Az okostelefon nem teszi boldogabbá a fiatalokat, sőt

Itt egy generáció, amelyik alig hasonlít a korábbiakra. Nemcsak a felnőttlét felelősségét, hanem az örömeit is elhalasztják.

Egy egész generációt tönkretesznek az okostelefonok? – ezzel a provokatív, de a kérdőjellel rögtön tompított címmel jegyzett hosszas értekezést a legfiatalabb generációról Jean M. Twenge ifjúságkutató az Atlanticben. A generációs különbségeket negyed százada elemző pszichológus szerint az 1995 és 2012 között született nemzedéket, a Z generációt a statisztikákban felbukkanó jelentős különbségek miatt a szokásosnál is élesebben lehet leválasztani az Y generációról: ő a saját terminológiája szerint egyébként az iPhone-ra utalva iGenként hivatkozik rá. 

Twenge tapasztalatai szerint egy adott generációt leíró jellemzők általában fokozatosan, időben elnyújtva jelennek meg és lesznek meghatározók, és gyakran olyan trendeket visznek tovább, amelyek a korábbi generációváltások során is megfigyelhetők voltak. Ez azonban az iGen esetében szerinte egyáltalán nem így történt. Az okostelefon és a közösségi médiumok tíz évvel ezelőtti megjelenése, majd elterjedése ugyanis éles cezúraként jelenik meg a statisztikákban. Az Y generáció és elődei között főleg abban volt szerinte különbség, ahogy a világot látták; az iGen azonban abban is erősen eltér az Y generációtól, ahogy a szabadidejét tölti. „A generációs különbségekről szóló – gyakran 1930-ig visszamenő – adatok elemzésekor még sosem láttam ilyesmit” – írta Twenge. 

Ez a generáció kiskamasz volt az első iPhone megjelenésekor, és középiskolás akkor, amikor az iPadet bemutatták. Az okostelefonok elterjedtsége Amerikában 2012-ben tartott ott, hogy a lakosság felének volt ilyen eszköze; egy friss felmérés szerint pedig az amerikai tinik háromnegyedének van ma iPhone-ja.

De nézzük, mi a helyzet Magyarországon! A 15–29 éves korosztályt vizsgáló Magyar Ifjúság 2016 kutatás eredményei szerint a válaszadók 85 százalékának van okostelefonja. (Jelentős régiós különbségekkel: Észak-Magyarországon és az Észak-Alföldön kevesebben rendelkeznek ilyen eszközökkel.) Az eszközök 70 százalékához tartozik itthon internet-előfizetés is, illetve minden negyedik 15–29 évesnek van saját táblagépe. 

A kutatás szerint a magyarországi fiatalok 88 százaléka tekinthető napi internethasználónak, negyedük gyakorlatilag folyamatosan online – az adatok szerint a kor emelkedésével a napi internethasználók aránya csökken, tehát a fiatalok többet neteznek. A válaszadók háromnegyede (79 százalék) tagja valamilyen internetes közösségi oldalnak, amely 2016-ban is leginkább a Facebookot jelenti. „Az idősebb korcsoportokban alulreprezentáltak a közösségi oldalakon tagsággal bírók, és a kor csökkenésével növekszik a regisztráltak aránya” – áll a kutatásban.

Twenge szerint az új eszközök megjelenése, illetve a közösségi médiás oldalak párhuzamos felfutása radikálisan változtatta meg a fiatalok életét, éljenek kisvárosban vagy nagyvárosban, legyenek szegények vagy gazdagok, tartozzanak bármilyen etnikai kisebbséghez. A kutató leszögezi, hogy a változásokat nem érdemes helyből, valamiféle nosztalgiára alapozva elítélni, viszont fontos tisztában lenni azzal, hogy mit jelent a gyakorlatban: a változások nyomán ugyanis a tinédzserkori depresszió és az öngyilkosságok száma az egekben van Amerikában. 

A legfiatalabb generáció tagjai Amerikában a kutatások szerint kevésbé törekednek a szülőktől való függetlenség klasszikus feltételeinek a megteremtésére: míg a korábbi generációk igyekeztek minél előbb jogosítványt szerezni, addig manapság ez nem annyira jellemző; ahogy az iskola melletti munka sem. A fiatalok kevesebbet járnak el: a beszédes számok szerint 2015-ben egy középiskolás végzős kevesebbet ment el otthonról, mint 2009-ben egy nyolcadikas. A romantikus élet is máshogy alakul: egy párkapcsolat kezdeti szakasza az interneten zajlik, a randizás csak ezután jön. 2015-ben a végzősök 56 százaléka volt már randizni, míg ez a szám a Baby Boomer- és az X generációkat tekintve 85 százalék volt. 

Ennek következtében a szexuális aktivitás is később kezdődik: Amerikában a kilencedikesek körében 40 százalékkal esett vissza az aktív szexuális életet élők száma 1991-hez képest; ezzel párhuzamosan a tinédzserkori terhességek száma 1991-hez képest 67 százalékkal csökkent: a szám sosem volt ilyen alacsony. Az iGen tagjai nemcsak a felnőttlét felelősségének vállalását, de az örömeit is elhalasztják. Összességében nézve a felnőtté válás folyamatát, Twenge úgy látja, hogy manapság egy 18 éves úgy viselkedik, mint korábban egy 15 éves, egy 15 éves pedig úgy, mint egy 13 éves – a gyerekkor tehát bőven kitolódik a középiskoláig. 

A számok azt mutatják, hogy e generációnak sokkal több szabadideje van, mint az előzőknek: kevesebbet dolgozik, de nem tanul többet, és a szabadidős tevékenységekben (sportolás stb.) sem mutat nagyobb aktivitást. De nem is a barátaival lóg: 2000 és 2015 között 40 százalékkal esett azon tinédzserek száma, akik naponta találkoznak személyesen a barátaikkal. Ennek Twenge szerint megvannak az előnyei is: a mai fiatalok fizikailag sokkal nagyobb biztonságban vannak, mivel otthon ülnek a négy fal között. A szabadidőt elsősorban az okostelefonon keresztül élt közösségi élet emészti fel – ami azonban nem teszi boldoggá a fiatalokat, sőt. 

A kutató szerint a felmérések eredményei világos képet rajzolnak: „Azok a tinik, akik az átlagosnál több időt töltenek a telefonjukat nyomkodva, sokkal nagyobb eséllyel boldogtalanok; azok, akik kevesebbet, sokkal nagyobb eséllyel boldogak. Nincs kivétel” – írja. Hozzáteszi persze, hogy ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az okostelefonozás okozza a boldogtalanságot; az is lehet, hogy a boldogtalanabb tinédzserek töltenek több időt az interneten – a legfrissebb kutatások azonban az első verziót igazolják. A felmérésekből egy magányos, bizonytalan generáció képe rajzolódik ki, amelynek tagjai közül sokan gyakran úgy érzik, hogy „kihagyták őket valamiből”.

Twenge szerint bár nehéz lesz megvalósítani, mégis fontos, a szülők valamilyen módon rávegyék a gyerekeket, hogy kevesebbet használják a telefonjukat, ami gyakran az utolsó dolog, amire lefekvés előtt ránéznek, és az első, amikor felkelnek. Reményre ad okot szerinte, hogy a kutatásaihoz készített interjúkból kirajzolódik, sokan kezdik összekötni a boldogtalanságukat az okoseszközökkel töltött idővel.