Öngyilkosságig is vezethet a terjedő iskolai megfélemlítés

A tinédzserek egymás közti agresszióját olykor nem látják a felnőttek, holott életre szóló károkat okoz.

Szülőként mindkét véglet kellemetlen, akkor is, ha áldozat a gyereke, akkor is, ha ő a bántó. A szülő felelőssége megnézni, mikor nem mutat jó példát. Ám gyakori, hogy az ilyen szülő másra hárítja a felelősséget, és sokszor nem is tudják, mit kezdjenek a helyzettel, nem látnak tisztán, vagy nem is akarnak. Nehézség az is, hogy gyakran nem is az osztályteremben nyilvánul meg, hanem cyberbullyingról, kibermegfélemlítésről van szó, amikor például egy közösségi oldalon jelenik meg az agresszió.

Baráth Noémi szerint a bullying alapja az ártó szándék jelenléte, a megfélemlítés vagy támadás. Szerepet játszik benne a hatalmi helyzet, fiatalabb életkorban dominánsabban a testi erő. Egyetlen elszigetelt verekedés, kötekedés nem minősül bullyingnak, mivel a jelenséget a hosszabb időszak alatt ismétlődő zaklatások jellemzik. Felismerhető arról is, hogy nagyon ritkán követik el egyedül, szokott lenni egy vagy több biztató ember is, ennek következtében egyenlőtlen erőpozícióról beszélünk. Ami a struktúrát illeti, az áldozatok és elkövetők mellett ott vannak a szemlélők is, az utóbbiak lehetnek gyerekek, tanárok, szülő, de szakember is. A megfigyelések szerint egy húszfős osztályban legalább egy olyan gyerek van, aki megélt bántalmazást, akár úgy, hogy otthon tanúja, amit aztán magával visz az osztályba. Akár áldozat, akár szemtanú, már sajátosan reagál az agresszióra, az eszköztárában pedig ott van a mások bántásának lehetősége. Sajnos az intézmények mindennapi élete is kiválthat ilyen konfliktushelyzeteket, például tanulmányi versenyekkel, melyek erősítik a versengést, és aki alulmarad, az sérülhet. De elég lehet egy röpdolgozat is arra, hogy egy gyerek megalázva érezze magát, amire reagálhat úgy, hogy ha neki rossz, legyen másnak is az – jellemzi a jelenséget a pszichológus.

Baráth Noémi azt hangsúlyozza, hogy az életkori tényező azért is játszik kiemelt szerepet itt, mert a depressziótól megvédő agyterületek ekkor még kialakulatlanok. Például a prefrontális kéreg nagyjából 19 éves korra fejlődik ki, de a bullying sokszor ez előtt éri az embert. Ami az áldozat hozzáállását illeti, nehezítő körülmény, hogy gyakran azt gondolja, valóban rászolgált a bántalmazásra. Fél a további kirekesztéstől, szankcióktól, de attól is, hogy nem hisznek neki. Valamint arra számít, hogy ha el is távolítják az agresszort, az vissza fog térni.

Végül, de akár kezdhettük is volna ezzel: a bántalmazó maga is áldozat. Az Emmi javítóintézetének igazgatója szerint csak ebből az alapállásból lehet megközelíteni a témát. Az ilyen gyerek családi hátterében gyakran láthatunk válást, agresszív, alkoholista szülőt, esetleg halálozást, súlyos betegséget. Ezzel együtt felfogható a bántalmazó cselekedete úgy is, hogy csak visszaadja, amiben része volt, ám másnak, mint akitől kapta, olyannak, akinek könnyű. Aki csendes, szerény, magányos, érzékeny, aki nem felel meg a normáknak, kicsit ducibb vagy vékonyabb, mint a többiek, van valamilyen betegsége, vagy egyszerűen eltérően öltözik. Az ilyen eseteket minél korábban fel kell ismerniük a tanároknak és a szülőknek, a megfékezésére pedig szakember beavatkozására is szükség lehet. Az Annomentál ezért módszereket tud adni tanároknak, szülőknek és a gyerekeknek is. Sőt akár a bántalmazókkal is tudnak foglalkozni, hogy ne fajuljon a kriminalizálódásig a zaklatás, mint legutóbb, amikor a Beol.hu szerint felfüggesztett fogházbüntetésre ítélt a Békéscsabai Járásbíróság két kamaszt, akik egy 13 éves diák kulacsába tettek borotvapenge-darabokat.