– Hét éve már, hogy együtt zenélnek. Kikből áll a zenekar, és hogyan jött létre a mai formáció?
– Az együttes tagjai közül hárman egymástól függetlenül már foglalkoztunk kürtöléssel. Marek József, aki gyerekkorában egy sváb zenekarban trombitált; Siklósi Kálmán, aki személyes vadászati élmények kapcsán kezdett el kürtölni; és én mint vérebvezető használtam már ezt a hangszert. Mivel régóta ismertük egymást, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk közösen is a zenélést, és elmentünk a szentendrei zeneiskolába Szilágyi tanár úrhoz, csak úgy a magunk szórakoztatására. Nem sokkal később megismerkedtünk Palatinus Ferenc kürtművésszel, aki szintén a zeneiskolában tanított, és ekkor már alakult, érett bennünk a gondolat, hogy létre kellene hoznunk valamilyen közös formációt.
– Ez eddig még csak négy zenész…
– 2005-ben, a vadászati szakkiállításon aztán találkoztunk a HM helyőrségzenekar két tagjával, Tápai Balázzsal – később ő lett a művészeti vezető – és Nagy Zsolttal, akik járták a standokat, ajánlva magukat mint Vadászkürt Duó. Őket aztán sikerült magunk mellé csábítani, és így megalakítottuk a Vadászkamara Kürtegyüttest. (Nem sokkal később Nagy Zsolt kivált a formációból.) Ez volt márciusban, és májusban a Gödöllői Egyetem vadászati szakkollégiumának egyik országos versenyén, már öten, kiálltunk a közönség elé (három pless és két billentyűs kürt). Annyira friss volt a zenekar, hogy még kölcsön kellett kérnünk – az egységes megjelenés miatt – pelerineket, kalapokat, de az egész úgy szólt, mint a veszedelem, csodálatos volt! Hamarosan csatlakozott hozzánk Nagy Csaba, az operaház trombitása, majd kicsivel később egyik kollégája, Mészáros Sándor, aki – az előbbiekkel ellentétben – nemcsak zenél, hanem vadászik is. Majd jött még Szász József vadászíjász, Hornyák Tibor és Tóth Balázs, és így lettünk tízen. Ez a létszám számunkra jól kezelhető, és elég arra is, hogy egy időben több eseményen is ott legyünk két–három fővel.
– Aztán beindult a gépezet…
– Olyannyira, hogy valamennyi nemzetközi versenyen, amelyen részt vettünk – ahol harminctól akár hatvanig is terjedhet a résztvevő csapatok száma –, arany minősítést kaptunk, és számos esetben a zenekar tagjai egyéni kategóriában is igen jó eredményeket értek el. Első megméretésünkön, 2008-ban a Hluboká nad Vltavou-i nemzetközi vadászkürtös versenyen vegyes csapatban ötödikek lettünk. De hogy egy itthoni eseményt is említsek, az 1. Hivatalos Magyar Vadászkürtös Versenyen, 2009-ben vegyes csapatban pontszámok alapján második helyezést értünk el. Ugyanakkor számos vadászaton és vadászathoz kötődő kulturális rendezvényen vettünk és veszünk is rész mind a mai napig.
– Ha ennyire gurult a szekér, akkor miért kellett mégis hét évet várni az első lemez megjelenésére?
– Először nem is gondoltunk rá, hogy kellene valamiféle hanganyag. Aztán egyre több helyre hívtak minket, hogy tartsunk vadászkürtös-tanfolyamot, és ezeken már hiányzott. Így tavaly eldöntöttük, hogy készítünk egy olyan lemezt, amelyből lehet tanulni, megtalálhatók rajta az alapszignálok, de ha valaki csak hallgatni akarja, az is találjon a zeneművek között olyat, ami kedvére való.
– A hagyományos szignálokon és kürtjeleken kívül milyen darabok hallhatók rajta?
– Vannak saját szerzeményű művek, és van több, Josef Schantl által komponált úgynevezett bevonulási vagy címerszignál is a monarchia korából tradicionális Es kürtökre.
– A zene élvezetén kívül miért fontos a vadászatokon egy vagy akár több hangszer megszólaltatása?
– Hazánk az osztrák, német vadászati kultúrát követi, ahol nagy jelentősége van a tradícióknak, és ennek a kürtölés az egyik fontos eleme, vadászati kultúránk elengedhetetlen része. Sok minden más mellett ebben is megmutatkozik, hogy a vadászat nemcsak a vad elejtéséről szól, hanem azokról az apró, de mégis jelentős momentumokról is, amelyek az egészet körülveszik. Ilyen például az is, amikor a terítéken fekvő vad mellett elfújjuk az adott vadfaj terítékszignálját, ezzel is megadva neki a végtisztességet.
