Az egészséges táplálkozásról ugyan sokat hallunk mostanság, az egymásnak ellentmondó információk között nehéz eligazodni. – Az alapismeretek hiánya áll annak hátterében, hogy az emberek az információáradatból nem tudnak szelektálni, kevésbé ismerik fel a valós híreket. A média felületein, főleg az online csatornán rendkívül sok téves információ jelenik meg. Felmérésünkből például kiderült, hogy a válaszadók 35 százaléka azt hiszi, az édesítőszerek nem hizlalnak. Pedig általánosságban nézve ez nincs így: vannak ugyan köztük kalóriamentesek, de sokuk tartalmaz kalóriát – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője. Hozzáteszi, hogy az egyesület közelmúltban végzett kutatásából kiderült, hogy az egészséges táplálkozással kapcsolatban az emberek 9 százaléka érzi magát nagyon tájékozottnak, míg 62 százaléka inkább tájékozottnak, 25 százaléka pedig inkább nem tájékozottnak vallja magát. Azt csak nagyon kevesen gondolják, hogy egyáltalán nem tájékozottak. A képet ugyanakkor árnyalják a kutatás részletei, amelyek rámutatnak arra: a tévhitek gyakoribbak azoknál, akik magukat tájékozottnak hiszik.
A tartós tejekben például nincs adalékanyag, azokat hőkezeléssel tartósítják, a tejen kívül más még véletlenül sem kerülhet a dobozokba. Ehhez képest „a tartós tejekben sok az adalékanyag” állítást a teljes lakosság 35 százaléka tartja igaznak, míg a magukat tájékozottnak mondók 41 százaléka van ezen a véleményen. „Az adalékanyagok rákot okoznak” vélekedést a teljes lakosság 30 százaléka osztja, míg a magukat tájékozottnak mondók 42 százaléka ért egyet ezzel a durván általánosító elmélettel. Hiába rettegünk ugyanis az E-számoktól, az unióban jelenleg használt adalékanyagokat már értékelték, és a jóváhagyott mennyiségben biztonságosnak bizonyultak.
Persze felülvizsgálatok így is történnek, a 2009 januárja előtt engedélyezettek újraértékelése pedig folyamatos. Ennek volt eredménye a vörös 2G nevű színezék betiltása: ezt az adalékot E128 néven adták felvágottakhoz és hamburgerhúsokhoz, minimális mennyiségben. Alkalmazását több mint tíz éve függesztették fel amiatt, mert a bélrendszerben mérgező vegyületté alakulhat. Olyan színezékek is vannak, amelyeket kémiailag szintetizálnak, és amelyeket gyakran összefüggésbe hoznak a gyermekek figyelemhiányos hiperaktivitási zavarával. Ugyan kevés ilyen esetet írtak le, ráadásul a vizsgálatok nem mutattak ki egyértelmű kapcsolatot az adalékanyag és a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar között, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) felülvizsgált hat színezéket, majd háromnál – a kinolsárgánál (E104), a narancssárgánál (E110) és a neokokcinnál (E124) – lecsökkentette az elfogadható napi beviteli mennyiséget. Emellett azokon az élelmiszereken, amelyekbe ez a három színanyag kerül, szerepelnie kell arra vonatkozó feliratnak, hogy a termék a gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat. Ezt annak ellenére rájuk kell írni, hogy az összefüggés nem bizonyított. A félelmekre a gyártók is figyelnek: sok esetben eleve kerülik ezeket az anyagokat, kizárólag természetes növényi kivonatokat használnak színezékként. Tehát az a vélekedés, hogy az adalékanyagok rákot okozhatnak, erős paranoia.
Arra, hogy adalékanyag az élelmiszerekbe csak indokolt esetben kerülhessen, a hatóság is figyel: az EFSA amellett hogy biztonságosságukat kimondja, elvárja azt is, hogy a gyártók igazolják, alkalmazásuk technológiai szempontból nélkülözhetetlen, a fogyasztóra nézve kedvező hatású. Például azért, mert megakadályozzák az élelmiszer romlását, javítják az ízét vagy a színét, fokozzák tápértékét, vagy segítik a gyártási folyamatot. Ráadásul rengeteg adalékanyag teljesen természetes. Gond csak akkor van, ha a gyártók trükköznek – viszont ez nem csak az adalékanyagok esetében van így.
