„Óriási megtiszteltetés számomra, hogy azután, amin keresztülmentem, a kifutóra léphettem” – mesélte az AP kamerái előtt Reshma Qureshi. Mint mondta, igazán boldoggá teszi, hogy megismerheti történetét az egész világ, és a kiállásával arra bátoríthatja mindazokat, akiket savtámadás ért, hogy merjenek előlépni a sötétből és emeljék fel szavukat a brutális támadások ellen.
A savtámadás rendkívül brutális bűncselekménynek számít most már Indiában is. A 2013-as törvények szigorításával alapesetben is tíz év jár az elkövetőnek. Ám a drákói szigor ellenére – a savas támadások túlélőit támogató londoni székhelyű jótékonysági szervezet (ASFI) adatai szerint – Indiában 2014-ben 349 savas támadásról tudni, az elmúlt évekhez képest ez kiugróan magas szám volt. Mivel 2013-ban 122, míg 2012-be 106 ilyen bűncselekmény történt a dél-ázsiai országban.
Világszerte azonban még aggasztóbbak a számok. Mintegy 1500 ilyen esetet regisztrálnak évente, a legtöbbet Kambodzsában, Bangladesben, Pakisztánban, Afganisztánban. A támadások áldozatainak nyolcvan százaléka nő. Az elkövetőt pedig a bosszú és a szégyenérzet vezérli. A savazást többnyire büntetésként alkalmazzák, hogy megszégyenítsék az áldozatot, és örökre eltorzítsák a testét. Ha egy nő visszautasítja a férfi szexuális közeledését, annak akár savazás is lehet a vége. Ám volt példa arra is, hogy a nőt házasságtöréssel vádolták vagy éppen paráznaságon kapták, és bosszúból maró folyadékot öntöttek az arcára vagy a nemi szervére.
Az aktivisták szerint több száz hasonló esetben még feljelentés sem születik. A bejelentések száma azonban folyamatosan emelkedik, ugyanis a dél-ázsiai ország rendőrsége korábban nem foglalkozott ezekkel a támadásokkal, azonban az utóbbi években a nemi erőszakkal azonos büntetőjogi kategóriájúnak minősítették a bűntényt.
