Idén is jóval az adventi időszak kezdete előtt, már múlt héten megnyílt a budapesti Vörösmarty téren a legnagyobb hazai karácsonyi vásár. Szerencsére nem követjük még a britek példáját, ahol már júliusban ellepik a Harrods polcait a színes-flitteres rénszarvasok, a duci, éneklő mikulások, az aranyozott puttók és a brandyszószos karácsonyi pudingköltemények, de így is elég hangulatromboló, hogy hat héttel karácsony előtt már ajándékvásárlási lázban ég a főváros.
Nemrég a CBS Local arról cikkezett, hogy az emberek rossz közérzetéhez jelentősen hozzájárul, ha már október, november táján folyamatosan karácsonyi dalokkal bombázzák őket. All I Want for Christmas Is You vagy a Wham Last Christmas című klasszikusa azzal szembesíti az embereket, hogy mennyi mindent kell még megtenniük az év végéig. A végére még az önzetlenség ünnepétől is elmegy az ember kedve.
Persze, ahogy mindenhez, ehhez is hozzá lehet szokni. A korai sötétedés miatti depressziót sokan azzal próbálják feloldani, hogy a kézművestermékeket kínáló árusok portékáit böngészve fahéjas forralt bort kortyolgatnak valamelyik adventi vásárban a munka után, és tömik magukba a kürtős kalácsot.
A Vörösmarty téri sokadalmat már több ízben beválogatták Európa tíz legszebb adventi vására közé, de az elmúlt években azért sok probléma akadt a minőséggel. És a kinézettel is, ami korántsem árasztott ünnepi hangulatot. A mostani vásár régóta vágyott ráncfelvarráson esett át, a mintát pedig mintha a bazilika előtti, néhány éves múltra visszatekintő kirakodás adta volna, ami az egyik leghangulatosabb a városban. Ott korcsolyapályával és félóránként fényfestéssel is várják a vásározókat. Az elmúlt évekhez képest szembetűnő változás a Vörösmarty téren, hogy lazítottak a tömött bódésorokon, valamivel kényelmesebben lehet nézelődni, mint azelőtt. Az ajándéktárgyak kínálata azonban mit sem változott: zoknik, kesztyűk, szappanok és gyertyák, fém- és fazekasáruk, kézműves csokoládé, ékszerek, karácsonyfadíszek között lehet válogatni. Az árak is ugyanolyan magasak, nem is csoda, hogy leginkább külföldiek vásárolgatnak.
Végre a vásári konyhát is megreformálták, legalábbis külsőleg előnyös változtatáson esett át ez a részleg. A magyar romantika egyik legnagyobb alakjának szobra köré építették fel a lacipecsenyés, forralt boros farakásokkal díszített bódékat, amelyeket befőttesüvegekből készített világítással igazán hangulatossá varázsoltak. Az akadálymentesítésre azonban nem gondoltak, kizárólag lépcső vezet a „gasztrobirodalomba”. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a idén a vendéglátósok már nem próbálkoznak kannás borral, és védett vidra nyúzott bőre sem kapható errefelé.
