Szédülni jó – hangzana a válasz, ha a gyerekeket kérdeznénk, hiszen gyakran forognak-keringenek játékból saját s a mi tengelyünk körül, akár a bolygók. Hasonlóképpen felelnének – csak kissé artikulálatlanul – jellemzően azok, akik a gimnázium és az egyetem átmeneti időszakában a különböző alkoholtípusokat tesztelik magukon, vajon milyen és mennyi szükségeltetik ahhoz, hogy a szokásos duplájára növekedjék a hazaút az akaratlan kacskaringók miatt.
A harmincasok között már akadna kételkedő, majd a kor előrehaladtával egyre nő az esélyünk arra, hogy megtapasztaljuk azt a típusú szédülést, amely már nem olyan vicces, mivel testünk valamely rendellenes működéséhez kapcsolódik. A szédülés azonban sokféle lehet. A klasszikus forgó jellegűvel leggyakrabban a fülészhez kell eltámolyognunk, aki néhány bizarr mozdulattal visszavezetheti a helyére a belső fül kis félkörös ívjárataiba tévedt kalcium-karbonát kristályokat.
Ebben a történetben a főgonosz a központi idegrendszer valamely betegségével társuló szédülés, amelyről hírből mindenki hallott már, félünk is tőle rendesen. Ezért aztán, ha hirtelen ránk tör a szédülés, gyakran ez utóbbi jut eszünkbe. És persze, mint tudjuk, a betegségek hétvégére időzítik magukat, azon belül is estére. Irány tehát az ügyelet, ahol egy szigorú tekintetű idősebb doktornő rendel. Mi a panasza? – érdeklődik. Röpke gondolkodás után „bizonytalan vagyok” – hangzana a válasz, de ez nem lesz jó, mert akkor pszichológushoz küld, ami szintén jogos lehet, mert akár a szorongástól is lehet szédülni. Legyen mondjuk „instabil vagyok”. – Ezt nem értem, tehát szédül – összegzi. Ráhagyjuk. Vérnyomás az egekben, ami megint csak okozhat szédülést; megmérjük, gyógyszert bekapni, csak a szájban olvad, nem a gyomorban – szól hozzá az utasítás. A félelem mesterségesen elűzve, a probléma érintetlen. Hét közben a háziorvostól a legkülönfélébb szakorvosi beutalók beszerzése következik, majd náluk időpontkérés, amelynek bejegyzéséhez többet is lapozni kell a naptárunkban, ha nem akarunk magánrendelésekre járni, otthagyván a fizetésünket. Újra itt a hétvége, este. Az új megfigyelés az, hogy a fej mozgatására élénkül a tántorgás. Mi ilyenkor egy normális ember következtetése? Nyilván agydaganat, mi más?! Irány tehát az ügyelet. Ezúttal egy fiatal doktornő fogad. Mi a baja? – kérdezi, mire visszakérdeznénk, hogy és magának, hogy nincs külföldön? Drogokra és alkoholra kérdez rá – nem lehetnek túl jó páciensei. Néhány egyszerű teszttel kizárja a legrémesebbeket, hálásan távozunk. Jöhet az internet, tárgyszó: szédülés. Két neurológus is említi, hogy több megjelenési formája van a szédülésnek, magyarul mindet így nevezzük – állítják –, míg idegen nyelvekben különböző szavakkal illetik ezeket. Nos, van azért nekünk is néhány, ilyen az egyensúly-bizonytalanság például a vestibularis migrén vagy az akusztikus neurinóma esetén, van aztán gyengeségérzés (presyncope), ez lehet az ájulás előtti állapot, vérnyomásesés jele, de utalhat elégtelen szívpumpafunkcióra is. Egyensúlyvesztésről, egyensúlyzavarról beszélünk a belsőfül-, az érzőidegrendszeri, de az ízületi és izombetegségek tüneteként, sőt előfordul egyes gyógyszerek mellékhatásaként is. Bizonytalanságérzésnek, szédülékenységnek nevezhetjük a belső fül egyes betegségeit, amikor különböző mozgásillúziókat, például lebegésérzést élünk át. Mindez azonban a képzelőerőn múlik, illetve hogy az előzetesen átélt szédüléstípusokhoz viszonyítva mit tapasztalunk, ám ez a félig-meddig szubjektív megnevezés még nem sok segítség az orvos betegségfelderítéséhez.
Na ez az a klasszikus vertigó az, amikor forog velünk a világ, de van olyan is, mintha egy hónapos föld körüli hajókázásra indultunk volna, billeg alattunk minden. Szerencse, ha elkerül a tengeri betegség, azaz nem jár vele hányás, hányinger, azzal más vizekre evezünk, az megint más típusú szédülés a maga betegségcsoportjával együtt, például belsőfül-gyulladás. Ám ha sorra vesszük, hányféle oka lehet a szédülésnek, már abba is bele lehet szédülni. Ha tehát nem a karácsonyi nagybevásárláskor a boltok szédítő kínálata váltotta ki, akkor irány az orvos abban a reményben, hogy a szédülés az okok széles tárháza mellett azért csak igen ritkán jele olyan hardcore kórnak, mint a stroke, az agyvérzés vagy a sclerosis multiplex.
