Idén, január 16-án egy elkeseredett 15 éves lány biztosra ment azzal, hogy kiszemelte azt a III. kerületi 15 emeletes panelházat, ahonnan mintegy 40 métert zuhanva a halálba vetette magát. Mint kiderült, a tragédia hátterében társai durva kiközösítése állt. Hasonló emlékezetes eset történt négy éve, amikor Székesfehérváron egy 17 éves fiú társai szeme láttára ugrott le az iskola aulájában, ugyancsak az őt ért szekálások miatt. Ha nem is jut el a zaklatott fiatal az öngyilkosságig, tartós személyiségzavart igen sokan elszenvednek a kortársak agressziója miatt. Hogy ilyesmire példát említsünk, sokunknak nem is kell a szomszédba mennünk.
– A jelenséget nálunk csak 2003-tól kutatják, nemzetközi szinten pedig a 70-es évektől. Angolszász elnevezése a bullying, melynek számos megfelelője és formája lehet magyarul. Sanyargatás, megfélemlítés, megcsapolás, csicskáztatás, vámolás, beégetés, gyötrés, zaklatás, behúzás, szívatás, zsarnokoskodás, erőszakoskodás, terrorizálás, kötekedés, visszaélés, kegyetlenkedés, megalázás, gyötrés, szekálás, szadizás – sorolja szinte végeérhetetlenül Juhász Péter, az Emmi Budapesti Javítóintézetének igazgatója. Bár az utóbbi intézményben e jelenségek fokozottabban fordulhatnak elő, nem lehetnek védettek az elitiskoláknak mondottak sem, sőt veszélyforrás a jelenség tagadása, nem különben az, ha egy oktatási intézményben nem jut az oktatók tudomására. Pedig megfékezni leginkább csak felnőtt lehet képes az agresszióspirálba került áldozat zuhanását, ahogy az már az 1954-ben kiadott William Golding-regényből, A Legyek Urából is ismerős lehet. Ebben a Röfinek nevezett fiú alakjában több tipikus sajátosságát is láthatjuk a kipécézett fiatalnak, hiszen ő az a szemüveges, asztmás, kicsit túlsúlyos gyerek, akit a többiek nem fogadnak be maguk közé, aki kilóg a sorból.
A megszégyenítés mélyebb gyökereket eresztett a japán kultúrában, ahol az idzsime – bullyinghoz hasonló – fogalma több sajnálatos esettel terjedt el az utóbbi években. Ezekről azt olvashattuk, hogy a szemlélő diákok atrocitástól tartva nem mernek szembeszállni az erőszakoskodóval, ahogy a bántalmazottat is kerülik. Nem történt ez másképp olyan ismertté vált esetekben sem, mint amilyen Megan Meieré vagy Amanda Toddé – említette Baráth Noémi, az Annomentál Kft. ügyvezetője, aki a kortárs agresszió kriminológiai, szociológiai hátterét vizsgálja. Mivel a jelenség már nemcsak az említett távoli országokban ütötte fel a fejét, hanem itt van testközelben, az Annomentál például olyan tematikus workshopokon hívja fel a figyelmét az érdeklődő pedagógusoknak, szülőknek, amelyekkel az alaposabb megismerés az egyes esetek megfékezéséhez járulhat hozzá. Emellett szakembereikkel – általában pályázati pénzből – úgynevezett antibullying-protokollt készíthetnek az iskolák számára. Ennek az a lényege Tóth Andrea szakpszichológus szerint, hogy mindig szükséges forgatókönyv arra, mit kell reagálni a bántalmazáskor. Öltheti ez a körbe ülve megbeszélés formáját, ahol a gyerekeknek a saját életkoruk szerinti módon meg kell ismerniük, mi is a bántalmazás, milyen következményekkel járhat. Fiatalabbaknál lehet erre mód egy rajzfilm megtekintése után a szereplők érzelmeinek megbeszélése. Az úgynevezett resztoratív szemlélet szerint pedig a bántónak tennie kell a közösségért valamit. A protokoll az áldozat segítését is tartalmazza, mivel azok vagy önpusztító irányba szoktak elindulni, vagy éppen ők is bántalmazók lesznek (több amerikai iskolai lövöldözésnek is ez áll a hátterében). Számolni kell azzal, hogy a komolyabb változás hosszabb idő alatt mehet csak végbe. És szerepe van a külső szemnek is, hiszen ilyen aspektusból világosabban tárulhat föl a szituáció, mint annak a szemszögéből, aki maga is láncszem.