A jógát eredetileg férfiak gyakorolták Indiában, ám őket nem az erőpózokkal lehetett megfogni, számukra az volt a legfontosabb, ami nálunk a legkevésbé, a meditáció. Nekik az erősítés csupán járulékos volt, hogy képesek legyenek hosszan felvenni a meditáló pózt. Itt éppen ellenkezőleg, Kiss Zoltán Nitai a jóga mellékhatásainak nevezi, ami divatos: az erőnlétet, a rugalmasságot, az állóképességet, a stresszmentesítést, noha voltaképpen spirituális tudományról van szó.
A jóga célja – melyről Mircea Eliade vallástörténész, filozófus A jóga – Halhatatlanság és szabadság címmel félezer oldalas könyvet írt – eredetileg „a tudat tevékenységének felszámolása”, ahogy Hamvas Béla megfogalmazza A jóga metafizikája című írásában. Hozzáteszi: „Ez azt jelenti, hogy olyan módszer alkalmazása, amelynek segítségével az ember a tudat szüntelen képalkotó kényszerét megszünteti. A képek kényszerű alkotása [ ] teremti az emberi életben azt a reménytelen zavart, amelyből más úton, mint a jóga – az egyesülés – segítségével, vagyis a szellem ősállapotába és univerzális egységébe való visszatérésével, nem tud megszabadulni.” Mindezt James Manjackal indiai szerzetes a kereszténységgel össze nem egyeztethetőnek véli. Abban egyetérthetünk vele, hogy a végső célt figyelmen kívül hagyó gyakorlás nem a legbölcsebb megoldás. Szerinte a fejétől bűzlik a hal, amire valaki azt feleli, hogy akkor ne használjuk a hal fejét, vagyis a jógikét, egyszersmind a magunkét sem, szabaduljunk meg a „filozófiai maszlagtól”, amire az európai embernek nincs szüksége. Ezzel azonban pont kiszolgáljuk az individuális én kultuszát, amitől éppen hogy megszabadítana a jóga. A kulcs a mértékletességben lehet. Ha valaki hegyekben szeret túrázni, akkor nem kell lemondania a Mátráról pusztán azért, mert a Csomolungma számára esetleg veszélyt jelenthet. Az utóbbi szintre amúgy is igen kevesen jutnak el, aki igen, az már többnyire tudja is, mire vállalkozik. Maradva a hasonlatnál, a Kárpátok már rejthet némi kockázatot magában, ám még mindig nem eszmeit, hanem fizikálisat, magyarán az intenzívebb gyakorlatokat (ászanákat) jobb, ha jógaoktató felügyeletével végezzük, hiszen mint bármely testmozgásnál, itt is megsérülhetünk, ha nem szakszerűen végezzük.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!