Ott repül a kismadár! – Csodavilág a főváros határában

Négymillió madarat figyeltek meg egy nemzetközi mozgalom keretében. Hazánk három kategóriából kettőben is győzött.

Bemutatkozik az év madara, a kedves bohóc tengelic, majd előmerészkednek a makkokat gyűjtögető szajkók is, melyek zsákmányukról olykor megfeledkezve szaporítják a környék tölgyesállományát. Az ő hangjuk kevésbé fülbemászó, ám külsejük annál impozánsabb, ellentétben a konzervatív megjelenésű, ám kedélyesen hangicsáló csilpcsalpfüzikével. Ránk köszön a „frígiai sipkás” zöld küllő: „Klü-klü-klü-klü! – Hogy ujjong és nyerít, / hogy átnyilall a fényen” (Áprily Lajos). 

Az igazán hozzáértők arról a távoli madárról is megmondják, mi lehet, melyet a dilettáns csak apró pontnak vél. Ennek persze nem az az oka, hogy a madarásznak sasszeme van, hanem az állat mozgásának sajátossága árulja el a személyazonosságát. A mocsár előtti, Budapest egyedüli toronylese remek rálátást biztosít a vízfelületen lévő madarakra. Ezt a 2015-ös építményt a korábbinál megfelelőbb távolságra tervezték a mocsártól, hogy a nézelődők ne háborgassák a békés vízi világot. Nagysága miatt a bütykös hattyút látjuk meg elsőként, ám korántsem csak a hattyúk tava ez. Felfedezhető kis vízicsibe, bölömbika, guvat, a jellegzetes csőrformájú kanalas réce, csörgőréce, a búvárkodó kis vöcsök, költhetett itt vörös gém, egy pár feketenyakú vöcsök, de egy szingli hím vörösnyakú vöcsök is úszkált erre az idén.

A vízben szabad szemmel is láthatóan olykor megcsillannak a téves természetfelfogásból vízbe engedett aranyhalak, melyek egzotikus eledelül szolgálnak az itt vadászgató gémeknek. De azért nekik is a hazai az igazi, ezért okosabb lenne, ha a megunt háziállatokkal nem változtatnák át az emberek a természetes élővilágot a kisállat-kereskedésből ismert kínálattá.

Mint Bajor Zoltán kiemelte lapunknak, e rendezvénynek több haszna is van, melyből a szemléletformálás a legjelentősebb. Megismerhetjük, hogy mennyi rejtett természeti értéke van Magyarországnak, akár a közvetlen közelükben is. Hazánk egyedi abban, hogy viszonylag kis területen is rendkívül változatos élővilág fordulhat elő, ahol a madarak érzékeny indikátorok, megmutatják, mennyire billent ki a mérleg a természetre figyelő és elhanyagoló emberi tevékenység között. Hasonló kirándulásokat természetesen gyakran rendez az egyesület, ahol a látogatótól nem elvárás, hogy profi madarásszá váljon, ennél jóval sokrétűbb az élmény haszna. A legkevesebb, hogy mindenki ráérezhet a környezettudatos életmód jelentőségére, ezért már megérte. A madarak iránt érdeklődő ember nemcsak a biológia egy területén lesz jártas, hanem a különféle, rendkívül gazdag külsejű és énekű madarakat megismerve fejlődik a szépérzékünk, illetve sokkal kifinomultabban reagálhatunk szűkebb és tágabb környezetünkre.

Az elgondolkodtatáson túl az ornitológiai vonatkozása sem elhanyagolható e hétvégének, hiszen a Kaukázustól egészen a brit szigetekig a szinkronmegfigyelések átfogó képet adhatnak a madárvilág aktuális helyzetéről. Megtudhatjuk, hol tartanak éppen a vonulásban a madarak, milyen fajösszetétellel. Ilyenkor ritkaságok is felbukkannak, például a Hortobágyon és Békés megyében is láttak egy-egy példány lilebíbicet, mely Közép-Ázsiából érkezett. De érdekesség, hogy az amerikai hurrikánok is átkergethettek Európába madarakat.

A jelenlegi mocsár parányi vízfelület, egykor itt igazi madárparadicsom lehetett, de az erre is terjeszkedő város, a repülés csodáját elirigyelve ide épített ferihegyi reptér, a mezőgazdasági tevékenységek, a vízlecsapolás igencsak visszaszorította. Ha 1991–2003 között nem rehabilitálják a területet, már nemigen fordulna meg itt az a közel kétszáz faj, melyet idáig megfigyeltek. Maradásukat elősegítendő nyolcvan odút is kihelyeztek, melyekbe ilyenkor a mogyorós pelék is bevackolnak. A mocsár egy részét, a Kis-Merzsét pedig meghagyták szigorúan az élővilágnak, ott még a madarászok sem zargatják az állatokat.

A környéken megfigyelhető a szukcesszió folyamata, amikor is változóban van az ökoszisztéma szerkezete. Az erdősödés nagyobb arányú, mint az természetes volt itt, ahol nemcsak az állatbarátok lelhetnek kedvükre valót, hanem a növények szerelmesei is. A 90-es években például eltűntek, majd 2015-től újra megjelentek egyes díszes orchideafajok, mint a mocsári kosbor, a fehér és kardos madársisak, a széleslevelű nőszőfű vagy a szúnyoglábú bibircsvirág. A terület kultúrtörténeti szempontból is érdekes, találhatók erre 48-as honvédsírok, de a lesről látható sávban még ott vannak azok a kutak, melyekből egykor a budai vásárba hajtott állatokat itatták. A tájékoztató táblákkal megtűzdelt tanösvényen tovább haladva a négyórás kirándulás végére tucatnyira csappan a csapat, melynek egy utolsó megtisztelő élmény is jár, mivel az út végén egy-egy különös szerzet, a sisakos sáska áll őrt az út két oldalán.

###HIRDETES###