Öngyilkosságig is vezethet a terjedő iskolai megfélemlítés

A tinédzserek egymás közti agresszióját olykor nem látják a felnőttek, holott életre szóló károkat okoz.

Idén, január 16-án egy elkeseredett 15 éves lány biztosra ment azzal, hogy kiszemelte azt a III. kerületi 15 emeletes panelházat, ahonnan mintegy 40 métert zuhanva a halálba vetette magát. Mint kiderült, a tragédia hátterében társai durva kiközösítése állt. Hasonló emlékezetes eset történt négy éve, amikor Székesfehérváron egy 17 éves fiú társai szeme láttára ugrott le az iskola aulájában, ugyancsak az őt ért szekálások miatt. Ha nem is jut el a zaklatott fiatal az öngyilkosságig, tartós személyiségzavart igen sokan elszenvednek a kortársak agressziója miatt. Hogy ilyesmire példát említsünk, sokunknak nem is kell a szomszédba mennünk.

– A jelenséget nálunk csak 2003-tól kutatják, nemzetközi szinten pedig a 70-es évektől. Angolszász elnevezése a bullying, melynek számos megfelelője és formája lehet magyarul. Sanyargatás, megfélemlítés, megcsapolás, csicskáztatás, vámolás, beégetés, gyötrés, zaklatás, behúzás, szívatás, zsarnokoskodás, erőszakoskodás, terrorizálás, kötekedés, visszaélés, kegyetlenkedés, megalázás, gyötrés, szekálás, szadizás – sorolja szinte végeérhetetlenül Juhász Péter, az Emmi Budapesti Javítóintézetének igazgatója. Bár az utóbbi intézményben e jelenségek fokozottabban fordulhatnak elő, nem lehetnek védettek az elitiskoláknak mondottak sem, sőt veszélyforrás a jelenség tagadása, nem különben az, ha egy oktatási intézményben nem jut az oktatók tudomására. Pedig megfékezni leginkább csak felnőtt lehet képes az agresszióspirálba került áldozat zuhanását, ahogy az már az 1954-ben kiadott William Golding-regényből, A Legyek Urából is ismerős lehet. Ebben a Röfinek nevezett fiú alakjában több tipikus sajátosságát is láthatjuk a kipécézett fiatalnak, hiszen ő az a szemüveges, asztmás, kicsit túlsúlyos gyerek, akit a többiek nem fogadnak be maguk közé, aki kilóg a sorból.

A megszégyenítés mélyebb gyökereket eresztett a japán kultúrában, ahol az idzsime – bullyinghoz hasonló – fogalma több sajnálatos esettel terjedt el az utóbbi években. Ezekről azt olvashattuk, hogy a szemlélő diákok atrocitástól tartva nem mernek szembeszállni az erőszakoskodóval, ahogy a bántalmazottat is kerülik. Nem történt ez másképp olyan ismertté vált esetekben sem, mint amilyen Megan Meieré vagy Amanda Toddé – említette Baráth Noémi, az Annomentál Kft. ügyvezetője, aki a kortárs agresszió kriminológiai, szociológiai hátterét vizsgálja. Mivel a jelenség már nemcsak az említett távoli országokban ütötte fel a fejét, hanem itt van testközelben, az Annomentál például olyan tematikus workshopokon hívja fel a figyelmét az érdeklődő pedagógusoknak, szülőknek, amelyekkel az alaposabb megismerés az egyes esetek megfékezéséhez járulhat hozzá. Emellett szakembereikkel – általában pályázati pénzből – úgynevezett antibullying-protokollt készíthetnek az iskolák számára. Ennek az a lényege Tóth Andrea szakpszichológus szerint, hogy mindig szükséges forgatókönyv arra, mit kell reagálni a bántalmazáskor. Öltheti ez a körbe ülve megbeszélés formáját, ahol a gyerekeknek a saját életkoruk szerinti módon meg kell ismerniük, mi is a bántalmazás, milyen következményekkel járhat. Fiatalabbaknál lehet erre mód egy rajzfilm megtekintése után a szereplők érzelmeinek megbeszélése. Az úgynevezett resztoratív szemlélet szerint pedig a bántónak tennie kell a közösségért valamit. A protokoll az áldozat segítését is tartalmazza, mivel azok vagy önpusztító irányba szoktak elindulni, vagy éppen ők is bántalmazók lesznek (több amerikai iskolai lövöldözésnek is ez áll a hátterében). Számolni kell azzal, hogy a komolyabb változás hosszabb idő alatt mehet csak végbe. És szerepe van a külső szemnek is, hiszen ilyen aspektusból világosabban tárulhat föl a szituáció, mint annak a szemszögéből, aki maga is láncszem.

Szülőként mindkét véglet kellemetlen, akkor is, ha áldozat a gyereke, akkor is, ha ő a bántó. A szülő felelőssége megnézni, mikor nem mutat jó példát. Ám gyakori, hogy az ilyen szülő másra hárítja a felelősséget, és sokszor nem is tudják, mit kezdjenek a helyzettel, nem látnak tisztán, vagy nem is akarnak. Nehézség az is, hogy gyakran nem is az osztályteremben nyilvánul meg, hanem cyberbullyingról, kibermegfélemlítésről van szó, amikor például egy közösségi oldalon jelenik meg az agresszió.

Baráth Noémi szerint a bullying alapja az ártó szándék jelenléte, a megfélemlítés vagy támadás. Szerepet játszik benne a hatalmi helyzet, fiatalabb életkorban dominánsabban a testi erő. Egyetlen elszigetelt verekedés, kötekedés nem minősül bullyingnak, mivel a jelenséget a hosszabb időszak alatt ismétlődő zaklatások jellemzik. Felismerhető arról is, hogy nagyon ritkán követik el egyedül, szokott lenni egy vagy több biztató ember is, ennek következtében egyenlőtlen erőpozícióról beszélünk. Ami a struktúrát illeti, az áldozatok és elkövetők mellett ott vannak a szemlélők is, az utóbbiak lehetnek gyerekek, tanárok, szülő, de szakember is. A megfigyelések szerint egy húszfős osztályban legalább egy olyan gyerek van, aki megélt bántalmazást, akár úgy, hogy otthon tanúja, amit aztán magával visz az osztályba. Akár áldozat, akár szemtanú, már sajátosan reagál az agresszióra, az eszköztárában pedig ott van a mások bántásának lehetősége. Sajnos az intézmények mindennapi élete is kiválthat ilyen konfliktushelyzeteket, például tanulmányi versenyekkel, melyek erősítik a versengést, és aki alulmarad, az sérülhet. De elég lehet egy röpdolgozat is arra, hogy egy gyerek megalázva érezze magát, amire reagálhat úgy, hogy ha neki rossz, legyen másnak is az – jellemzi a jelenséget a pszichológus.

Baráth Noémi azt hangsúlyozza, hogy az életkori tényező azért is játszik kiemelt szerepet itt, mert a depressziótól megvédő agyterületek ekkor még kialakulatlanok. Például a prefrontális kéreg nagyjából 19 éves korra fejlődik ki, de a bullying sokszor ez előtt éri az embert. Ami az áldozat hozzáállását illeti, nehezítő körülmény, hogy gyakran azt gondolja, valóban rászolgált a bántalmazásra. Fél a további kirekesztéstől, szankcióktól, de attól is, hogy nem hisznek neki. Valamint arra számít, hogy ha el is távolítják az agresszort, az vissza fog térni.

Végül, de akár kezdhettük is volna ezzel: a bántalmazó maga is áldozat. Az Emmi javítóintézetének igazgatója szerint csak ebből az alapállásból lehet megközelíteni a témát. Az ilyen gyerek családi hátterében gyakran láthatunk válást, agresszív, alkoholista szülőt, esetleg halálozást, súlyos betegséget. Ezzel együtt felfogható a bántalmazó cselekedete úgy is, hogy csak visszaadja, amiben része volt, ám másnak, mint akitől kapta, olyannak, akinek könnyű. Aki csendes, szerény, magányos, érzékeny, aki nem felel meg a normáknak, kicsit ducibb vagy vékonyabb, mint a többiek, van valamilyen betegsége, vagy egyszerűen eltérően öltözik. Az ilyen eseteket minél korábban fel kell ismerniük a tanároknak és a szülőknek, a megfékezésére pedig szakember beavatkozására is szükség lehet. Az Annomentál ezért módszereket tud adni tanároknak, szülőknek és a gyerekeknek is. Sőt akár a bántalmazókkal is tudnak foglalkozni, hogy ne fajuljon a kriminalizálódásig a zaklatás, mint legutóbb, amikor a Beol.hu szerint felfüggesztett fogházbüntetésre ítélt a Békéscsabai Járásbíróság két kamaszt, akik egy 13 éves diák kulacsába tettek borotvapenge-darabokat.