Ezért esznek a tinik mérgező mosókapszulákat

Újabb erősen veszélyes őrület terjed az interneten. A miértre a viselkedéstan adhat választ.

A The Onion már többször bizonyította, hogy a világ félreérti e szatirikus álhírportál küldetését. Noha úgy tűnhet, szándékosan nevetséges „híreket” találnak ki a semmiből, amiknek nincs alapjuk, valójában hajszálpontosan megjósolják a jövőt. Így tettek akkor, amikor jóval azelőtt, hogy felbukkant volna a kísérleti ebolavakcina, már arról írtak, hogy az ebola ellenszerének fölfedezéséhez csak egy beteg fehér emberre lenne szükség.

És a legújabb őrületet, a mosókapszula-evést is előre látták. Két évvel ezelőtt egy kisfiú nevében írtak vallomást arról, hogy alig bírja megállni, amikor előkerülnek a fényes fóliába csomagolt, föltűnő színű, kellemes tapintású, szemrevaló tasakok, hogy a szájába ne kapja őket. Vélhetően ennek veszélye a gyártókban is felvetődött, hiszen az összes dobozon összetéveszthetetlen ábrák figyelmeztetnek rá: gyermekektől távol tartandó. De a bajt megakadályozni nem, talán csak elodázni lehetett.

A The Washington Post szerint bár az interneten csak most harapóztak el a „bátor” mosókapszula-evőkről készített videók, a jelenség nem nevezhető újnak. Valamiért a gyerekeket eddig is vonzották a tasakocskák. Az Egyesült Államokban tavaly 10 500 öt évnél fiatalabb gyermek nyelt le mosószert, de ami még ennél is megdöbbentőbb: 220 tinédzser is így tett, negyedük szándékosan. Az év első két hetében 37 kapszulaevő tiniről érkezett bejelentés, felük készült a mutatványra. Mondani sem kell, hogy a hóbort nagyon veszélyes. A vállalkozó kedvű gyerekek szinte mindegyike kórházba kerül hányással, légzési nehézségekkel, eszméletvesztéssel. 2012 óta nyolcan haltak meg a mosókapszulák miatt (két gyermek és hat idős, demenciában szenvedő ember).

A Tide Pod márkanevű kapszulákat gyártó Procter & Gamble (P&G) (mert főként az ő termékük vált népszerűvé ezen a téren) minden csatornán igyekszik lebeszélni a gyerekeket a mosószerevésről. Ehhez még az NFL egyik legnagyobb sztárját, a New England Patriots játékosát, Rob Gronkowskit is bevetik. Ő magyarázza el a tiniknek, miért is nagyon rossz ötlet vegyszert enni: „Hogy mire való a Tide Pod? Mosásra. Semmi másra. Megenni a Tide Podot rossz ötlet, és megkértük barátunkat, Rob Gronkowskit, hogy segítsen elmagyarázni, miért” – áll egy közleményükben.

Amellett, hogy a tinik sok butaságra képesek, csak hogy kitűnjenek a netes közösségi hálózatokon hozzájuk hasonlóan népszerűségre törekvő milliók közül, szakemberek fölhívják a figyelmet arra is, hogy a mosókapszulák sok ember számára valóban kívánatosnak tűnhetnek. Méghozzá azért, mert számos olyan tulajdonságuk van, amelyek úgynevezett kulcsingerként hatnak az emberre, ezáltal kiváltják belőlünk az evolúció során kialakult táplálékpreferenciát.

Az Atlas Obscura John Allent idézi, aki neuroantropológus, vagyis az emberi agy és a viselkedés evolúcióját kutatja, szűkebb szakterülete pedig az idegi működés és az evolúciós múlt, illetve az étkezési szokások közötti kapcsolat vizsgálata. Szerinte a mosókapszula az ételt juttatja az ember eszébe. Természetesen semmilyen valódi ételre nem hasonlít, de nem is tudatos azonosításról van szó. Az élénk színek az érett gyümölcsöt (pontosabban az annak látványa által keltett tudatállapotot) idézhetik föl az emberben. Főként a piros, sárga és zöld színű kapszulák. Noha a színválasztásban a gyártók talán tudatosan próbálják termékeiket nem ételszerűvé színezni, ez – részben a modern élelmiszeripar hibájából – szinte lehetetlen. A természetben például viszonylag ritka a kék étel (ellenpélda mondjuk az áfonya), de a cukorkák a szivárvány minden színében elérhetők, és a gyerekek mára hozzászoktak, hogy bármilyen színű lehet az étel, minél csiricsárébb, annál érdekesebb. Összefoglalva tehát bár a felnőtteket régen még el lehetett riasztani a mérgektől azok feltűnő, nagyon nem ételszerű színezésével, ez mára hatástalanná vált.

De a szín csak az egyik aspektusa a kapszulák vonzerejének. Ott van az alakjuk. Nagyjából falatnyi méretük van, lekerekített formájuk is a szájban képzett, lenyelésre kész táplálékadagot juttatja eszünkbe. A csomag puha, méghozzá pontosan annyira puha, „amennyire kell”. A természetben érdemes kerülni a nagyon kemény és a nagyon puha táplálékokat is. Előbbiek még éretlenek, így nagy valószínűséggel emészthetetlenek, utóbbiak pedig már vélhetően romlottak, rothadnak. Viszont a mosókapszula a feszülő fóliaburkában pontosan elegendően puha, mégis átharapása a jóleső, frissességet sugárzó roppanást ígéri. Eszünkbe se jut, mint például egy kemény tabletta esetében, hogy „ettől kitörhet a fogam”, így nem is riadunk vissza tőle.

A kapszulák kis mérete is nagy vonzerővel bír. A gyerekek, főként a rossz evők gyakran kapják falatokra, katonákra vágva az ételüket, mert a szülők is tudják (legalábbis intuitíve), hogy a kis adagokban kínált étel kívánatosabb. De ez a preferencia a felnőtteknél is megmarad. A partikon az apró falatkákban tálalt finomságok fogynak el a leghamarabb, a nagyobbakat csak utánuk kezdjük elpusztítani. De ez nem a legmegdöbbentőbb összefüggés az ételek alakja és a feléjük irányuló vonzalom között.

Számos esetben kimutatták ugyanis, hogy a kerek formákat az édességgel kapcsoljuk össze (és ezáltal azonnal vonzódni is kezdünk hozzájuk). Az Oxfordi Egyetem egyik kutatója a Flavour (Íz) című szakfolyóiratban értekezik arról, hogy az emberek miért érezték hirtelen már túl édesnek, szinte gejlnek a Cadbury csokoládét, amikor a gyár lekerekítette a sarkait. Vásárlói panaszok tömege érkezett, amiatt háborogva, hogy az új formájú csoki bevezetésével a receptet is megváltoztatták, sokkal édesebbé téve a terméket. Csakhogy a gyár esküdözött: semmit nem változtattak az összetételen, csak a szelet formája lett kevésbé szögletes. És nem állítottak valótlant. Mindössze arról volt szó, hogy a kerekdedebb formákat az emberek valamiért (az okokra legfeljebb tippek vannak jelenleg) az édes ízzel azonosítják, és a gömbölyű dolgoktól azt várják, hogy édesebbek legyenek. Az éttermekben például jobban fogy a desszert, ha a menün az édességet kerekdedebb betűtípussal tüntetik föl.

Bár a mosókapszula kívánatossága így néhány egészen ősi emberi vonzalomhoz is köthető, John Allen szerint ennek szöges ellentéte, vagyis a hagyományos táplálkozási szokások megváltozása is szerepet játszhat a jelenségben. Az emberiségnek az egész világon való elterjedésével és az élelmiszer-biztonság fejlődésével egyre csökken az ételek veszélyessége. Ezért a modern korban evolúciósan előnyös lehet, ha régi szokásainkat levetkőzve már nem tartunk az új ételektől, hanem folyamatosan keressük az új ízeket, tápanyagokat. Hozzászokhattunk, hogy még a kezdetben ehetetlen dolgokat is képesek vagyunk ehetővé alakítani, mint például a kávét. Ha egy ilyen világban szemünk elé kerül egy szép, színes, gömbölyű mosókapszula, azonnal az édes cukorka képe ugrik be, és már meg is indult a nyálelválasztásunk.