Évente közel 70 ezer diák virágcsokroktól roskadozva int búcsút az alma maternek. A ballagás szokásos és elmaradhatatlan kellékei a vágott virágok, az apró ajándékok, a plüssfigurák. Igaz, hogy a felnőtté válás emlékezetes pillanataihoz hozzátartozik az ajándékozás is, ám egy hagyományteremtő szándékkal életre hívott kezdeményezés újraértelmezte ezt a gesztust.
A KézenFogva Alapítvány egy olyan projektet indított útjára, melynek célja, hogy a ballagó diákoknak szánt virágok és jelképes ajándékok egy részének árát a fogyatékossággal élő fiatalok támogatására fordítsák, így segítve kortársaik munkához jutását. A szervezet 2006-ban önálló programegységet hozott létre azért, hogy a középiskolásokat megismertessék a fogyatékos emberek világával. Az alapítvány egyik szándéka az, hogy a jövő nemzedékét szociálisan érzékennyé nevelje. Ehhez csatlakozik ez a kezdeményezés, így a felelősen gondolkodó középiskolások tevőlegesen hozzájárulnak a fogyatékossággal élők helyzetének javításához – tudta meg az MNO Váradi Ildikótól, a KézenFogva Alapítvány szóvivőjétől.
A KézenFogva Ballagunk elnevezésű projekthez ezidáig két intézmény, a budapesti Városmajori Gimnázium és a Gödöllői Református Gimnázium végzős diákjainak egy csoportja csatlakozott. A tanulók úgy döntöttek, hogy ballagás alkalmából a szokásos virágcsokrok helyett arra kérik rokonaikat, barátaikat, hogy az ajándékokra szánt összeget jótékony célra fordítsák.
A Városmajori gimnázium diákjai így írnak tervükről: „Búcsút veszünk a középiskolánktól. Sokan közületek eljönnek majd, mások távolból szorítanak értünk. Talán valami apró gesztussal, virággal is készültök a számunkra. Az esemény azonban nem a kezünkbe kapott csokrok számától lesz emlékezetes. Arra kérünk mindenkit, hogy a ballagásunkra szánt ajándék árát vagy annak egy részét inkább jótékony célra ajánljátok fel.”
A budapesti gimnáziumból 28-an ballagnak kézen fogva, a végzős diákok egyikét telefonon értük utol. A fogyatékossággal élők világát egy iskolai program ismertette meg Agócs Juliannával. A budapesti Városmajori Gimnázium utolsó éves tanulója úgy látja: „a mai elidegenedő társadalom egyszerűen tudomást sem akar venni a fogyatékossággal élőkről, pedig szükségük van a támogatásunkra”. Ezért is tartja a KézenFogva Ballagunk akciót nagyon jó kezdeményezésnek. Nyilatkozónkat sokan faggatták arról, miért áll a kezdeményezés mellé, miért segít olyanokon, akiknek még a nevét sem ismeri. Julianna a kérdésekre kérdéssel válaszolt: „ha lehetőségem van arra, hogy segítsek másoknak, akkor miért ne tegyem meg?” Mint mondta, azért tartja fontosnak az adakozást, mert az ilyen gesztusok mutatják meg igazán, hogy kik vagyunk.
