„Az egész utca celebnek hív, és megkaptam a takarítónői állást”

Az első zuglói szociális szépségszalonban nemcsak a szépséget, az önbecsülést is ápolják. Riport.

A kozmetikában Szombati Cecíliával, a Zuglói Család- és Gyermekjóléti Szolgálat állásközvetítő irodájának koordinátorával beszélgetünk.

A Karácsony Gergely vezette önkormányzat vezette be a komplex szociális modellt, amelynek fő célja úgy támogatni a rászorulókat, hogy előbb-utóbb képesek legyenek segítség nélkül is megállni a lábukon – kezdi Szombati Cecília.

Első lépésként 28 500 forintra pótolják ki azok jövedelmét, akiknek egy főre jutó havi bevételük ennél kevesebb. Aki 13 000 forintnál többet kap e címen, annak kötelező együttműködnie a családsegítővel, egyebek mellett regisztrálnia kell az állásközvetítő irodában. Aki nem alkalmas az álláskeresésre, annak szociális, pszichés problémái megoldásában segítenek, csoportfoglalkozásokat, motivációs tréningeket tartanak, technikákat tanítanak.

„Van komplex tréningünk is, amely első lépésben a pozitív gondolkodásra tanít, mert sokszor elkeseredettek az emberek, főleg akik régóta munkanélküliek” – taglalja Szombati.

Aki már alkalmas a munkavállalásra, átirányítják az állásközvetítő irodába, beszerzik elkallódott bizonyítványait, segítenek portfóliót készíteni, önéletrajzot írni, és az is fontos, hogy megnyerő fényképük legyen. Egyebek mellett ezért nyitották meg a szépségszalont. Elsősorban azokat az álláskeresőket várják, akiknek az önéletrajzhoz szükséges fénykép készítése vagy állásinterjú előtt rendbe kell hozni a frizuráját, a körmét, a bőrét. Jöhetnek felvételire, érettségire készülő fiatalok is, akiknek nincs pénzük hajat vágatni, továbbá rászoruló kismamák, anyukák. Persze nem lehet csak úgy az utcáról bejönni, a családsegítők osztják ki a részvételre jogosító kuponokat a rászorulóknak.

A koordinátor szerint a szépségszalon mellett az is kuriózum, hogy az önkormányzat a családsegítő révén már három éve saját állásközvetítő irodát tart fenn. Ügyfeleik leginkább hátrányos helyzetű fiatalok, ötvenöt év felettiek, tartósan munkanélküliek, szülés után visszatérők, alacsony iskolai végzettségűek, elavult képzettséggel rendelkezők. Örömmel mondhatja Szombati Cecília, hogy a cégek egyre nyitottabbak az önkormányzat által közvetített munkaerőre: „Tavaly 210 álláskeresőből 165-en helyezkedtek el. Tizenkét további családsegítővel együtt hálózatot alakítottunk ki, így más kerületekből is tudunk közvetíteni munkavállalókat.”

Vendég érkezik a szépségszalonba. Klaudia először jár itt. A huszonkét éves lány párjával, Ádámmal érkezik. Klaudiának nehezére esik a mozgás, a kilencedik hónapban van, hamarosan megszületik első közös gyermekük. A családok átmeneti otthonában élnek, a kicsi is oda érkezik.

„Jó hely: két szoba, konyha, fürdőszoba, fejenként tízezer-hatszáz forintot kell fizetni havonta” – mondja Klaudia.

Egy évig maradhatnak. Hogy utána mi lesz, még nem tudják. Klaudiának már van egy négyéves gyermeke, ő az apjánál maradt, de tartják a kapcsolatot. Ádámmal cseten ismerkedtek meg, most lesz az egyéves évfordulójuk. Eleinte albérletekben laktak, de egy idő után kirakták őket. Kerestek újat, de „a romákkal nem úgy vannak” az emberek. Többször megesett velük, hogy a telefonban még azt mondta a tulajdonos, biztosan kiadó a lakás, aztán amikor meglátta őket, kiderült, hogy „pont egy órával korábban kivette már valaki más”. Hajléktalanszállón is laktak, utána kerültek az anyaotthonba. Klaudia hat általánost végzett, dolgozott pékségben, takarított a Tescóban és egy olasz étteremben. Az volt a legjobb, pedig reggel kilenctől este tizenegyig tartott a munkaidő.

Klaudia szemöldökszedést kér, lakkot a körmére, frizuraigazítást. A szülés után nem lesz rá ideje. Ha a kislánya nagyobb lesz, bölcsődébe adja, ő pedig befejezi az általános iskolát.

Miközben Rózsa Magdolna lakkoz, mos, vág és szárít, Ádámot faggatom. Megegyezünk, hogy tegeződünk, de következetesen magáz. Egyéves volt, amikor az anyja „lelépett”. Őt és két bátyját az apja nevelte. Ádám elvégezte a nyolc általánost, de a bizonyítványa elveszett. Szakmát nem tanult, de annyit dolgozott építkezésen, hogy szerinte egy kőműves sem tudna neki újat mutatni. Gyárban is dolgozott, amit lehetett, elvállalt. Most nincs munkája. Pont akkor tölti be a huszonegyedik életévét, amikor a baba megszületik. Ajándék lesz. Több gyereket egyelőre nem akarnak, egy is sokba kerül. Szeretne gyárban elhelyezkedni megint, szalag mellett, az jól fizet. Több műszakot is vállalna. A zuglói családsegítőben megígérték, hogy segítenek előkeríteni elveszett bizonyítványát.

Rózsa Magdolna fésül, vág, formáz. „Ruhaipari szakközépben végeztem, de hamar átváltottam a szépségiparra. 2000-ben egy nemzetközi cég, amelynek a termékeit kozmetikusként használtam, meghívott Brüsszelbe” – meséli.

Parlamenti képviselők arcát ápolta, és mivel nagy igény volt rá, kitanulta a kéz- és lábápolás mesterségét is. Ott ismerkedett meg későbbi férjével. Úgy gondolták, egy időre hazaköltöznek. Közben megszületett a kisfiuk is, aztán kiderült, hogy házasságuk nem működik. A férje elutazott, ő itthon maradt.

„Korábban is végeztem önkéntes munkákat, de akkor köteleződtem el végleg mellette, amikor egyedül maradtam a kisfiammal, és megtapasztaltam, milyen nehéz az egyedülálló anyák sorsa” – folytatja Magdolna.

Családok átmeneti otthonaiban vállalt önkéntes munkát. Amikor jelentkezett, az intézményvezetők nem akarták elhinni, hogy komolyan gondolja. Korábban sosem tapasztaltak olyat, hogy valaki ingyen ajánlja fel a rászorulók megszépítését.

„Az anyaotthonokban gyakran találkoztam nőkkel, akik egy szál hálóingben menekültek erőszakos férjük elől. Volt, akinek azért kellett megigazítanom a frizuráját, mert előtte az élettársa késsel vágta le. Ekkor értettem meg, hogy az én nehézségeim jelentéktelenek azokhoz a megpróbáltatásokhoz képest, amelyeken ezek a nők átestek” – mondja. Időközben új párra talált, aki azonban három hónapos terhesen elhagyta. Megviselte a csalódás, mélypontra került. Ekkor kezdett komolyabban foglalkozni a szociális munkával. „Az ollón és a hajszárítón kívül minden berendezésemet eladtam, és belevetettem magam a tanulásba. Úgy éreztem, csak úgy tudok kijönni a gödörből, ha másokon segítek.”

Családpedagógiai mentorképzésen vett részt, majd egyetemre jelentkezett, szociális munkás szakra. Közben újabb csapás érte: kisfia leukémiás lett. Egy évet kórházban töltöttek, de ott is folytatta az önkéntes munkát. A daganatos gyerekek haját tette rendbe. A kemoterápia hatására hirtelen kezd hullani a haj, jobb fokozatosan levágni előtte, s akkor nem olyan nagy trauma a kopaszodás. Amikor a kisfia tünetmentes lett, folytatta az egyetemet. Szakdolgozatát is a kórházi szociális munka témájában írta. Ekkoriban olvasott a VII. kerületi MASNI-ról. Úgy érezte, ezt neki találták ki. A zuglói családsegítőbe került gyakorlatra, és kiderült, hogy Szabó Rebeka éppen azt tervezi, ők is nyitnak szociális szépségszalont. Tudták, hogy Magdolnának a szépségápolás mellett abban is nagy tapasztalata van, hogyan kell „másképp” beszélgetni a nehéz helyzetben lévőkkel.

„Ha valaki érzi a törődést, és azt tapasztalja, hogy figyelembe veszik, adnak a szavára, nagyobb esélye van, hogy változtatni tud az életén. Néhány dicsérő szó is óriási változásokat indíthat el. Nemrég járt itt egy hölgy, aki már több mint tíz éve nem talált munkát. Elmondta, nem szeret állásinterjúkra járni, mert már idős, nem szép, nem kell senkinek. Ruhát sem fogadott el. Azt sem akarta engedni, hogy levágjam a haját. A Tükörkép Műhelybe azért jött, mert azt hallotta, itt kaphat egy kis törődést. Végül sikerült rábeszélnem, hogy legalább hadd igazítsam meg a frizuráját. Masszíroztam az arcát, és egyszer csak azt éreztem, hogy csúszik a krém. Észrevettem, hogy sír. Végül feltettem neki egy kis sminket is. Másnap felhívott: »Képzeld, olyan szép lettem, hogy az egész utca celebnek hív, és megkaptam a takarítónői állást!« Ez a munka sokkal többről szól, mint a szépítkezés.”

Bár a Tükörkép csak nemrég nyitott, egyre több adományozó jelentkezik. Karácsonykor egy három gyerekkel a családok átmeneti otthonába kerülő anyának és gyermekeinek szereztek jólelkű emberek karácsonyfát égősorral, díszekkel. Ajándékokat és karácsonyi vacsorát is vittek nekik. Magdolna minden vendégének és a gyermekeiknek is felírja a ruhaméretét, feljegyzi, mire volna szükségük. Most egy jégvarázsos gyerekkabátra várnak.

Magdolnának ma van a születésnapja. A barátaitól azt kérte, ne neki hozzanak ajándékot, inkább olyan tárgyakkal, ruhaneművel lepjék meg, amelyet oda tud adni a rászorulóknak. Brüsszelben tíz éve tízszer ennyit keresett, mégsem cserélné el arra jelenlegi munkáját. „Nekem ez az életem. A vendégektől kapott sok szeretet, a sorsok, amelyek jóra fordultak, rengeteget jelentenek. Fáradtan, de feltöltődve megyek haza mindennap.”

Aztán igazít még egy kicsit Klaudia haján. A frizura elkészült, Klaudia megszépült, a lelke is könnyebb lett. Kap ruhát is, mert a sok költözködésben holmija jó része odaveszett. Meg hát időközben „kétszer akkora” lett. A babának is akad néhány rózsaszín rugdalózó. Kislány lesz. Búcsúzunk. Megígéri, hogy jön még, mert nagyon jól érezte magát.