A horvát tengerparton konzerves szardíniaként egymás mellé pakolt, napolajban pácolódó nyugat- és közép-európai turisták előszeretettel hitegetik magukat azzal, hogy belekóstolnak a balkáni életérzésbe, miközben azok, aki valóban vágynak erre az ingerre, egyre inkább fedezik fel maguknak a belső, hegyi vidékeket, a tavakkal és folyókkal átszőtt természetvédelmi területeket. (A végeredmény mindig az, hogy korábban érintetlen részek válnak elviselhetetlenné az embertömegtől, de ez most nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz.)
A hegyi ösvényeket róva, vízesések tövében nem feltétlenül azzal foglalkozunk, hogy a balkáni táj is komoly veszélynek van kitéve, mint oly sok vidék, ahol az ember fejlődni vágyik. Pedig ez a helyzet. A Szlovéniától Görögországig húzódó széles képzeletbeli sávban összesen 2800 erőművet segítő gátat terveznek, ezeknek egyharmada, pontosabban 37 százaléka tájvédelmi körzetben vagy Natura 2000-es területen fekszik. Emiatt pedig eltűnhet a hegyi folyamok egy jelentős része, és súlyosan károsodhat a terület biológiai sokfélesége.
Jelenleg is 187 különböző helyszínen dolgoznak a munkagépek, ez lényeges növekedés a 2015-ös 67-hez képest – egyebek közt ez derül ki a bécsi székhelyű, vízgazdálkodással és természetvédelemmel foglalkozó Fluvius szervezet tanulmányából, amelyet a RiverWatch civil szervezet rendelt meg. Ez utóbbi igazgatója, Ulrich Eichelmann figyelmeztet, hogy a munkálatok helyrehozhatatlan károkat okoznak a természetben, miután a folyókat csöveken át elterelik és a természetes meder elapad. Mindez katasztrofális hatással van az ott élőkre is, de ugyanúgy a halfajokra, szitakötőkre és kérészekre is. Pedig az a vidék kimondottan gazdag az efféle csodákban: egy teljesen új, addig ismeretlen kérészfajt, az Isoperla vjosae-t éppen nemrég fedezett fel egy tudóscsoport Albánia ismert folyója, a Vjosa környékén. A tudósok ezt a vidéket mint „ökomennyországot” írják le, ahol olyan vízi fajok élnek, amelyek Európa egyéb részeiről már teljesen eltűntek. Most ez is veszélybe került, és a szakemberek arra számítanak, hogy a gátak megépítésével visszafordíthatatlanul elpusztulnak.
Damian Gjiknuri albán energetikai miniszter azonban azzal nyugtatta a Guardian újságíróját, hogy a Vjosára tervezett két gátat úgy építik meg, hogy meghagynak „sávokat és közlekedő folyosókat” a halaknak. Szerinte ma már olyan bevált módszereket lehet alkalmazni, amelyek minimálisra csökkentik a gátak vízi fauna körforgására gyakorolt negatív hatását. Hozzátette: a tanulmánnyal ellentétben csak két nagyobb gátat terveznek a folyóra, a többi a part mentén elhelyezkedő erőmű lesz. Ez utóbbiak tíz megawatt termelésére alkalmasak, ezáltal nem gyakorolnak komoly hatást a környezetre. A WWF azonban vitatja ezt, és állítja, a kisebb teljesítményű turbinák sora is komoly károkat okozhat a környezetben.
A gátépítési hullám ugyanúgy veszélyezteti az embert is. A környezetkárosító hatáson kívül a nagy energiacégek és a helyi gazdálkodók közti folyamatos konfliktus egy gyilkosságot és egy gyilkossági kísérletet is eredményezett az elmúlt években. Albániában jelenleg 81 gát épül, ezzel kiemelt terület, de Szerbiában, Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában is 71 erőművön dolgoznak, emellett Szerbiában 800 további terv vár megvalósításra.
