Az ENSZ szakosított szervének adatai szerint 2015-ben nagyjából 322 millió ember küzdött depressziós betegséggel a világon. Ez 18,4 százalékos növekedést jelent egy évtized alatt, ami az emberek növekvő élettartamával van összefüggésben.
A depresszió okozta fásultságból és kimerültségből fakadó munkaképesség-csökkenés éves szinten több mint ezer milliárd dolláros globális gazdasági veszteséget jelent.
A depresszió a legfőbb oka a munkaképtelenségnek ma a világban – húzta alá Dan Chisholm, a WHO mentális egészséggel és a pszichoaktív szerek használatának hatásaival foglalkozó részlegének munkatársa, hozzátéve, hogy a betegség 1,5-ször gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál.
A jelentés szerint a depresszióval küzdőkön túl további 250 millió ember szenved szorongásos betegségektől, köztük fóbiáktól, pánikrohamoktól, kényszerbetegségtől és poszttraumás stressz szindrómától.
Az említett mentális állapotoktól szenvedők csaknem 80 százaléka él alacsony és közepes jövedelmű országokban, ami ellentmond annak a nézetnek, hogy ezek a gazdagok betegségei.
Három csoport érzékeny különösen a depresszióra: a fiatalok, a várandós vagy nemrég szült nők és az idősek. Chisholm szerint a mai fiatalokra olyan nyomás nehezedik, amely talán még egyetlen korábbi nemzedékre sem.
„Egy másik csoport a várandós vagy nemrég szült nők. A depresszió rendkívül gyakori ebben az időszakban, és az érintettek nagyjából 15 százalékánál nem csupán enyhe, hanem diagnosztizálható depresszió jelentkezik” – magyarázta a szakember.
Hozzátette: „Amikor abbahagyjuk a munkát vagy elveszítjük a társunkat, törékenyebbé válunk, sebezhetőbbé a testi betegségekkel szemben, és a depresszióhoz hasonló állapotok is gyakoribbá válnak.”
Chisholm szerint évente nagyjából 800 ezren vetnek véget önkezűleg az életüknek. „A magas jövedelmű országokban a férfiak, míg az alacsony- és közepes jövedelmű országokban a nők körében gyakoribb az öngyilkosság” – fejtette ki a szakember.
