Nem is úszta meg a csapat medvekaland nélkül az expedíciót. – Három jegesmedvét láttunk meg a hatodik napon. Az egyikük elfutott, egy másik viszont közeledni kezdett felénk. Azt tanácsolták nekünk, hogy ilyen esetben igyekezzünk nagynak és hangosnak tűnni, úgyhogy tüzet raktunk és kinyitottuk a sátrunkat.
A medvét ez nem tántorította el, nagyjából harmincméteres távolságból tovább figyelte a csapatot, amely a vadőr javaslatára síelni kezdett. – Nyolc vízhólyag lett a talpamon a nap végére, de öt óra alatt sikeresen lekopott a jegesmedve – emlékszik vissza Wynne-Hughes Veronika.
A csapat tizennyolc nap alatt 400 kilométert tett meg a befagyott tenger jegén, a semmi közepén. A –32 fokos hideg sem tekinthető épp mindennaposnak, Veronika azonban leginkább egy kiadós étkezést és zuhanyzást hiányolt az út alatt. Az expedíció tagjainak az igénybevételhez képest nagyon kevés, napi 3500 kalóriát sikerült bevinniük az előírt 6500 helyett.
A vállalkozást egy medveriasztó kutya is segíthette volna, akit Veronika kifejezetten védelmi célokra kapott. – Amikor viszont megjelentek a jegesmedvék, ő szépen aludt tovább. Egyszer pedig feltépte a szánomat, és kiette majdnem az összes kaját. Nem mondhatnám, hogy örök barátságot kötöttünk – mondja nevetve.
Az expedíció május 17-én ért véget, és Veronika most már csak arra vár, legyen elég támogatója, hogy novemberben egyedül elinduljon az Antarktiszra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!