Csodaszerek folyamatos kereszttüzében küzdenek a gyógyulásért a daganatos betegek, illetve az őket körülvevő családtagok. A csábítás nagy arra, hogy elhagyják a hagyományos terápiát, vagy legalább kiegészítsék gyors sikert ígérő kapszulákkal, porokkal és italokkal. Onkológusoktól egészen szomorú példákat is hallottunk már: volt, akitől a beteget nem is csodaszerekkel, hanem gyógyulást ígérő talpmasszázzsal csábították el. Az akkor még jó eséllyel gyógyítható páciens két évvel később bukkant fel újra a rendelőben, már menthetetlen állapotban, végstádiumú rákkal.
Arra, aki a betegeket megtéveszti, a törvény itthon érdemben nem is sújt le. Például azt a nyugdíjas állatorvost, aki magát rákkutatónak kiadva kezelt nagy dózisú, intravénás C-vitamin-kúrával daganatos betegeket – mindezt öt éven keresztül –, idén februárban csupán egy év hat hónapos szabadságvesztésre ítélte a bíróság – hároméves próbaidővel. Tehát a sarlatánnak nem kellett súlyosabb következménnyel számolnia.
A csodás gyógyulást ígérő termékeket, szolgáltatásokat kínáló cégek szintén versenyelőnyben vannak: a hatóságok hiába tiltják le internetes oldalaikat, más helyekről pillanatok alatt újra be lehet szerezni portékáikat. Érdemben azokat sem lehet büntetni, akik hazai szolgáltatóként vezetik félre a betegeket. Jó példa erre a Bajor Imrét is „kezelő” áldoktor, akinek cégére a Gazdasági Versenyhivatal a televíziós műsorokban és hirdetésekben elhangzó megtévesztő állítások miatt szabott ki maximális, 12 milliós bírságot. A hatóság három évvel ezelőtti döntése és annak sajtóvisszhangja Vargha Zoltánt alaposan megviselte, cége pár hónappal később csődeljárásba is menekült – noha az előző évben még nettó 120 milliós árbevételt könyvelt el, tehát nem tűnt úgy, mintha fizetésképtelen lenne. Érdemi következmény tehát lényegében ez esetben sem volt.
Arról, hogy a daganatos betegek hány százaléka kerülhet ilyen csapdába, csak feltételezések vannak, ahogyan nincsenek adatok az illegális készítmények vásárlóiról sem. Arról viszont készült kutatás, hogy az érintettek hány százaléka szedhet valamilyen csodaszernek tartott étrend-kiegészítőt kemoterápiás kezelése mellett – adott esetben gyengítve ezzel magát a terápiás hatást is. A témáról Kálmánné Bedekovics Klaudia tartott előadást a fiatal gyógyszerészeknek kiírt Rozsnyay Mátyás Emlékversenyen, munkájával pedig második helyezést ért el a kórházi gyógyszerészek kategóriájában. Tavaly bemutatott felméréséből az derült ki, hogy a daganatos betegek több mint fele fogyaszt valamilyen étrend-kiegészítőt, amivel az a céljuk, hogy erősítésék a szervezetüket, csökkentsék a mellékhatásokat. Az állítólagosan ezt segítő csodaszerek használatáról a kezelőorvos az esetek 50-60 százalékában nem tudott, ami nagy baj. Róluk a gyógyszerészek is csak véletlenül szoktak tudomást szerezni, például akkor, ha a kiváltott készítmények alapján sejtik, hogy a beteg kemoterápiás kezelést kap, vagy azon van túl. Ilyenkor rákérdeznek az ilyesmire, de a betegek nem mindig árulják el az igazat. Vélhetően félnek attól, hogy a szakemberek elmondják a véleményüket, ami nem erősíti meg őket a hitükben.
A fogyasztott készítmények kínálata nagyon széles: van, aki tápszereket szed, van, aki rengeteg C-vitamint, de sokan fogyasztanak aloe verás és gyógygombás, algás készítményeket vagy éppen céklakapszulát. A betegek válaszaiból az is kiderült, hogy a készítményekről főképp internetes fórumokon szereznek tudomást, ahol folyamatosan reklámoznak gyógyulást ígérő csodaszereket. Azt már nem teszik hozzá, hogy egyes készítmények minősége megbízhatatlan, velük kapcsolatban kutatásokat sem végeztek. Pedig, emeli ki Bedekovics Klaudia, az ilyen készítményeket szigorúan csak orvosi felügyelet mellett, orvosi jóváhagyással lehetne szedni. A legfőbb veszélyük, hogy olyan kedvezőtlen kölcsönhatásokhoz vezetnek, amelyek rontják a kemoterápiás kezelések hatékonyságát, és akár allergiás reakciókat is okozhatnak.
A problémáról már onkológusoktól is hallottunk, volt, aki elmondta, inkább maga ajánl olyan szert, amiről tudja, hogy biztosan nem káros a terápiára nézve, mert ha nem teszi, a beteg biztosan a háta mögött keres ilyesmit. Ez egyszerű pszichológia: mindenkinek fontos, hogy érezze, maga is tesz a gyógyulás érdekében, ez pedig a daganatos betegségek kezelésekor alapvetően passzív – tehát érdemben tehetetlen – betegek esetében a csodaszerek beszerzését jelenti. Bedekovics Klaudia is kiemeli, hogy a diagnózissal való szembesülés félelmet és szorongást vált ki a betegekből, ami természetes, hiszen egy rosszindulatú daganatról szörnyű érzés tudomást szerezni. Ezért van az, hogy a betegek a hagyományos terápiák mellett alternatív módszerekkel, azonnali gyógyulást ígérő termékekkel is próbálkoznak. De ezeknek a terápiában nincs helyük, főleg nem a hagyományos kezelések helyett.
A kezelésre már az olyan egyszerű készítmények is veszélyt jelenthetnek, mint a nagyobb dózisú C-vitamin. Ezt már Tóth Barbara, a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetének gyógyszerésze emeli ki, aki ennek témájával foglalkozott részletesebben. Mint mondja, az a hiedelem, hogy az aszkorbinsav gyógyítja a rákot, végzetes is lehet, hiszen az érintetteket akár el is terelheti a terápiától. De még ha a beteg ilyet nem tesz is, a nagy dózisú C-vitamin akkor is gyengítheti a kezelést, vagy eleve rontja a betegek állapotát. Leukémia, melanoma és vastagbéltumor esetében például bizonyítottan fokozza a betegség előrehaladását, állatkísérletekből pedig az is kiderül, hogy előnytelen a limfóma és mielóma multiplex kiegészítő kezelésénél is.
– Ezzel párhuzamosan állatkísérletek során olyan eredmények is születtek, hogy a nagy dózisú C-vitamin jótékonyan hatott a hasnyálmirigyrák, a máj-, a prosztata- és a petefészektumor, a szarkóma és a mezotelióma kezelésekor, in vitro vizsgálatoknál pedig csökkentette a tumoros prosztata-, máj-, vastagbél- és mezoteliómasejtek osztódását – sorolja Tóth Barbara.
Hozzáteszi, hogy klinikai vizsgálatok ugyanakkor nem igazoltak egyértelműen pozitív hatást, egyedül olyan jellegű összefüggéseket mutattak ki, hogy például egy hasnyálmirigytumornál használt kemoterápiás szer hatását javítja a nagy dózisú aszkorbinsav. Ezek azonban egyedi esetek, csak konkrét gyógyszerre és konkrét betegségre vonatkoznak, messzemenő következtetéseket belőlük levonni nem lehet. Főleg mert az általánosítás végzetes is lehet, hiszen más eseteknél ez a módszer nem hogy nem használ, hanem még árt is. Emiatt fontos, hogy az onkológiai kezelések alatt a betegek semmit ne szedjenek „stikában” – bármilyen jóhiszeműen teszik is ezt.
