Az adományboltba szegények is visznek árut a még szegényebbeknek

Magyarországon is egyre több ilyen üzlet nyílik. A külföldi turisták is rendszeresen betérnek.

Az első adományboltokat az Egyesült Királyságban nyitották: Londonban már 1941-ben lehetett vásárolni egy Vöröskereszt által üzemeltetett boltban. A szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek ellen küzdő Oxfam pedig hat évvel később Oxfordban alapította meg az első üzletét, amelyet aztán számos további követett. Míg Angliában évtizedekkel ezelőtt is bevett szokás volt, hogy a kevésbé jól szituált réteg adományboltból rendezte be a lakását, Magyarországon csak 2009-ben nyitott meg az első ilyen üzlet. Azóta már több hálózat is működik, és egyre több üzlet nyit vidéken is. Budapest hatodik kerületének egyik népszerű adományboltjába látogattunk el.

A Filantrópia adománybolt két évvel ezelőtt nyílt meg Budapesten, az Aradi utcában, a Kodály körönd szomszédságában. Az üzlet a rászorultak támogatására, hulladékcsökkentésre, ökoszociális, kulturális, közösségszervező projektekre fókuszáló Profilantrop Egyesület társadalmi vállalkozása. Az Aradi utcai bejárat előtt plüssállatok, gumicsizmák színes kavalkádja és akciókat hirdető tábla hívogatja beljebb az arra járót. Vörös Júlia, az üzlet vezetője és Mester Zsuzsa, az egyesület elnöke – végzettségük szerint antropológusok – számára fontos volt, hogy az üzlethelyiség közösségi tér is legyen, ahova az emberek nemcsak vásárolni járnak, hanem beszélgetnek is egymással, megismerhetik egymás gondját-baját, élettörténetét. Amikor belépek az apró, de annál barátságosabb helyiségbe, éppen egy francia házaspár válogat a poharak és a porcelánok között, rajtuk kívül – mint kiderül – több törzsvásárló nézi át a frissen érkezett ruhaneműt. A kínálat igen változatos. Látok jó állapotú gyerekruhát háromszáz forintért, vadonatúj olasz bőr tűsarkút ötszázért, tolltartókat, napszemüvegeket, Galaktika magazint, Újszövetséget, Ady-kötetet, lemezjátszót, párásító készüléket, poharak és bögrék tömkelegét.

– Mindent átveszünk a bútorok kivételével. Leggyakrabban ruhát kapunk, de van, aki evőeszközkészletet hoz, más citromfacsarót, gyümölcscentrifugát, képkeretet, festményt, videokazettákat, ékszereket, legutóbb egy zongora érkezett, igaz, az nem fért el a boltban –kezdi Vörös Júlia. Máskor bezárt üzletek megmaradt árukészletét kapják meg, előfordul, hogy antikvárius adományozza nekik a megmaradt köteteit. És az sem egyedi eset, hogy huzamosabb ideig Magyarországon tartózkodó külföldi családok, mielőtt hazaköltöznek, a boltnak adományozzák azokat a holmikat, amelyeket úgysem vinnének magukkal. Az adományozók köre nagyon széles és heterogén. A fiatal felnőttek ismerik a legjobban az adománybolt fogalmát, de az idős néniknek köszönhetően van a boltban jó sok – a mai fiatalok körében közkedvelt – retró holmi. Gyakran előfordul, hogy rossz anyagi helyzetben élők hoznak adományt, mert fontosnak érzik, hogy segítsék a náluk is szegényebbeket.

– Meglepő módon sokszor éppen a jól szituált emberek adnak használhatatlan adományokat – foltos, szakadt ruhát, hiányos puzzle-készletet –, a rosszabb anyagi helyzetűek pedig értékesebbet – folytatja az üzletvezető.

Ami az árakat illeti, ruhát négy árkategóriában árulnak: 150, 300, 600 és 900 forintért. A kabátok egy kicsit drágábbak, például egy jó állapotú bőrkabát 3000, egy újszerű vászon- vagy szövetkabát 1000–2000 forintba kerül. Egy csomag legót vagy egy pár korcsolyát az internetes piactereken hirdetett árnak a feléért adnak. Más adományboltokhoz hasonlóan olykor a Filantrópia is hirdet internetes adok-veszek portálokon, a zongorát szinte biztos, hogy ott adják majd el.

Az üzletnek hamar kialakult a törzsvásárlói köre, főleg a környéken lakók, dolgozók jönnek, de gyakran benéznek diákok is, hiszen a képzőművészeti egyetem a szomszédban van.

– A vevőink között akad jó néhány, akinek tényleg számít, hogy a százas szerdán – a hónap utolsó szerdáján – minden ezer forint alatti ruhához 100 forintért juthat hozzá, de olykor benéznek gyűjtők is abban a reményben, hogy hátha értékes csipkére, porcelánra, esetleg bakelitlemezre bukkannak. Jó néhány vásárlónk hajléktalanokat vagy rossz körülmények között élő családokat támogat a nálunk vásárolt holmikkal. És külföldiek is gyakran betérnek, volt, hogy szinte az összes retró ruhaneműt felvásárolta egy éppen erre sétáló külföldi csapat – fejti ki.

Az első másfél évben alig volt pluszbevétel, akkor még szinte kizárólag önkéntesek dolgoztak náluk. Aztán beindult az üzlet, és annyi hasznuk már van, amennyiből kistelepülések – például a Baranya megyei Ág falu – mélyszegénységben élő lakóit támogatják.

A megmaradt áru sem vész kárba, a ruhák egy része jótékonysági szervezetekhez kerül, a szakadt, foltos darabokat pedig újrahasznosítással foglalkozó cégek veszik át.

– Sajnos az egyik nagy újrahasznosító cég éppen most bontotta fel a szerződéseit az adományboltokkal. A fast-fashion láncok ontják a rossz minőségű ruhákat, a túltermelés miatt pedig csökkent a textil világpiaci ára. A vegyes szálú textilek feldolgozása jelenti a legnagyobb gondot, pedig abból kapjuk a legtöbbet. Sok adományboltban ruhastop van, betelnek a raktárak, nekünk is raktározási gondjaink vannak, ha bárki szeretne segíteni, ebben tud – mondja Vörös Júlia. A használati tárgyakkal nincs ilyen gond, azokat szinte mind elviszik, a megmaradt alapanyagokból, törött játékokból pedig a Hajóláda Műhely készít ékszereket, kutyajátékokat a bolt számára, a „márkát” el is nevezték Filantrópia designnak. Van egy ingyenes doboz is, például a törött fülű csészéknek, nemrég képzőművészetis egyetemisták vittek el néhányat ecsettartónak.

– Vannak vicces történetek, például előfordult, hogy valaki azt a ruhát vette meg, amit egy nappal korábban az anyukája hozott be. És meghatók is, például amikor azt látjuk, hogy rossz körülmények között élő családoknak milyen fontos, hogy támogassanak náluk szegényebbeket is.