Több ember fog nemsokára meghalni túlsúly, mint alultápláltság miatt

Időzített közegészségügyi bomba az elhízás. Magyarországon minden ötödik gyermek küzd túlsúllyal.

Ráadásul az elhízás talaján könnyen alakulnak ki szív- és érrendszeri panaszok – egyre több gyerek küzd például magas vérnyomással –, pszichés panaszok és kettes típusú diabétesz. Ahogy azt korábbi cikkünkben is megírtuk, a Magyar Diabetes Társaság kutatása szerint Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben több mint hetven százalékkal nőtt a cukorbetegek száma. Jelenleg körülbelül 772 ezren szenvednek diabéteszben, többségük a mozgásszegény életmóddal és az elhízással összefüggésbe hozott kettes típusúban.

A betegségben minden ötödik 60 év feletti magyar érintett. Míg a kettes típusú diabétesz néhány évtizede szinte kizárólag a felnőttek körében fordult elő, ma már egyre több gyerek is érintett. A fiatalok esetében a túlsúlyos kamaszok körében jelenik meg a leggyakrabban, de a felnőtteknél is egyre fiatalabb korban jelentkezik a betegség.

Aki beteg, az hamarabb meghal. Oxfordi egyetemi kutatások szerint a mérsékelten elhízottak (vagyis akiknek a testtömegindexe 30 és 35 között van) három évvel kevesebbet élnek, mint a normál testsúlyúak, a súlyosan elhízottak (40 feletti testtömegindex) pedig tíz évvel rövidebb életre számíthatnak – éppen mint azok, akik egész életükben dohányoznak.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet szerint bár a gyermekkori elhízás előfordulása 2010 óta hazánkban nem változott, még mindig minden ötödik gyermek – a 6–8 éves fiúk 20,5 százaléka, a lányok 21,9 százaléka – túlsúlyos vagy elhízott. A régiók közötti különbségek jelentősek: a Dél-Dunántúlon (27,2 százalék) él a legtöbb túlsúlyos és elhízott gyermek, míg a legkevesebb Közép-Magyarországon (18,1). A kétszázas világlistán – amelynek az élén majdnem minden viszonylatban a csendes-óceáni szigetállam, Nauru áll – a túlsúlyos magyar lányok a 99., az elhízottak a 85., a fiúk az 50., illetve az 54. helyen állnak. A lista alapján bár jobb helyzetben vagyunk, mint Németország, Franciaország vagy Belgium, a helyzetünk mégsem nevezhető rózsásnak.

Az elhízásért többnyire a gyorsan felszívódó, magas glikémiás indexű szénhidrátok, mint a cukrok, a fehér kenyér, a rizs, a krumpli, a tészta, a félkész ételek túlzott fogyasztását, valamint a mozgásszegény életmódot teszik felelőssé. Ám az utóbbinak némileg ellentmond az a brit kutatás, amely szerint a kövérség oka leginkább az, hogy a szülők túletetik a csemetéiket, a kövér gyerekek pedig nem szeretnek mozogni, azaz a fizikai inaktivitás inkább a kövérség következménye, mint az oka. Vagyis ha már meghízott a gyerek, akkor inkább az étkezési szokások megváltoztatásával, mint a rendszeres testmozgással lehet fogyásra bírni.

Nehezíti a helyzetet, hogy sokszor a szülők sincsenek tisztában azzal, hogy a gyermekük által elfogyasztott étel milyen összetételű, és hány kalóriát tartalmaz. Gondoljunk csak az egészségesnek kikiáltott gyümölcsjoghurtokra, amelyek tele vannak cukorral. Arról nem is beszélve, hogy ha a szülő otthon kilószámra habzsolja a fehér kenyeret, és vacsorára kizárólag rántott húst eszik sült krumplival, akkor ne lepődjön meg, ha a gyermeke sem találja majd vonzónak a teljes kiőrlésű lisztből készült péksüteményeket és a párolt zöldséget.

Ahogy sok más országban, úgy néhány éve Magyarországon is bevezették a menzareformot: a cél az volt, hogy kevesebb só, cukor, zsír, több zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű lisztből készült péksütemény kerüljön a gyerekek tányérjára. Bár a menzakoszt kétségtelenül egészségesebb lett, sokan panaszkodtak, hogy az ételek íztelenek, sótlanok – egy ideig még a sótartókat sem szabadott az asztalra tenni. A reformételeket a visszajelzések szerint pont azok a legszegényebb – fehér kenyérhez, krumplihoz szokott – gyerekek eszik meg a legkevésbé, akik szinte kizárólag az iskolában, az óvodában étkeznek. Ráadásul ahogy az korábbi cikkünkben egy készülő törvénytervezet kapcsán már megjelent, a hazai menzákon olcsó és rossz minőségű alapanyagokat használnak, Európában az egyik legkevesebbet, nagyjából 200–400 forintot költenek egy fejadagra. A szolgáltatóknál sok esetben a profit fontosabb, mint az elégedett fogyasztó.  A tervezet ezen változtatna központilag meghatározott minőség-ellenőrzés bevezetésével.

A gyors változások egyelőre Magyarországon és világszerte is váratnak magukra. A Global Nutrition Report jelentése szerint a problémák megoldására szánt adományok alig nőttek az elmúlt néhány évben, és a kormányok sem költenek elég pénzt a megoldásra. A következő évtizedben legalább hetvenmillió dollárt kellene a táplálkozási krízis megoldására fordítani. Corinna Hawkes, a Global Nutrition Report független szakértői csoportjának társelnöke szerint a világ nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a táplálkozási krízissel, hiszen azzal az emberiség jövőjét tenné kockára.