Az októberben nálunk koncertező Sting néhány éve említette, hogy mivel a körülöttünk zajló sokféle őrület belopózik az emberek pszichéjébe, ő hatásos ellenszerként ajánlja saját tapasztalatából a jógát. Aktív sportemberként annyit gondolt a jógáról korábban, hogy nyilván csak ülnek a földön keresztbe tett lábakkal és néznek ki a fejükből. Nem volt tisztában azzal, hogy a jógának igen sok ága van. Majd amikor erősnek gondolva magát megszégyenült a saját testtömeggel dolgozó gyakorlatok során, rájött, hogy kiváló erősítő gyakorlatokról van szó, melyekhez számtalan pozitív hatás járul. Idősödve is úgy gondolja, hogy lényegi a fiatalító ereje, mely által több energiája lesz, összeszedettebbek a gondolatai. Koncertjei előtt már az egész zenekar jógázik.
De mi a helyzet itthon, tartja-e még magát az előítélet, hogy a jóga nőknek való, meg különben is, valami spirituális indiai izé, ami persze nem férfias. Nos, két nő és két férfi jógaoktatót megkérdezve úgy tűnik, hogy ha nem is vagyunk olyan remek zenészek, mint Sting, a korai véleménye ránk is gyakran jellemző. Mint Popper Péter mondja, a jógát már Nagy Sándor korában is ismerték Európában, és a mai divathoz hasonlóan inkább a gimnasztika formájában. Kocsis Dézi tapasztalata szerint a férfiak csak mostanság kezdenek rájönni, hogy a jóga az izmok rugalmasságának fejlesztésével növeli a mozgástartományt, ezért hatékony kiegészítő lehet egyéb sportjuk mellett. Tamaskó Anett ehhez hozzáteszi, hogy a férfiak általában olyan mozgásformákat gyakorolnak, amelyek kevés hangsúlyt fektetnek a statikus elemekre. Sugár Bertalan a látványos erőpózokat is oktató tanárok megjelenéséről is beszél, ami már vonzó lehet a férfiak számára is.
Hogy az európai férfi kevésbé nyitott a meditációra, az nem újdonság, de miért látható nőiesnek ez a mozgás? Kocsis Dézi úgy gondolja, hogy a nők kíváncsibbak, nyitottabbak az új mozgásformákra, a sok női vendég miatt pedig nőkre kezdték szabni a gyakorlatokat. Sugár Bertalan ennek egyenes következményeként említi, hogy a médiában is olyan fotók jelentek meg, amelyeken az látszik, hogy nők jógáznak, ráadásul az inkább nőkre jellemző, rugalmasságot igénylő pózban, mint amilyen a spárga. Amint Tamaskó Anett mondja, innen jön az a jellemző gondolat a férfiak részéről, hogy akkor ez nyilván egy nőknek kitalált mozgásforma, ezért kizárják az opciók közül. Ugyanakkor ha lassan is, mindannyian tapasztalják, hogy elindult a kedvező fordulat.
A jógát eredetileg férfiak gyakorolták Indiában, ám őket nem az erőpózokkal lehetett megfogni, számukra az volt a legfontosabb, ami nálunk a legkevésbé, a meditáció. Nekik az erősítés csupán járulékos volt, hogy képesek legyenek hosszan felvenni a meditáló pózt. Itt éppen ellenkezőleg, Kiss Zoltán Nitai a jóga mellékhatásainak nevezi, ami divatos: az erőnlétet, a rugalmasságot, az állóképességet, a stresszmentesítést, noha voltaképpen spirituális tudományról van szó.
A jóga célja – melyről Mircea Eliade vallástörténész, filozófus A jóga – Halhatatlanság és szabadság címmel félezer oldalas könyvet írt – eredetileg „a tudat tevékenységének felszámolása”, ahogy Hamvas Béla megfogalmazza A jóga metafizikája című írásában. Hozzáteszi: „Ez azt jelenti, hogy olyan módszer alkalmazása, amelynek segítségével az ember a tudat szüntelen képalkotó kényszerét megszünteti. A képek kényszerű alkotása [ ] teremti az emberi életben azt a reménytelen zavart, amelyből más úton, mint a jóga – az egyesülés – segítségével, vagyis a szellem ősállapotába és univerzális egységébe való visszatérésével, nem tud megszabadulni.” Mindezt James Manjackal indiai szerzetes a kereszténységgel össze nem egyeztethetőnek véli. Abban egyetérthetünk vele, hogy a végső célt figyelmen kívül hagyó gyakorlás nem a legbölcsebb megoldás. Szerinte a fejétől bűzlik a hal, amire valaki azt feleli, hogy akkor ne használjuk a hal fejét, vagyis a jógikét, egyszersmind a magunkét sem, szabaduljunk meg a „filozófiai maszlagtól”, amire az európai embernek nincs szüksége. Ezzel azonban pont kiszolgáljuk az individuális én kultuszát, amitől éppen hogy megszabadítana a jóga. A kulcs a mértékletességben lehet. Ha valaki hegyekben szeret túrázni, akkor nem kell lemondania a Mátráról pusztán azért, mert a Csomolungma számára esetleg veszélyt jelenthet. Az utóbbi szintre amúgy is igen kevesen jutnak el, aki igen, az már többnyire tudja is, mire vállalkozik. Maradva a hasonlatnál, a Kárpátok már rejthet némi kockázatot magában, ám még mindig nem eszmeit, hanem fizikálisat, magyarán az intenzívebb gyakorlatokat (ászanákat) jobb, ha jógaoktató felügyeletével végezzük, hiszen mint bármely testmozgásnál, itt is megsérülhetünk, ha nem szakszerűen végezzük.
Hamvas Béla nem túl hízelgő képet fest a személyes énről: „Az ember az anyagi természetben durva, zavaros, ingatag, gyáva, kicsinyes, korlátolt, nyugtalan, kába, tehetetlen, alvajáró, irigy, kapzsi, hiú.” A jóga ettől szabadítana meg, s mint írja, olyanná tenne, mint Gilgames, Akhilleusz, Hektór, Aeneas, vagyis hősiessé. Ismerős a gondolat: „Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete”.
Ugyanakkor deszakralizált világunkban is szerencsések vagyunk, mivel – ahogy a megkérdezett jógaoktatók egyhangúlag állítják – a jóga gimnasztikán túli kedvező hatásaiban akkor is részesülünk, ha nem vagyunk különösebben nyitottak erre, csak erősebbek akarunk lenni. Ahogy Kiss Zoltán Nitai megjegyzi, légzéssel kötjük össze a testi gyakorlatokat, így kapcsolódik a lelki a testivel. Vagyis a pózokat megfelelő légzés kíséretében kell végezni, ennek köszönhető az a felszabadult érzés, amelyet megkapunk – ha akartuk, ha nem. Sugár Bertalan olyan komplex élménynek nevezi a jógát, mely még az önértékelési zavarra is jó, amiről a férfiak szintén kevésbé szeretnek beszélni.
Visszakanyarodva Stinghez, a két férfi oktató hívja fel a figyelmet az idősödő férfiak szempontjára, hogy olyasmikre lehetnek képesek, amire jóga nélkül csak a fiatalabbak. Egy bizonyos kor után nem mellékes, hogy a jóga a záróizmokkal is sokat dolgozik, javíthatja például a prosztata funkcióit, ami egy konditermes edzéstervben nemigen szerepel. Természetes mozgás lévén a jógázók egész idős korukban is képesek gyakorolni.
Végezetül az amerikai mozin felnőtt nemzedéknek, legalább az 1986-os Top Gun óta él egy olyan kép a fejében, hogy az egyik legférfiasabb foglalkozás pilótának lenni a légierőnél – ezek után talán nem meglepő, a koncentrációs képességüket ők is jógázással fejlesztik.
