Az Országos Közegészségügyi Központ által tavaly kiadott, a legionella révén fertőzési kockázatot jelentő létesítményekre vonatkozó módszertani útmutató szerint a fertőzés háromféle mechanizmus útján jöhet létre: legionellát tartalmazó közeg inhalációjával, aspirációjával és ritkán közvetlen kontaktussal. „Leggyakrabban a baktériumokat tartalmazó aeroszol belégzését követően alakul ki a megbetegedés, ezért a fertőzési lánc szükséges eleme a vízterekből kiinduló mikrocseppek képződése. [ ] A legionellóziskockázat szempontjából kiemelt az 5 µm-nél kisebb méretű vízcseppek (aeroszolok) jelentősége, mivel ezek képesek legmélyebben lejutni a tüdőjáratokba” – áll az útmutatóban. A dokumentum szerint kockázati közegnek tekintendő valamennyi olyan épített vízrendszer, amelyben 20-50 Celsius-fok hőmérsékletű víz van, fennáll a pangó vízterek kialakulásának lehetősége, és vízpermet képződik.
A közegészségügyi központ összefoglalójából kiderül, az aeroszolképződés a vizes élményelemek – csobogók, spriccelők stb. – esetén jelentősnek nevezhető. Ráadásul a legionella baktérium elszaporodásának különösen kedveznek az emberi civilizáció által kialakított környezeti közegek, amelyekben kedvező számukra a víz hőmérséklete.
Tudvalévő, a 25 fok feletti víz amúgy is kedvez a mikroorganizmusok elszaporodásának. Ráadásul a galambok által terjesztett kriptokokkusz, sőt a szalmonella is elkapható ilyen mérsékelten tisztított vizekben, amelyeket csak néhány havonta cserélnek le teljes egészében, és amelyek véletlen lenyelése hasmenéses megbetegedést is okozhat.
Meg kell elégedjünk tehát a szökőkutak látványa által okozott szubjektív közérzetjavító hatással. Ha ez nem elég a felfrissüléshez, lubickolhatunk a szintén egyre több helyen felállított párakapuk által adott élményben is.
