Valóban egyre több a meddő pár, vagy ez csak a látszat?

A magyar párok ötöde szembesül vele, hogy a gyerek fogantatása nehézségekbe ütközik, esetleg meghiúsul.

A statisztikák értelmezhetőségét nehezíti, hogy különféle definíciói léteznek a terméketlenségnek. Van, ahol egy-, máshol két- vagy akár háromévnyi rendszeres, védekezés nélküli, azonos partnerrel folytatott szexuális életet szabnak meg mint az „egészséges” teherbeeséshez maximálisan elegendő időt. A fertilitási problémával küszködő párok abszolút száma valóban nőtt a világban az elmúlt évtizedekben. A PLOS Medicine folyóiratban megjelent metaanalízis (olyan összefoglaló-értékelő tanulmány, amely sok más vizsgálat eredményeiből próbál konklúziót levonni) ugyanakkor arra jutott, hogy valójában nem történt 1990 és 2010 között szignifikáns, statisztikailag is kimutatható változás az élő csecsemőt világra hozni képtelen nők részarányában. Ők a termékeny életszakaszban lévő nők nagyjából 1,9 százalékát teszik ki – e tanulmány számításai szerint. A csoport létszámának növekedése így főként az általános népességnövekedés következménye.

Az általánosan elterjedt becslés szerint a magyar párok ötöde szembesül vele, hogy a gyerek fogantatása nehézségekbe ütközik, esetleg teljesen meghiúsul. Ez mintegy 400-500 ezer embert (200-250 ezer párt) érint, ami igen jelentősnek tűnik, és magasabb, mint a világátlag, amely szerint a párok hatoda-hetede küszködik terméketlenségi gondokkal. A becslések szerint e 200 ezer párnak mindössze tizenöt százaléka fordul orvoshoz a problémával, a többiek nagyrészt beletörődnek sorsukba, így tovább csökkentik esélyeiket a sikeres gyermeknemzésre.

– A meddőség aránya országról országra és társadalmi státus szerint is változik. A fejlett nyugati országok magasan kvalifikált polgárai azért érintettek e problémában különösképpen, mert e társadalmi csoportban a nők 35, sőt 40 éves koruk táján kezdik el a gyermekvállalást, és így már eleve rosszabb pozícióból indulnak – mondja Vereczkey Attila, a Versys Clinics orvos igazgatója, a Magyar Humán Reprodukciós Társaság elnöke.

A meddőségi specialista szerint csak nagyon óvatosan lehet határozott kijelentéseket tenni arról, változott-e a nők potenciális termékenysége az utóbbi időben (tehát sikerülne-e a gyermekvállalás, ha legtermékenyebb életszakaszukban kísérelnék meg), mivel nem állnak rendelkezésre a régebbi időkből megbízható statisztikák. Az mindenesetre bizonyíthatónak tűnik, hogy számos környezeti, életmódbeli tényező hat a termékenységre, például a táplálkozási szokások megváltozása vagy akár a légszennyezettség is.

A Bostoni Orvostudományi Egyetem kutatói kimutatták, hogy azok a nők, akik 160 méteren (0,1 mérföld) belül laknak egy főúttól, tehát nagyobb a kipufogógázból származó, rájuk nehezedő légszennyezés, 11 százalékkal nagyobb valószínűséggel küszködnek termékenységi gondokkal, mint azok, akik távolabb laknak. Egy másik tanulmány a közlekedési eredetű légszennyezés és a vetélések gyakorisága között talált összefüggést. Emellett a régebbi festékekben gyakori, úgynevezett poliklórozott bifenilek (PCB) is negatívan hatnak a termékenységre. A vizsgálatok szerint azoknál a pároknál, amelyek nagy mennyiségű PCB-nek vannak kitéve, átlagosan akár húsz százalékkal hosszabb időt is igénybe vehet a sikeres fogantatás. Amint telnek-múlnak a hónapok-évek, a sikertelen párok (főként a nők) egyre jobban szorongani, stresszelni kezdenek, ez a lelki állapot pedig ördögi körként csak tovább erősíti a terméketlenséget okozó hormonális problémát.

A szolgálólány meséje egy körülményt nagyon pontosan átemel a valóságból a sci-fibe. A többség még ma is a nő terméketlenségéről beszél, ha egy párnak nem fogan gyereke, pedig a valóságban a sikertelen próbálkozások negyven-ötven százaléka a férfi meddősége miatt alakul ki. Ha felfedezhető a terméketlenség előfordulásában egyértelmű trendszerű változás, az a férfiak spermaszámában nyilvánul meg. Míg a második világháború előtt egy milliliter ondófolyadék átlagosan 113 millió spermiumot tartalmazott, ez 1990-re 66 millióra csökkent, és a folyamat azóta sem állt meg. Ezzel együtt csökkent a teljes ondó térfogata, romlott a spermiumok mozgékonysága, és közöttük kevesebb az egészséges alakú ivarsejt.

Joggal vetődik fel a kérdés, mit tud ma tenni az orvostudomány termékenységi probléma esetén.

– Az asszisztált reprodukció az orvoslás egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete. Ez abban áll, hogy egyre több kórképet tudunk diagnosztizálni és gyógyítani is, így egyre több meddő párnak tudunk segíteni – vélekedik a főorvos. – Négy öt éve még 15–25 százalék között mozgott a magyarországi meddőségi osztályok eredményessége (tehát ennyi esetben tudták elérni, hogy a hozzájuk forduló párok gyermeket vállalhassanak), és a világátlag is 19 százalék volt. Ma az Egyesült Államokban vannak már olyan klinikák, amelyek sikeressége stabilan hatvan százalék fölött van. Emögött olyan technológiai fejlesztések is állnak, amelyek lehetővé teszik például, hogy az embriót még a beültetés előtt megvizsgáljuk, és csak azt ültessük be, amely nem életképtelen. Egy meddőségi centrum alapkoncepciója szerint nem a pozitív terhességi teszt a sikeresség bizonyítéka, hanem az egészséges baba a kézben. Ennek érdekében a terméketlenség kezelésének új irányai a fogantatást és a terhesgondozást már összefüggő egészként kezelik.