Talán a régi, „billegtetős” – általában az NDK-ból származó – konzervnyitó a legrosszabb. A kiképzése teljesen féloldalas, és ez a „fél” oldal nem a bal volt. Olyannyira nem, hogy kizárólag jobb kézzel lehetett használni , bár ez a tény vélhetően a célcsoport tagjai számára nem igazán tűnt fel. Utána következik a szabóolló, amelynek felső, kisebbik gyűrűjét úgy képezték ki, hogy döntött, ellaposodó felületének köszönhetően minél nagyobb felületen feküdjön a (jobb) kéz hüvelykujjának alapjára, ezáltal csökkentve a nyomást. Ez valóban hasznos találmány, kivéve ha valaki megpróbálja bal kézzel használni, mert akkor a műanyag ellaposodó felülete helyett az éles, gyakran sorjás pereme vágódik az ujjába.
A kifejezetten jobbkezesek számára készített – és mellékhatásként a balkezesekkel kiszúró – példákat a végtelenségig lehetne sorolni, például ott van a töltőtoll, melynek hegyét a jobbkezes tolltartásnak megfelelő irányba reszelték, így a balkezesek csak karistolják vele a papírt, vagy a régi videokamerák, amelyeket csak jobb kézzel lehetett fogni és megnyomni a REC gombot.
Némi elégtételt jelenthet a kisebbségben levő sorstársaim számára, hogy a német Oldenburgi Egyetem sporttudományi intézetének munkatársai kimutatták: az élet minden más területével ellentétben van néhány sportág, ahol a balkezesek a királyok. Erre utal az is, számol be a The New York Times, hogy a legsikeresebb sportolók között mintha több balkezes lenne, mint általában az életben. Például Martina Navratilova, John McEnroe és Szeles Mónika teniszezők, Oscar de la Hoya bokszoló, Phil Mickelson golfozó, illetve Pelé, aki nemcsak balkezes, de ballábas is.
A kutatók szerint, akik tanulmányukat a Biology Letters című szakfolyóiratban publikálták, a balkezesek előnye különösen azokban a sportágakban nyilvánvaló, ahol az ellenfélnek gyorsan kell reagálnia az ellenfél hirtelen mozdulataira. Tipikusan ilyen a pingpong, a bézból és a krikett. Ahol az ellenfélnek több ideje van értékelni a másik akcióját, ott nincs igazán szerepe a jobb- vagy balkezességnek. Például a billiárdban vagy az íjászatban majdnem mindegy, hiszen a játékosok nincsenek is egy időben jelen a játéktéren.
A vizsgálathoz ezért a Florian Loffing vezette kutatók olyan sportágakat – labdajátékokat: a bézbólt, a krikettet, az asztaliteniszt, a tollaslabdát, a teniszt és a fallabdát – választottak, amelyeknél egyértelműen jelen van, és pontosan mérhető is a jelentős nyomást jelentő időtényező. A bézbólnál és a krikettnél ez az idő az eldobás és az elütés között telik el, a „hálós” labdajátékoknál pedig a két ütőérintés között. Ezután megszámolták, hogy 2009 és 2014 között hány balkezes játékos volt e sportágak világranglistájának első száz helyezettje között. Ezután összevetették a balkezesek arányát az adott sportágban rendelkezésre álló reakcióidővel. Az eredmény pedig az lett, hogy minél kevesebb idő van reagálni – tehát nagyobb az időnyomás –, annál több a balkezes a topjátékosok között.
Míg a leglassabb vizsgált sportágban, a fallabdában csak 9 százalék a balkezesek aránya – miközben részesedésük a teljes populációból nagyjából 10 százalék –, addig a leggyorsabb bézbólban már 30 százalék a balkezesek aránya a legjobb dobójátékosok között. Itt meg kell említeni, hogy utóbbi esetében nemcsak azért vannak előnyben a balkezesek, mert az ütőket meglepi a bal kézzel megcsavart labda, de azért is, mert az ütőknek az óramutató járásával ellentétes irányban kell végigfutniuk a bázisokon, és így az 1-es bázis a jobbkezes dobó háta mögé esik – de ez már egy másik történet. Visszatérve a tanulmányra, az összesített eredmény szerint a gyors sportágakban, azaz a bézbólban, a krikettben és a pingpongban, sokkal, 2,6-szer több balkezes játékos van az elit köreiben, mint a lassúakban, azaz a teniszben, a fallabdában, illetve a tollaslabdában.
Ahogy általában a viselkedési különbségek esetében, itt is felvetődik kérdésként, hogy honnan származik a balkezesek sportbéli előnye, konkrétan ez öröklött vagy tanult jellegzetesség – az általánosan használt és alliteráló angol terminológia szerint a nature vagy a nurture a fontos. Előbbi eset azt jelentené, hogy a balkezesek születetten jobb atléták, például azért, mert nekik az agyuk jobb féltekéje felelős mind a domináns kéz irányításáért, mind a térbeli információkra irányuló figyelemért. Így a közelebbi idegi összeköttetés miatt pontosabb kézmozdulatokra képesek. A tanulás elsődlegessége pedig arra utalna, hogy az előnyük ritkaságukból származik, magyarul abból, hogy ellenfeleik jobbkezesekre vannak felkészülve, és a balkezesek játékmodora szokatlan számukra – például hogy a balkezes teniszező a pálya jobb oldalára üti a tenyeres keresztet, amit az ellenfél nem tud tenyeressel, csak fonákkal fogadni, már ha nem áll ki nagyon a pálya szélére.
Sok tanulmány, amelyek több balkezest találtak az olyan sportágakban, ahol a két ellenfél egyszerre játszik, mint azokban, ahol a felek felváltva aktívak – például a golfnál, a dartsnál vagy a bowlingnál –, a tanulás szerepét erősíti. Ha ugyanis a balkezesek általánosságban lennének jobb sportolók, nem lenne különbség sikerességükben a sportág típusa szerint. Emellett Loffing és munkatársai korábban már kimutatták, hogy specifikus „antibalkezes” edzéssel a jobbkezesek versenyhátránya a balkezesekkel szemben semlegesíthető.
Egybevág mindezzel az is, hogy a Montpellier-i Egyetem evolúcióbiológusai szerint a harciasabb társadalmakban nagyobb a balkezesek aránya. Ők abból indultak ki, hogy a sok hátrány mellett kellett legyen a múltban is valami előnye a balkezességnek, hiszen bár mindig kisebbségben voltak, a jellegzetesség nem halt ki, hanem stabilan továbböröklődik az elkövetkező nemzedékekbe. A hipotézisük szerint a balkezesség leginkább a párbajszerű szituációkban jött jól – és segítette az illető túlélését –, mivel, csakúgy mint például a bézbólban, az ellenfél nem lehetett hozzászokva, hogy valaki bal kézzel támad rá. Ez be is igazolódott, hiszen számos természeti népet vizsgálva kimutatták, hogy az emberölések számával együtt nő a balkezesek aránya is. A legpacifistább társadalomban mindössze 3 százalékot tettek ki ők, a legagresszívebb közösségben már 27 százalék volt az arányuk.
