A fiatal zseni rengeteget gyakorolt, és rövid idő alatt sokat fejlődött. Amikor elkezdte, napi 4-5 órát töltött kockázással, és több ezerszer kirakta a játékszert, de, mint mondja, ennyi nem elég. Az algoritmusokat, a forgatássorozatokat be kell magolni. A sok tanulás és a sok gyakorlás mellett természetesen szeretni kell a bűvös kockát, mert anélkül nem megy; de így van ez mindennel. Hunor azonban mostanában az érettségijére készül, ezért kissé háttérbe szorult a Rubik-kocka, de így is reggelente iskolába jövet vagy hazafelé menet a HÉV-en mindig ott van a kezében a játék. Volt idő, amikor zavarta, ha az utasok megbámulták, de mint a versenyek alatti izgalomhoz, úgy idővel ehhez is hozzászokott.
Hunor még mindig tud örülni, ha helyükre kerülnek a színek, annak ellenére, hogy számára már nem nagy dolog ez. Az idővel való verseny folyamatosan inspirálja. Vallja: nem is lehet megunni ezt a játékot, mivel nagy motiváló erő az, hogy minél gyorsabban és mindig egy jobb forgatáskombinációval rakja ki a kockát.
