És akkor bevettük magunkat az erdőbe egy maroknyi hívővel

Egyre több a kiépített zarándokút Magyarországon, a Mária Út létrehozói pedig most maratoni dobással újítanak.

Bécsi Orsolya
2016. 07. 08. 16:48
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A spirituális turizmus igazi gazdasági tényező, még ha nem is hallani erről sokat: évente 330 millióan kelnek útra a világon a lelki és testi megtisztulás reményében a szent helyek felé. Az elmúlt harminc évben Európa-szerte hatványozottan megfigyelhető a jelenség, amelyet legtöbbször az élethelyzetben beállt változás idéz elő. A túra nemcsak egy fizikai táv megtételét, hanem belső utazást is jelent, a többnapos, akár hónapos, megerőltető gyaloglás csak eszköze a gondolati megmerítkezésnek.

A nemzetközi tendencia alól hazánk sem kivétel. Magyarországot keresztül-kasul átszelik a zarándokútvonalak, például az El Caminot bevezető Szent Jakab-út, Esztergom és Máriagyűd között a Magyar Zarándokút, a Szent Márton Európai Kulturális Útvonal, a Gyöngyök útja, a Szent Erzsébet Zarándokút, és az egyik legrégebbi, a Mária Út – csak hogy a legismertebbeket említsük.

A Mária Út 2006-os indulása közelinek tűnhet, ennek ellenére tíz év alatt jelentős eredményeket értek el. Szabó Tamás, a teljes egészében magyar alapítású Mária Út Egyesület elnöke szerint azonban bőven akad még munka, nemcsak a már kiépített szakaszok fejlesztése, hanem a zarándoklás terjesztésének szempontjából is. Emiatt vágtak bele az új projektjükbe.

Több nagyobb esemény után, mint például a rendszeres csíksomlyói zarándokút vagy az augusztus 22-i 1Úton – mikor több ezer zarándok egyszerre vág neki az egész napos túrának –, 2016-ban ismét újítottak a szervezők. Noha idén még csak tesztüzemben, de jövőre már teljes gőzzel üzemel a Mária Maraton, amire ultrafutókat és túrabicikliseket, mountainbike-osokat vártak, illetve várnak.

A résztvevők június 18. és július 10. között Mariazelltől Csíksomlyóig teljesítik a Mária Út egyik leghosszabb távját. Mivel nem csak a legek számítanak, ezért Szabó Tamás szerint elsősorban a lokális önszerveződést szeretnék elősegíteni, így például a megadott időpontokban a zarándoklókkal együtt tehetné meg a távot egy-egy falu apraja-nagyja. Mint mondta, az az álma, hogy „a kis óvodások futnak velük nyolc métert”. Szavai szerint az első jelentkező egy 67 éves idős úr volt, aki a többiekkel együtt, 27 nap alatt teszi meg az 1300 kilométeres utat.

Mindezeket az egyesület Mátrába száguldó kisbuszában tudtuk meg az elnöktől, majd majdnem kéttucatnyian elindultunk énekelve Márkházáról a kicsiny Krisztus király templomtól, hogy teljesítsük a zarándokút egy szakaszát. Menetünket Székely János, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke vezette, alakja kimagaslott az őt követők közül, és hangját csak Szabó Tamás baritonja nyomta el olykor. Rövidesen elhagytuk a falu utolsó házait és bevettük magunkat az erdőbe, ahol a perzselő forróság és a lombok hűs virágillata lassan elfeledtette velünk a főváros pezsgő zsúfoltságát. Az elmélkedésre szánt szakaszon néhány szófoszlányt leszámítva valóban némán vágtunk át, a traktorkerekek csipkézte göröngyök között pillangók repkedtek, a madárcsicsergésből kihallatszott a tiszta rigófütty. A tengerszint lassan, de biztosan emelkedett, míg egy forduló után olyan kaptatóhoz értünk, amely végképp szétzilálta a társaságot.

Mikor kiértünk a fák sűrűjéből, azonnal megpillantottuk Mátraverebély-Szentkút pár száz méterre magasodó hagymakupolás templomát. A csapat vidáman énekelve ért a vakító falak, majd bejárat elé, ahol Kálmán Peregrin atya megcsókolta a menet elején haladó feszületet és üdvözölt bennünket. Szentkúton minden zarándokcsoportot így köszöntenek.

Mátraverebély-Szentkút egyike a Mária Út által érintett kiemelt kegyhelyeknek, történetét két legendához kötik. Az egyik szerint Szent László királyunk menekülés közben átugratott egy szakadékon és lova patájának nyomán fakadt az első forrás, a másik egy néma fiú gyógyulásáról számol be, miután megízlelte a forrás vizét. A kegyhely nem úszta meg a török időket, II. József reformjait és a szocializmust. Peregrin atya elmondása szerint az utóbbi 25 év a terület visszavásárlásáról, restaurációjáról szólt. Mostanra beérni látszik a megálmodott egyesítés, hiszen 2014-re elkészült a mozaikkal kirakott szabadtéri oltár, 2015-re pedig felújították a kegyhelyet és kiépült a zarándokszállás.

A színpompás oltár és a dúsan díszített, aranyozott templombelső után meglepő puritánság fogadja az érkezőt, tágas terei és letisztult vonalai élesen elütnek a pár száz méterre található kegyhelytől. A szobákban semmi felesleges vagy figyelmet elterelő berendezési tárgy nincs, így tökéletes helyszíne lehet a megtisztulásnak és a lelki felüdülésnek.

A hegyoldal ősi fáira és a végtelen kék égre csodálatos kilátás nyílik, a természet közelsége derűs békével árasztja el a megfáradt utazót – nem csoda, hogy Szentkút kedvelt elmélkedési helye Székely János püspöknek is. Mint mondta, év közben ott vannak a segédpüspöki és az esztergomi főiskola rektori teendői, az országos cigánypasztoráció, a kurziómozgalom és számtalan más, így néha nem árt egy kis elvonulás, amit itt fog eltölteni nyári vakáció gyanánt.

Hazafelé már az ablakot veri a nyári eső. Míg mi a fővárostól távol napfényben fürödtünk, Budapestre lecsapott a vihar.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.