Nagy hagyománya van az orvostudományban a maratonfutással kapcsolatos vizsgálatoknak. A futás népszerűbb, mint valaha, és minden hobbifutó szemei előtt ott lebeg távlati célként a legrégebbi hagyományokkal rendelkező hosszú táv, a maraton teljesítése. A világ nagyvárosaiban rendezett maratoni versenyeken tízezer számra indulnak amatőrök – a néhány jól fizetett profi után –, e rendezvények pedig sokszorosan megtérülnek a rendezők számára. A szponzorok sorban állnak a reklámlehetőségekért, a résztvevőktől pedig általában tetemes regisztrációs díjat szednek. Ők olyan sokan vannak, hogy a „maratonturizmus” már a város idegenforgalmi bevételeiből is jelentős részt vállal. A versenytáv teljesítése viszont még az edzett atléták szervezetét is rendkívüli megterhelésnek teszi ki.
Ehhez képest meglepően kevés ember hal meg a versenyeken. A BBC tudósítása szerint a londoni maratonon 1981 és 2012 között mindössze 11 résztvevő hunyt el (tíz férfi és egy nő). Legtöbbjük negyven éven felüli volt, és haláluk hátterében valamilyen előzetesen is fennálló szívbetegség állt. A Harvard Egyetem kutatása is viszonylag csekély mortalitást tárt fel az általuk elemzett 11 millió maratoni és félmaratoni futó orvosi adataiból. Ezek szerint mindössze 59 esetben kapott valamelyik futó szívrohamot, közülük 42-en haltak meg. Legtöbbjük szíve már eleve nem volt egészséges. Ez azt jelenti, hogy a versenyen indulók közül átlagosan minden 259 ezredik leli halálát a futás következtében.
Ugyancsak a Harvard orvosi karának kutatói mutatták ugyanakkor ki a New England Journal of Medicine című szakfolyóiratban nemrégiben közölt tanulmányukban, hogy a maratoni futóversenyek egészségügyi kockázatai messze túlmutatnak a rajtszámmal a mellükön futó résztvevők szervezetén. Mindeddig ez az egyetlen vizsgálat, amely e versenyek városlakókra gyakorolt hatását fürkészte, olvasható a Harvard orvoskarának honlapján. Természetesen az ő esetükben e hatás nem a hosszútávfutás élettani következményeképp nyilvánul meg, hiszen legtöbbjük még csak kocogni sem megy aznap. Viszont e megarendezvények rájuk is hatnak, mivel útlezárásokkal, közlekedési dugókkal, hatalmas tömeggel, késésekkel járnak.
A kutatók tízévnyi orvosi adatot böngésztek át. Olyan 65 évnél idősebb betegeket kerestek, akik a szívrohamukat követő hónapban hunytak el tizenegy amerikai nagyvárosban, az ott tartott maratoni futóversenyek idején (ezek a következők voltak: Boston, Chicago, Honolulu, Houston, Los Angeles, Minneapolis, New York, Orlando, Philadelphia, Seattle és Washington). Ezután összehasonlították azok halálozási rátáját, akiket pont a verseny napján szállítottak kórházba azoknak a mortalitásával, akiket öt héttel a verseny előtt illetve öt héttel a verseny után szállított a mentő szívrohammal a kórházba. Ezen túl összehasonlították (lakhelyük irányítószáma alapján) a verseny útvonalához közel lakó (így az útlezárások által érintett) és a távolabb szívrohamot kapott betegek túlélési esélyeit.
Az eredmények meglehetősen lehangolóak: azok, akik a maraton napján kapnak szívrohamot a verseny útvonalának közelében, majdnem 15 százalékkal gyakrabban halnak meg, mint azok, akik szíve máskor mondta fel a szolgálatot vagy máshol laktak. A megnövekedett halálozás fő oka az útlezárásokból fakadó dugók és kerülőutak. A mentők 32 százalékkal lassabban jutnak el ilyenkor a kórházba a beteggel. Ez átlagosan 4 perc 24 másodperc késést jelent, amely – amint látható – sokszor életbevágó lenne a beteg számára. Még nagyobb késést kell elszenvedniük azon betegeknek – ők az összes infarktusos negyedét teszik ki –, akik nem hívnak mentőt, hanem egy hozzátartozójuk autóval próbálja elvinni őket a kórházba. Ők esetenként akár 30-40 percet is vesztegelhetnek a dugóban.
Természetesen a kutatók nem jelentik ki tanulmányukban, hogy a maratoni versenyek okozzák e szívbetegek halálát (hiszen ezt képtelenség bizonyítani), ugyanakkor nagyon valószínű, hogy a kórházba jutás akadályoztatása megnöveli a halálozás kockázatát. Rengeteg korábbi vizsgálat mutatta már ugyanis ki, hogy szívroham vagy infarktus esetén még a legkisebb késlekedés is döntő lehet a beteg túlélése szempontjából. „A szívroham kezelésében a percek is számítanak. A szívizom gyorsan hal el ilyenkor, így az irányelvek gyors (a diagnózist követő órán belüli) beavatkozást követelnek meg, hogy megmenthessük a szívizom még élő részét” – olvasható az egyetem közleményében a vezető kutató, Anupam Jena, a massachusettsi általános kórház munkatársának nyilatkozata.
A kutatók úgy számolnak, hogy a maratoni versenyek és a hasonló, tömegeket megmozgató rendezvények évente három-négy elkerülhető halálesetet okoznak abban a tizenegy városban, amit vizsgáltak. Persze a szerzők nem akarják magukra haragítani a futás milliós rajongótáborát, így gyorsan megjegyzik, hogy „a maratonok és más tömegrendezvények fontos szerepet töltenek be városaink életében, a lakóknak pedig sok örömet és büszkeséget okoznak. Ugyanakkor a szervezőknek a tervezéskor jobban figyelembe kellene venniük, hogy a versenyek mentén lakók egészségügyi ellátását is biztosítani kell”.
A konklúzió tehát az, hogy igyekezzünk ne maraton idején infarktust kapni. Ha krónikus szívbetegek vagyunk, akkor pedig messziről kerüljük el az efféle rendezvényeket.
Nem utolsósorban pedig hozzátehetjük, infarktust lehetőleg ne is Magyarországon kapjunk, mert ki tudja, lesz-e egyáltalán mentő, amit el tudnak hozzánk időben indítani, s lesz-e megfelelő szakorvos, aki el tud minket látni.
A profi sportolókat vagy pedig az egészséges életmódra vágyó budapestieket érinti inkább a nagy maratoni futóversenyek számának korlátozása? – ez a fő kérdése annak a Fővárosi Közgyűlésben múlt héten leszavazott javaslatnak, amelyet szerdán ismét napirendre tűzhetnek a képviselők.
A múlt héten ugyanis hiába tartottak szavazást a budapesti futóversenyek szigorításáról, három kormánypárti képviselő (Bús Balázs Óbuda, Láng Zsolt, a II. kerület és Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere) hiányzott, valamint Pokorni Zoltán, a XII. kerület fideszes vezető nem nyomott gombot. A javaslat nem kapta meg a szükséges többséget, Tarlós István (Fidesz–KDNP) főpolgármester pedig szünetet rendelt el, majd bejelentette: az ülés június 21-én reggel 7 órakor folytatódik. Így egyelőre meghiúsult Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes terve, amely szerint papíron sem lehet háromnál több, Budapest jelentős részét érintő, hatalmas forgalomkorlátozásokkal, tömegközlekedési járatok elterelésével járó nagy futóverseny egy évben. Az előterjesztés ezeknek az említett úgynevezett I. kategóriába sorolt futóversenyeknek szabna határt.
A hatályos rendelet, a korábbi korlátlanságot megszüntetve, 2012-től eddig hat ilyet tett lehetővé, de a gyakorlatban már az idén is három ilyen nagy futást terveztek: az áprilisban 32. alkalommal megrendezett – pesti és budai útvonalú – Vivicittá városvédő futás, valamint a szám szerint is ugyanolyan nagy hagyományú, szeptemberben és októberben esedékes nemzetközi Budapest-félmaraton, illetve -maraton.
A kisebb – II. és egyéb kategóriába sorolt – futóversenyek száma együttesen nem változna: kilenc ilyenre lehet számítani a jövőben is. Előbbire példa a májusban 22. alkalommal lebonyolított városligeti női futógála, a hetekben 24-edszer megrendezett maraton- és félmaratonváltó vagy a decemberi, Fővám téri Mikulás-futás; utóbbira pedig az augusztus végére tervezett Budapestman triatlon, amely a budakalászi Lupa strandtól egészen a Hősök teréig tart.
Amint azt a rendeletmódosításai javaslat tartalmazza, jelentős szigorítás vár a sportesemények szervezőire az adott évi budapesti futónaptár összeállításához szükséges pályázatok beadásakor is. Pályázat nélkül senki sem rendezhet futóversenyt, s nem kerülhet bele a hivatalos budapesti naptárba. Csökken a pályázati határidő, jóval részletesebb, de egységesített adatlapot kell kitölteni, s már előző év szeptember 20-ig be kell adni, hogy melyik eseményt mikor rendeznék meg. Az elbírálásról a fővárosi tulajdonosi, gazdasági és közterület-hasznosítási bizottság dönt két hónapon belül.
Ugyancsak a szervezők kötelessége lesz a fővárosi lakosság tájékoztatása az eseményhez kapcsolódó forgalmi korlátozásokról, a verseny előtt 15 nappal. A részletesen megindokolt, sürgősségből, illetve méltányosságból elbírált pályázat benyújtása értelemszerűen azonnali tájékoztatási kötelezettséget ró a rendezőkre.
– A javaslat kiszámíthatóvá, időben megismerhetővé teszi a budapestiek számára, mikor és hol várhatók lezárások, forgalomkorlátozások – hangsúlyozta Szalay-Bobrovniczky Alexandra. Tarlós István egyébként már 2006-os főpolgármester-jelölti programjában rendet ígért ezen a téren, viszont a Fővárosi Közgyűlés ellenzéki pártjai a múlt héten a tömegsport ellehetetlenítését látták a javaslatban. Több kormánypárti hozzászóló azzal érvelt, hogy ezeket a nagy maratoni versenyeket valójában profi sportolóknak szervezik, ráadásul vasárnaponként, gyakran hétről hétre felborítják a város életét, egész közlekedését.
