És akkor bevettük magunkat az erdőbe egy maroknyi hívővel

Egyre több a kiépített zarándokút Magyarországon, a Mária Út létrehozói pedig most maratoni dobással újítanak.

Mindezeket az egyesület Mátrába száguldó kisbuszában tudtuk meg az elnöktől, majd majdnem kéttucatnyian elindultunk énekelve Márkházáról a kicsiny Krisztus király templomtól, hogy teljesítsük a zarándokút egy szakaszát. Menetünket Székely János, Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke vezette, alakja kimagaslott az őt követők közül, és hangját csak Szabó Tamás baritonja nyomta el olykor. Rövidesen elhagytuk a falu utolsó házait és bevettük magunkat az erdőbe, ahol a perzselő forróság és a lombok hűs virágillata lassan elfeledtette velünk a főváros pezsgő zsúfoltságát. Az elmélkedésre szánt szakaszon néhány szófoszlányt leszámítva valóban némán vágtunk át, a traktorkerekek csipkézte göröngyök között pillangók repkedtek, a madárcsicsergésből kihallatszott a tiszta rigófütty. A tengerszint lassan, de biztosan emelkedett, míg egy forduló után olyan kaptatóhoz értünk, amely végképp szétzilálta a társaságot.

Mikor kiértünk a fák sűrűjéből, azonnal megpillantottuk Mátraverebély-Szentkút pár száz méterre magasodó hagymakupolás templomát. A csapat vidáman énekelve ért a vakító falak, majd bejárat elé, ahol Kálmán Peregrin atya megcsókolta a menet elején haladó feszületet és üdvözölt bennünket. Szentkúton minden zarándokcsoportot így köszöntenek.

Mátraverebély-Szentkút egyike a Mária Út által érintett kiemelt kegyhelyeknek, történetét két legendához kötik. Az egyik szerint Szent László királyunk menekülés közben átugratott egy szakadékon és lova patájának nyomán fakadt az első forrás, a másik egy néma fiú gyógyulásáról számol be, miután megízlelte a forrás vizét. A kegyhely nem úszta meg a török időket, II. József reformjait és a szocializmust. Peregrin atya elmondása szerint az utóbbi 25 év a terület visszavásárlásáról, restaurációjáról szólt. Mostanra beérni látszik a megálmodott egyesítés, hiszen 2014-re elkészült a mozaikkal kirakott szabadtéri oltár, 2015-re pedig felújították a kegyhelyet és kiépült a zarándokszállás.

A színpompás oltár és a dúsan díszített, aranyozott templombelső után meglepő puritánság fogadja az érkezőt, tágas terei és letisztult vonalai élesen elütnek a pár száz méterre található kegyhelytől. A szobákban semmi felesleges vagy figyelmet elterelő berendezési tárgy nincs, így tökéletes helyszíne lehet a megtisztulásnak és a lelki felüdülésnek.

A hegyoldal ősi fáira és a végtelen kék égre csodálatos kilátás nyílik, a természet közelsége derűs békével árasztja el a megfáradt utazót – nem csoda, hogy Szentkút kedvelt elmélkedési helye Székely János püspöknek is. Mint mondta, év közben ott vannak a segédpüspöki és az esztergomi főiskola rektori teendői, az országos cigánypasztoráció, a kurziómozgalom és számtalan más, így néha nem árt egy kis elvonulás, amit itt fog eltölteni nyári vakáció gyanánt.

Hazafelé már az ablakot veri a nyári eső. Míg mi a fővárostól távol napfényben fürödtünk, Budapestre lecsapott a vihar.