Gondos mérlegelés után a bank úgy határozott, hogy a várható hatások összessége ellensúlyozza az esetleges károkozást – nyilatkozta a brit jegybank, a Bank of England szóvivője néhány nappal ezelőtt. Tűnjék bármennyire is mellébeszélésnek ez a nyilatkozat, az ügy, ami miatt a banknak nyilatkoznia kellett, még sokkalta abszurdabb. Nagy-Britanniában új „papír” pénzeket vezetnek be. Lecserélték a ötfontost, aztán a tíz-, később pedig a húszfontos bankjegy következik. Bár a köznyelv papírpénznek hívja a bankjegyeket, az új címletek – Anglia történetében először – már nem papírból, hanem műanyagból készülnek. Ez nem lenne gond, csakhogy néhány hónapja elterjedt, hogy a gyártáshoz használt műanyag – nyomokban – faggyút is tartalmaz. A faggyút marhazsírból gyártják, és ez elég is volt a mindenféle állati eredetű terméket elutasító vegánok tiltakozásához.
Online petíció indult, amire pillanatok alatt össze is jött több mint 130 ezer aláírás. Az aláírók azt követelték a jegybanktól, hogy vonja be a már legyártott sok millió bankjegyet (amelyeken egyébként Winston Churchill képe látható), és gyártsanak helyette garantáltan állatmentes újakat. Voltak vegán üzletek, amelyek bejelentették, hogy nem fogják elfogadni a számukra tisztátalan pénzeket a vásárlóktól. Erre a petícióra volt kénytelen a Bank of England reagálni a fenti nyilatkozattal.
A Vice.com vette a fáradságot, hogy kiszámolja, mégis hány tehén életébe kerül a temérdek, mintegy 329 millió darab legyártott ötfontos elkészítése. Mindez annyira szürreális, hogy kénytelek vagyunk belemenni a részletekbe. Eszerint a kémiai szaknyelvben a „nyomokban” jelenlévő összetevő azt jelenti, hogy a teljes minta tömegének legfeljebb 0,01 százalékát adja. Minthogy egy ötfontos tömege 0,7 gramm, ebben legfeljebb 0,00007 gramm faggyú lehet. Ha ezt beszorozzuk a 329 millió darab bankjeggyel, kiderül, hogy összesen 23 kilogramm faggyút használt fel a műanyagot gyártó üzem. Na most, egy marha átlagos testsúlya 910 kilogramm, míg átlagos testzsírszázaléka 25 százalék. Ebből kijön, hogy egy szarvasmarha átlagosan 227,5 kilogramm zsírt tartalmaz. Ennek nagy része az emberi fogyasztásra szánt termékekbe kerül, de nagyjából 17 százalékából, 40 kilogrammból faggyú készül. Tehát az összes ötfontos elkészítéséhez nagyjából egy fél tehén szükségeltetett.
Ez az incidens arra irányítja a figyelmet, hogy a divatos, és markentingjükben sokszor tudományosnak hangzó érveket használó „új hullámos” életmódelvek mögött gyakran kevés a valóban bizonyított tény. A faggyús pénzek ellen tiltakozó vegánok (akik tényleg semmiféle állati eredetű élelmiszert, használati tárgyat és semmi egyebet nem hajlandók használni) érvei általában három csoportba oszthatók. Egyrészt a haszonállatok kizsákmányolását akarják eltörölni, másrészt azt állítják, hogy a kizárólagos növényfogyasztás a legegészségesebb, végül azt hangoztatják, hogy ha teljesen leszoknánk az állatok bármiféle felhasználásáról (legfőképpen nem ennénk meg őket), azzal használnánk ideálisan és fenntarthatóan a Föld erőforrásait. Most ez utóbbira koncentráljunk!
A növények dominálta étrend energiaigénye kétségtelenül alacsonyabb a főleg húsból állóénál. Ahogy a táplálkozási szinteken haladunk fölfelé, az élőlények által felvett energiának mindössze tíz százaléka épül be tartósan a magasabb szinteken lévők szervezetébe. Magyarul ahhoz, hogy egy tehén ötszáz kilósra hízzon, 5000 kilogramm füvet kell elfogyasztania (természetesen ez csak durva becslés, az összefüggés bonyolultabb ennél, de végeredményben erről van szó). Tehát elméletben sokkal jobban járunk, ha nem a tehenet (vagy más állatot) esszük meg, hanem egy szinttel lejjebb megyünk, és magunk is növényt eszünk (természetesen nem füvet). Így ugyanakkora földterületet használva akár tízszer akkora tömegű táplálékhoz is juthatunk. A valóságban természetesen rengeteg faktor van hatással minderre, de ettől még igaz marad az, hogy ha az a földterület, amelyen az állat legelne, megfelelő emberi fogyasztásra is alkalmas növények termesztésére, akkor több növényi élelmiszer termelhető rajta, mint állati. Ez az oka annak, hogy gyakorlatilag nincs táplálkozási céllal tenyésztett ragadozó állat (ezek ugyanis még egy szinttel följebb lennének, és a termelhető hús tömege újra tizedelődne).
Ha a növényevés tényleg előnyösebb a környezetre nézve, mint az állatok fogyasztása, akkor a még inkább (akár teljes mértékben) növényeken alapuló étrend még jobb a bolygónak – gondolhatnánk. Ez azonban mindaddig csak hipotézis, amíg tudományos bizonyítékokkal nem szolgálunk alátámasztására. Éppen ezt kísérelték meg nemrégiben az amerikai Tufts Egyetem kutatói. Matematikai modelleket alkottak, és ezek futtatásával hasonlították össze tíz különféle, eltérő mennyiségű hús fogyasztását megengedő étrend földhasználatra gyakorolt hatását (tehát hogy hány embert képes eltartani a rendelkezésre álló termőföld). A tízféle étrend egyik végpontja volt a veganizmus, de vegetarianizmusból kétfélét is teszteltek: amelyik csak a tejtermékeket engedi meg (lakto) és amelyik a tejet és a tojást is (lakto-ovo vegetarianizmus). A többi diétában volt hús is, eltérő mennyiségben. Az ellentétes végpont pedig a kizárólagos húsfogyasztás volt (ezt időnként eszkimódiétának is hívják).
Az eredmények szerint korántsem a szigorú veganizmus a legcélravezetőbb, ha maximálni akarjuk a termőföldek eltartóképességét, hanem a lakto vegetarianizmus. A tejtermékek és növények fogyasztása által az Egyesült Államok jelenlegi termőterületei elméletben 807 millió ember eltartására lennének alkalmasak. Ezután következik, alig lemaradva, a lakto-ovo vegetarianizmus, majd a húsz, a negyven százaléknyi húst tartalmazó mindenevő étrend, és csak ez után a szélsőséges veganizmus. Amint látható, sok igazság van abban, hogy a növények dominálta étrend kevesebb erőforrást igényel a környezettől (és egészségesebb is), de az állati eredetű táplálékok teljes kizárása nem ajánlatos (sem ökológiai, sem egészségügyi értelemben).
Mi ennek az oka? Az, hogy nem minden földterület alkalmas emberi fogyasztásra szánt tápláléknövények termesztésére. Az elemzés során kiderült, hogy a sok húst tartalmazó étrendek szükségleteinek fedezéséhez gyakorlatilag minden termőföldterület használható. De ha kizárjuk az állati eredetű táplálékot (tehát vegán módon kezdünk étkezni), akkor azok a területek, amelyeken nem lehet az ember számára ehető növényeket termeszteni, egyszerűen értéktelenné, használhatatlanná válnak. Ilyenek például a csak a fűfélék termesztésére alkalmas legelők vagy az évelő, állati takarmánynak kiváló, de emberek által emészthetetlen növényekkel benőtt földek.
Az élelmiszer-termelés fenntarthatóságát nemcsak a földhasználat határozza meg, hanem például az úgynevezett szén-dioxid-lábnyom is (tehát az, hogy az adott táplálék előállítása, feldolgozása, szállítása során mennyi szén-dioxid kerül a légkörbe). Ebben a tekintetben is előnyösebbek a vegetáriánus diéták, írja a CNN. Ugyanakkor az elemzések azt is kimutatták, hogy a teljes, környezetre gyakorolt terhelés szempontjából korántsem a szén-dioxid-emisszió a legnagyobb baj. A növényi élelmiszereknek ugyanis jóval nagyobb része megy veszendőbe a termelés, a szállítás és a felhasználás után, mint például a húsnak vagy a halnak. A megvásárolt zöldségek, gyümölcsök húsz százalékát kidobják az emberek, de a veszteség még ennél is nagyobb arányú lehet, míg a termék eljut a közértekbe.
A messzi földekről importált élelmiszereket a legtöbben szörnyen fenntarthatatlannak vélik, hiszen a szállítás rengeteg energiát emészt fel, amelyet jó részt szennyező fosszilis üzemanyagokból fedeznek. Ugyanakkor e kalkulációk nem számolnak azzal a pozitív hatással, amit az exportorientált mezőgazdaság gyakorol a világ legelmaradottabb, afrikai vagy délkelet-ázsiai országaira. Például csak az exportra termesztett zöldbabok másfél millió ember megélhetését biztosítják Kenyában.
Mindezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy a főként növényi táplálkozásra törekvés értelmetlen lenne, épp ellenkezőleg. A vegetarianizmus felé közelítő, a mainál kevesebb húst tartalmazó étrend minden ismert szempontból előnyösebb lenne mai étrendünknél. Ugyanakkor a szélsőséges, egyes tápláléktípusokat tökéletesen kizáró étrendek legalább annyi bajt okozhatnak (egészségünkre és bolygónk jövőjére nézvést egyaránt), mint amennyi problémát megoldanak.
