Több ember fog nemsokára meghalni túlsúly, mint alultápláltság miatt

Időzített közegészségügyi bomba az elhízás. Magyarországon minden ötödik gyermek küzd túlsúllyal.

Globális táplálkozási krízis fenyegeti a világot – derül ki a napokban megjelent Global Nutrition Report című jelentésből. A dokumentum szerint a világon több mint 155 millió öt éven aluli gyermek alultáplált, és 52 millió – a kevés táplálék miatt – nem elég fejlett testileg a korához képest. És bár az alultápláltak száma világszerte csökken, a felzárkózás nem olyan mértékű, mint ahogy azt a nemzetközileg elfogadott fenntartható fejlődési célokban (SDG) korábban meghatározták. Ennek értelmében ugyanis 2030-ig az éhezés minden formájának véget kell vetni a világon.

Mindeközben – megdöbbentő módon – csaknem minden országban egyre nagyobb problémát jelent a kövérség: jelenleg kétmilliárd túlsúlyos vagy elhízott ember él a világon. Aggasztó, hogy az elhízás a gyerekek körében is járványszerűen terjed, a jelentés szerint 41 millió ötévesnél fiatalabb gyerek kövérebb a kelleténél, és a probléma ugyanúgy érinti az alacsony és a magas jövedelmű országokat.

Az már korábbi kutatásokból is kiderült, hogy az utóbbi négy évtizedben több mint a tízszeresére nőtt a túlsúlyos gyerekek és tinédzserek száma. Míg 1975-ben 11 millió, 2016-ban már 124 millió gyermek küzdött súlyproblémákkal. És nehogy azt higgyük, hogy csak az angol és az amerikai gyerekek kövérek, Afrikában például több mint 10 millió gyerek túlsúlyos, Mexikóban és Egyiptomban bár néhány évtizede alacsony volt az elhízott gyerekek és tinédzserek száma, most húsz százalék fölötti a kövér gyerekek aránya.

A gyerekkori elhízás tavaly Polinéziában és Mikronéziában volt a legmagasabb arányú, a szigetvilágot követte az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Írország és Nagy-Britannia. A magas jövedelmű országok közül az Egyesült Államokban a legrosszabb a helyzet, itt a lányok 19,5, a fiúk 23,3 százaléka elhízott. Ha ez így folytatódik – jósolják a szakértők –, akkor 2025-re jó eséllyel a föld felnőtt lakosságának az egyötöde elhízott lesz. Pedig a gyerekkori elhízás megelőzése azért is fontos, mert – kutatások szerint – aki fiatalon túlsúlyos, az nagy eséllyel felnőttként is az marad.

Ráadásul az elhízás talaján könnyen alakulnak ki szív- és érrendszeri panaszok – egyre több gyerek küzd például magas vérnyomással –, pszichés panaszok és kettes típusú diabétesz. Ahogy azt korábbi cikkünkben is megírtuk, a Magyar Diabetes Társaság kutatása szerint Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben több mint hetven százalékkal nőtt a cukorbetegek száma. Jelenleg körülbelül 772 ezren szenvednek diabéteszben, többségük a mozgásszegény életmóddal és az elhízással összefüggésbe hozott kettes típusúban.

A betegségben minden ötödik 60 év feletti magyar érintett. Míg a kettes típusú diabétesz néhány évtizede szinte kizárólag a felnőttek körében fordult elő, ma már egyre több gyerek is érintett. A fiatalok esetében a túlsúlyos kamaszok körében jelenik meg a leggyakrabban, de a felnőtteknél is egyre fiatalabb korban jelentkezik a betegség.

Aki beteg, az hamarabb meghal. Oxfordi egyetemi kutatások szerint a mérsékelten elhízottak (vagyis akiknek a testtömegindexe 30 és 35 között van) három évvel kevesebbet élnek, mint a normál testsúlyúak, a súlyosan elhízottak (40 feletti testtömegindex) pedig tíz évvel rövidebb életre számíthatnak – éppen mint azok, akik egész életükben dohányoznak.

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet szerint bár a gyermekkori elhízás előfordulása 2010 óta hazánkban nem változott, még mindig minden ötödik gyermek – a 6–8 éves fiúk 20,5 százaléka, a lányok 21,9 százaléka – túlsúlyos vagy elhízott. A régiók közötti különbségek jelentősek: a Dél-Dunántúlon (27,2 százalék) él a legtöbb túlsúlyos és elhízott gyermek, míg a legkevesebb Közép-Magyarországon (18,1). A kétszázas világlistán – amelynek az élén majdnem minden viszonylatban a csendes-óceáni szigetállam, Nauru áll – a túlsúlyos magyar lányok a 99., az elhízottak a 85., a fiúk az 50., illetve az 54. helyen állnak. A lista alapján bár jobb helyzetben vagyunk, mint Németország, Franciaország vagy Belgium, a helyzetünk mégsem nevezhető rózsásnak.

Az elhízásért többnyire a gyorsan felszívódó, magas glikémiás indexű szénhidrátok, mint a cukrok, a fehér kenyér, a rizs, a krumpli, a tészta, a félkész ételek túlzott fogyasztását, valamint a mozgásszegény életmódot teszik felelőssé. Ám az utóbbinak némileg ellentmond az a brit kutatás, amely szerint a kövérség oka leginkább az, hogy a szülők túletetik a csemetéiket, a kövér gyerekek pedig nem szeretnek mozogni, azaz a fizikai inaktivitás inkább a kövérség következménye, mint az oka. Vagyis ha már meghízott a gyerek, akkor inkább az étkezési szokások megváltoztatásával, mint a rendszeres testmozgással lehet fogyásra bírni.

Nehezíti a helyzetet, hogy sokszor a szülők sincsenek tisztában azzal, hogy a gyermekük által elfogyasztott étel milyen összetételű, és hány kalóriát tartalmaz. Gondoljunk csak az egészségesnek kikiáltott gyümölcsjoghurtokra, amelyek tele vannak cukorral. Arról nem is beszélve, hogy ha a szülő otthon kilószámra habzsolja a fehér kenyeret, és vacsorára kizárólag rántott húst eszik sült krumplival, akkor ne lepődjön meg, ha a gyermeke sem találja majd vonzónak a teljes kiőrlésű lisztből készült péksüteményeket és a párolt zöldséget.

Ahogy sok más országban, úgy néhány éve Magyarországon is bevezették a menzareformot: a cél az volt, hogy kevesebb só, cukor, zsír, több zöldség és gyümölcs, teljes kiőrlésű lisztből készült péksütemény kerüljön a gyerekek tányérjára. Bár a menzakoszt kétségtelenül egészségesebb lett, sokan panaszkodtak, hogy az ételek íztelenek, sótlanok – egy ideig még a sótartókat sem szabadott az asztalra tenni. A reformételeket a visszajelzések szerint pont azok a legszegényebb – fehér kenyérhez, krumplihoz szokott – gyerekek eszik meg a legkevésbé, akik szinte kizárólag az iskolában, az óvodában étkeznek. Ráadásul ahogy az korábbi cikkünkben egy készülő törvénytervezet kapcsán már megjelent, a hazai menzákon olcsó és rossz minőségű alapanyagokat használnak, Európában az egyik legkevesebbet, nagyjából 200–400 forintot költenek egy fejadagra. A szolgáltatóknál sok esetben a profit fontosabb, mint az elégedett fogyasztó.  A tervezet ezen változtatna központilag meghatározott minőség-ellenőrzés bevezetésével.

A gyors változások egyelőre Magyarországon és világszerte is váratnak magukra. A Global Nutrition Report jelentése szerint a problémák megoldására szánt adományok alig nőttek az elmúlt néhány évben, és a kormányok sem költenek elég pénzt a megoldásra. A következő évtizedben legalább hetvenmillió dollárt kellene a táplálkozási krízis megoldására fordítani. Corinna Hawkes, a Global Nutrition Report független szakértői csoportjának társelnöke szerint a világ nem engedheti meg magának, hogy ne foglalkozzon a táplálkozási krízissel, hiszen azzal az emberiség jövőjét tenné kockára.