Mértékkel, de inkább sehogy sem – nagyjából így foglalható össze a szakértők véleménye azzal kapcsolatban, hogy nézzenek-e a gyerekek – iskoláskor előtt – televíziót, vagy sem. Ennek ellenére ma már sok kisgyerek úgy nő fel, hogy a televízió szinte mindig be van kapcsolva, néhány nyugodt perc reményében a szülők már a csecsemőket is a képernyő elé ültetik. A rengeteg ingert, információt azonban a kisgyermek agya képtelen feldolgozni. Az értelmezhetetlen képsorok, a gyors váltások, az erős hangeffektusok félelmet, feszültséget, szorongást okoznak.
Az M2 gyerekcsatorna a hét elején jelentette be, hogy már reggel öt órától sugároz mesefilmeket. Vass Éva csatornaigazgató azzal indokolta a korábbi műsorkezdés melletti döntést, hogy a kutatások szerint a 4–12 éves korosztályból körülbelül 15 ezren már ilyenkor is a televízió elé ülnek. A csatornaigazgató elmondta, hogy a korán kelő gyerekeknek is szeretnék megadni a biztonságos, erőszak- és reklámmentes televíziózás lehetőségét.
A szülőknek nyilván könnyebbséget jelent, ha tovább alhatnak, más kérdés azonban, hogy jót teszünk-e gyermekünknek azzal, ha a televíziót használjuk bébiszitternek.
Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint a magyar gyerekek naponta több mint három órát töltenek tévénézéssel, és ennek a hatvan százalékát egyedül. Pedig régóta tudvalevő, a túl sok televíziónézés károsan hat a gyermek kognitív és személyiségfejlődésére, magatartás- és figyelemzavarhoz, szélsőséges esetben agresszióhoz vezethet. Mi több, kutatások szerint éppen az életkornak nem megfelelő rajzfilmek nézése közben növekszik leginkább a gyerekekben a feszültség, pedig a mese feladata pontosan az volna, hogy megnyugtassa, gondolkodásra késztesse, érzelmileg feltöltse a gyermekeket.
Érvek sokasága szól amellett, hogy miért jobb mesélni a kicsiknek, mint a képernyő elé ültetni őket. Először is amíg a mesemondás összehoz, a tévénézés elszigetel bennünket egymástól. Amíg mesehallgatás közben a gyerekek maguk formálják a belső képeket, addig a televízióból készen kapják őket, a televíziónézés hatására sem a kreativitásuk, sem a fantáziájuk nem fejlődik. A mesélés közben a szülő hanghordozása segít a kicsiknek a történet megértésében, de a szülő is figyeli a gyermek reakcióit, válaszol a kérdéseire, a gonosz szereplők tetteiből, a szomorú részletekből pedig a gyermek csak annyit fogad be, amennyit szeretne. A televízió azonban nincs tekintettel a kicsik egyéni érzékenységére, és még beszélgetni sem lehet vele.
Víg Sára gyermekpszichológus szerint mivel a gyerekeknél nehezen válik el egymástól az ébrenlét és az álomvilág, különösen fontosak az altatás előtti, ébredés utáni rituálék. – Az ébredés utáni időszak meglehetősen érzékeny, ilyenkor nem feltétlenül jó a gyerek idegrendszerét villódzó képekkel, erős hanghatásokkal terhelni. Még rosszabb egyedül hagyni őt a televízió előtt. Ugyanis a gyermekek számára érthetetlen képek, történetek feszültséget keltenek. Az sem biztosíték, ha a mesék erőszakmentesek, ugyanis egyéni érzékenység kérdése, hogy melyik gyereknek mi a megterhelő. A televíziónézésre a legalkalmasabb a délutáni időszak, amikor már hazajöttek az óvodából, de még nem jött el az alvás ideje.
A szakértő szerint a test, a lélek, a szellem a valódi, és nem a virtuális élmények hatására fejlődik. A televíziónézés, a számítógépezés sem a szociális, sem a kommunikációs képességeket, sem a fantáziát nem fejleszti. Felmérések bizonyítják, hogy azoknak a gyerekeknek, akik televíziós műsorokból tanulják meg a világ működését, az érzelmi intelligenciája és a szókincse is szegényesebb, továbbá a mozgás fejlődésének sem tesz jót az, hogy hosszú órákon keresztül ülnek tévé, monitor előtt.
– Tizenkét éve figyelem az iskolaérettségi felméréseket. A mozgásos feladatokat illetően egyre rosszabbak a mutatók. Hatévesen a gyerekek 20-30 százaléka nem tud bukfencezni. Ez az arány tíz éve még jóval alacsonyabb volt – mutat rá a problémára Víg Sára.
Egyes szakértők szerint iskoláskorig egyáltalán nem kellene televíziót nézniük a gyerekeknek. Csakhogy ezt ott, ahol van tévé, nehéz megvalósítani. Arról nem is beszélve, hogy hiteltelenné válik az a csemetéjét a képernyőtől tiltani próbáló szülő, aki maga minden este kalandfilmeket nézve alszik el a kanapén. A pszichológus szerint a tévéimádó szülőknek is fontos volna betartani azt a szabályt, hogy csak meghatározott ideig engedjék a gyermekeiket a képernyő elé. Például egy 4-5 éves gyereknek bőven elég napi 20-30 percet tévénézéssel tölteni. És lehetőleg olyan rajzfilmet válasszon a szülő, amely egyszerű életigazságokat tartalmaz, könnyen érthető, és vizuálisan is befogadható.
