– Nem az eredmény a fontos, hanem maga az út – mondja Kaminski, és e szavaknak megint csak nagyobb a súlyuk, mint egy interneten olvasható idézetnek.
A mínusz hatvanfokos sarki hideg után a lengyel utazó részt vett abban az expedícióban is, amely ötvenfokos forróságban szelte át az ausztrál Gibson-sivatagot. A sarkokhoz kötődik egyébként a Visztula 2010-es végighajózása is.
– Az ember azt gondolja, hogy csak az érdekes, ami távol van – mondja, hozzátéve, hogy ezzel ő is így volt. Az ötlethez egy bonyolult, nyelveken átívelő szójátékkal tűzdelt anekdota vezetett el, amelynek az a lényege, hogy Dél-Lengyelország és Észak-Lengyelország ugyanúgy hangzik norvégul, mint az, hogy Déli-sark és Északi-sark. És a téli kajakozás a folyón Dél-Lengyelországból Észak-Lengyelországba Kaminski számára néha éppen olyan volt, mintha az Antarktiszon járna. Utólag nagyon örül, hogy az útról film is készült, ugyanis általa ő is hozzájárult, hogy manapság népszerű lett a Visztulán kajakozni.
Az elmondása szerint mélyen vallásos Kaminski az El Caminót is végigjárta, persze nem egyszerűen úgy, ahogy a zarándokok szokták. Ő Kalinyingrádból, az egykori Königsbergből, Immanuel Kant városából indult, majd Gdansk, Berlin és Párizs érintésével jutott el a szokványos útvonalra: négy hónap alatt négyezer kilométert tett meg gyalog. Az egész zarándoklatnak így akart többletértelmet adni: míg Santiago de Compostela a vallást jelképezi, Kant sírja az értelem, az európai kultúra szimbóluma; ezeket kötötte össze a túrával. Jelenlegi vállalása pedig a környezetvédelmet helyezi a középpontba: tapasztalatai alapján úgy látja, hogy az utazók sokat szemetelnek, ezért most olyan expedíciót tervez, amellyel erre kívánja felhívni a figyelmet.
