Ma sokan a szerelmesek Valentin-napját ünneplik, ám idén február 14-re esik a húsvét előtti 40 napos böjt, a szent negyven nap kezdőpontja, a hamvazószerda is. Vége a farsangnak; a régi – néhány falusi helyen, illetve külföldön – élő szokás szerint (nevezik téltemetésnek, farsangtemetésnek) a karneváli hangulatot szimbolizáló óriási, papírból, rongyból, puhafából, vesszőből készült bábut a húshagyókeddi éjfélhez közeledve „kivégzik”, a maradványokat pedig elégetik.
Az egyházi előírásoktól független szokások történelmi hátterével kapcsolatban Jankovics Marcell Julius Caesar A gall háborúról című munkáját idézi. A kelták „emberek tömegét áldozták fel ünnepeiken (így a februári Imbolc alkalmával is). Egy vesszőből font óriás alakba zárták őket, amit aztán felgyújtottak. Többen állítják, hogy a rítusba be nem avatott Caesart elragadta a fantáziája, amikor erről írt, és a tűzre vetett áldozatok valójában tisztulást keresők voltak, akik egy föld alatti járaton távoztak, mielőtt a „tisztító tűz” az életüket fenyegette volna. A tűzről, füstről valóban azt tartották régen, hogy a bűntől, betegségtől megtisztítja az embert.”
A bűnösök már az ókorban megszaggatták ruháikat, fejükre pedig hamut szórtak. A hagyomány élt a középkorban is. Az első keresztes hadjáratot (1096–1099) meghirdető II. Orbán pápa rendelte el 1091-ben az e napi hamvazkodást. A máig élő tradíció jegyében ezen a szerdán, illetve a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg (vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg). A hamvazó pap közben arra figyelmeztet: „Emlékezz ember, porból lettél és visszatérsz a porba.” A második vatikáni zsinat ezt alternatív megoldással egészítette ki. A pap azt is mondhatja, hogy „Térj meg, és higgy az evangéliumban!” A nagyböjt, akár az év összes péntekje a bűnbánat időszaka.
A hamvazószerda a katolikus egyházban a máig megőrzött szigorú böjti napok egyike. (A másik a Krisztus kereszthalálára emlékeztető nagypéntek.) Egyszeri étkezést ír elő a Codex Iuris Canonici, az egyházi törvénykönyv. Ezenkívül még kétszer vehetünk magunkhoz valamit erősítésül. A húsfogyasztástól tartózkodni kell. Az 1252-es kánon szerint a hústilalom azoknak kötelező, akik tizennegyedik életévüket betöltötték, a böjt pedig minden nagykorúnak hatvanadik életévéig. Azt is előírják, hogy „a lelkipásztoroknak és a szülőknek legyen azonban gondja arra, hogy a bűnbánat valódi értelmére megtanítsák azokat is, akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra”.
Arra, hogy a böjt, a vezeklés milyen is legyen, pontos útmutatást találhatunk az evangéliumban, Jézus szavaiban: „Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”
