rengeteg magyar névvel. Ezután másfél órás föld alatti túra következik, itt bontakoznak ki előttünk Selmec dolgos hétköznapjai. Megnézhetjük a legrégebbi, kéziszerszámokkal szélesített járatokat, Habsburg királyok látogatását őrző emléktáblákat, és persze a még a nyolcvanas években is használt modernebb kőfejtő gépeket, bányavasutakat.

Visszaautózva a városba még megállhatunk a Leányvárnál, vagy kicsit lejjebb a Monarchia étteremnél, amelyet szintén egy lakóházból alakítottak ki rendkívüli igényességgel, meghagyva a míves halványtürkiz cserépkályhát és a helynek otthonosságot kölcsönző hajópadlót is. Ha viszont nem teszünk kitérőt a skanzenbe, és a városmagban maradunk, még azért akad jócskán látnivaló. Selmec hírnevét nem utolsósorban az 1735-ös alapítású Bányászati és Erdészeti Akadémiának köszönheti, az ennek helyet adó botanikus kertben kedvére sétálgathat az utazó a mamutfenyők között.

A Szent Katalin-templomtól még egy kis kapaszkodás, és fenn vagyunk az Óvárban (Stary zámok), amely nem más, mint egy tekintélyes erődítmény és a vártemplom épületegyüttese. Benne több tárlatot is megnézhetünk, úgymint az óra- és pipagyűjteményt, a kovácsműhelyt és a bányászati kiállítást. Szállást nyáron nem is olyan könnyű találni, ám szezonon kívül is érdemes előre foglalni hotelszobát. Az egykori vadászlakot, a Kachelmannt egészen közel a Korzóhoz teljes szívvel ajánlhatjuk, tízezer forintnyi euróért kínálják a kétágyas szobát, de átellenben a Hotel Matej díjszabása sem sokkal magasabb. Mindenhol bőséges reggelivel várják az utazót, a bárban pedig többfajta csapolt sör várja a szomjazót.

Apropó, sörözés. A Kachelmann márkát már csak azért se hagyjuk ki, mert ez a selmeci sör, de a besztercei Urpiner is odakívánkozik asztalunkra. Ám aki megtalálja az Erb névre hallgató éttermet, az megérdemel egy azonos nevű korsó sört. Itt ezt a világos és borostyánszínben is kapható nedűt helyben főzik, az étterem valójában része a sörfőzdének. Nagyszerű programpont lehet a szklenófürdői (Sklené Teplice) kirándulás, ahol természetesen a Monarchia korából itt felejtett hangulatú termálfürdőt érdemes felkeresni.