Ha úgy érezzük, hogy állandóan fáradtak vagyunk, ha pályakezdőként a nyugdíjat várjuk, ha semmi nem tudja felkelteni az érdeklődésünket, ha hiába utazunk nyaralni, nem tudunk feltöltődni, akkor jó eséllyel a burnout szindrómával küzdünk.
A kiégést először a hetvenes években diagnosztizálták a segítő szakmákban dolgozók, az orvosok, a tanárok, az ápolók körében. Azóta bővült a kör: ma már a munkából kimaradó anyák, a pályakezdők, a papok, a sportolók, az újságírók, a politikusok, a banki alkalmazottak, a börtönőrök, sőt az Y generáció tagjai is a veszélyeztetett csoportokba tartoznak. Séllei Beatrix pszichológus, egyetemi adjunktus a Jog és Pszichológia online folyóirat társadalmi problémák feldolgozását célul kitűző rendezvénysorozatának kiégésről szóló előadásán elmondta: felmérések szerint a felnőttek csaknem 80 százaléka tapasztalta legalább egyszer a kiégés tüneteit. A burnout alapja a stressz: a hosszan tartó érzelmi vagy fizikai megterhelés következtében állandóan fáradtnak, kimerültnek érezzük magunkat, gyakran fáj a fejünk, alvászavarral, emésztési problémákkal küzdünk. A fizikai tünetekhez lelki problémák társulnak: szorongás, bizonytalanság, ürességérzés, az érdeklődés elveszítése, érzelmi kimerülés, cél nélküliség. A munkahelyen a feladatainkkal nem tudunk azonosulni, csökken a teljesítményünk, meginog az önbizalmunk. A tünetek közé tartozhat a túlzott cinizmus és a feledékenység is.
Ami a kiégés kiváltó okait illeti: teljesítménycentrikus világban élünk, egyre többet dolgozunk, ráadásul a modern technikának köszönhetően állandóan elérhetőek vagyunk. Ma már nem engedhetjük meg magunknak, hogy kikapcsoljuk a telefonunkat, hogy nem válaszolunk azonnal az e-mailre, az sms-re.
A jó alkalmazott szabadsága idején, sőt éjszaka is elérhető. Egyéni érzékenységtől is függ, hogy valaki könnyen kiég-e. A rizikófaktorok közé tartozik, ha valaki introvertált személyiség vagy érzékenyebb, szorongóbb az átlagnál. Veszélyeztető tényező, ha túl empatikus valaki, hiszen így könnyen magára veszi mások problémáit. Aki könnyen lelkesedik vagy idealista, az is a szindróma áldozatául eshet: ezért égnek ki hamar a lelkes pályakezdők, nem találva meg számításaikat a munkában. A perfekcionisták és a munkaalkoholisták is gyakrabban küzdenek burnout szindrómával, utóbbi ráadásul olyan függőség, amelyet sokra értékel a társadalom. A japánoknál többen bele is haltak a munkamánia okozta kiégésbe. Veszélyeztetettebbek a nők, mivel a modern társadalomban egyszerre kell helytállniuk otthon és a munkahelyen, és mert azonos pozícióban, azonos tudással kevesebbet keresnek, mint a férfiak, ráadásul dönteniük kell a család és a karrier között.