Ahol már az ősember is kalandozott

Erdők mélyén, fennsíkokon és sziklafalak alatt kanyarognak a Bükk ösvényei, melyeket a történelem előtti ember léptei éppúgy koptathattak, mint a modern kor vándoráé.

A Bükki Nemzeti Parkot azonban nem csak a számtalan kirándulóút és a falusi turizmus teszi vonzóvá. Hazánk – átlagmagasságát tekintve – legmagasabb hegysége ugyanis méltán lehet híres gazdag állatvilágáról. Példának okáért az itteni erdőkben és a sziklameredélyeken körülbelül száz különböző madárfaj költ, nem egy közülük csak itt fordul elő. Megemlíthetnénk a változatos denevérpopulációt is. A faunát illetően érdemes megjegyezni, hogy a nemzeti park igazgatóságának tájékoztatója szerint komoly természetvédelmi probléma a hegységben a túltartott nagyvadlétszám, amelynek szabályozásában fontos szerepe lehetne a visszatelepülő nagyragadozóknak, a farkasnak és hiúznak.

A környék másik attrakcióját a föld mélye rejti. A Bükk hegységben 2005 szeptemberéig 1072, karsztos kőzetben kialakult barlangot vettek nyilvántartásba. Ezek némelyikében (például a Szeleta-, az Istállós-kői, a Subalyuk- és a Balla-barlangban) vadászó, gyűjtögető eleink hátrahagyták nyomaikat, ezért nemcsak a barlangászok és a geológusok, hanem az ősrégészet számára is izgalmas terepnek bizonyultak. Akiket pedig az ennél régebbi múlt érdekel, az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület világhírű őslénytani lelőhelyén elégíthetik ki kíváncsiságukat, ahol a hagyományos vitrines tárlat mellett interaktív bemutató segít az ősvilág megismerésében.