Korábban ugyanitt az eget félhold uralta, melyet egy nyolcszög alaprajzú épület faoszlopos, hegyes sátortetején helyeztek el. Akkoriban ez a vidék a főúri kastély parkja, annak is egyik félreeső pontja volt. A pihenőházat gróf Esterházy János 1797-ben építtette Anna-napra feleségének, mivel az asszony szívesen időzött errefelé. Az épületet Török-toronynak nevezték el, mivel a tető mellett az ajtaját is félhold, csillagok és nap díszítették, az oszlopok és a tetőszerkezet mintázatában található zöld és fehér színek pedig a padisah színei voltak. Bútorzata bőrpárnákból állt.
A XIX. században már vadászkápolnának használták. Ekkor tetejét alacsonyabbra építették, a tetőre kereszt került, a lépcsőházból pedig harangtorony lett. Szent Eustachius nevére szentelték fel; 1945-ig működött. A kommunizmus építészeti áldozatainak egyikeként a kápolna is teljesen lepusztult az évek alatt.
Az, hogy ma ismét büszkén állhat a fasorok között, a Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítványnak köszönhető. A szervezet ugyanis műemlékvédelmi programjának részeként 1998-ban kezdte meg felújítását. A Szent Ferenc ökumenikus kápolnaként felszentelt épület ma családi rendezvények, esküvők, keresztelők romantikus színhelye. Tizenegy éve a Millenniumi Vadászati Bizottság emlékplakettje pedig azt hirdeti, hogy a vadászok sem feledkeztek meg róla. A Vértesi Natúrpark honlapja szerint a kápolna körüli réten és erdőben gazdag növény- és állatvilágot figyelhetünk meg. Mint írják: látni, hallani az odúlakó, trillázó, csengő hangon éneklő kék cinegét és a hangos, kacagó hangjáról könnyen felismerhető zöld küllőt. Lábunk előtt ijedten röppen fel a talajon vagy talajközelben fészkelő vörösbegy, a fák odvaiban pedig közép fakopáncs költ.
