Büszkeségek tárháza

Több mint száz éve uralja a városligeti csónakázótó látképét a Vajdahunyadvár.

Történetünk egy határozott kézmozdulattal, Darányi Ignác, Ferenc József földművelésügyi miniszterének aláírásával kezdődik 1896. június 20-án. Az ezeréves nemzet akkoriban nagy és erős, a tudásba, művelődésbe vetett hit pedig rendíthetetlen, épp ezért a tárcavezető szükségét látja, hogy „az ország mezőgazdasági termelése és fejlődése állandó és modern múzeumban” mutattassék be. Ugyanezen évben a világ magyarsága a millenniumot ünnepli; a hónapokon át tartó eseményre a Városligetben történelmi épületegyüttes készül. Alpár Ignác romantikus képzelgése, amelynek a Vajdahunyadvár ad keretet, a román stílustól a barokkig mutatja be a szellem nagyságát. Az alkotás sikere akkora, hogy az ünnep után a díszletet maradandó anyagból újból felépítik, s 1907. június 9-én benne lel végleg otthonra a Magyar Mezőgazdasági Múzeum.

A várudvar több mint egy évszázad múltán is forgalmas: a világ minden tájáról érkezett turisták tolakodnak benne, hogy lefényképezhessék a kápolnát vagy P. mester (Anonymus) szobrát, amely némán pihen az árnyékban. Ezzel szemben noha a falak között Európa legnagyobb szakmúzeuma rejtezik, az épületbe alig tizede teszi be a lábát az évente kint megforduló tömegnek. Pedig az intézmény állandó kiállításaival réges-rég nemcsak egy szűk réteg, az erdészek, vadászok és mezőgazdászok okulását szolgálja, hanem átfogó képet igyekszik adni a különböző művelési ágazatok fejlődéséről – ezzel együtt a föld tiszteletére, környezetvédelemre nevel.

Meglehet persze, hogy a városi ember olyannyira elszakadt a természettől, hogy többé nem akarja tudni, miként vadászott Hunor s Magor, mire vetette hálóját Matula bácsi vagy mit adhatott az erdő, a mező, hogy maradásra bírta őseinket a Kárpát-medencében. Fehér György főigazgató nem ennyire borúlátó. Szerinte tudomásul kell venni, hogy változnak az igények. Ma már a vitrinekbe zárt installációk nem keltik fel a figyelmet. A mozgásnak, a fénynek, zajoknak, egyszóval az interaktivitásnak a múzeumokba is el kell jutnia, ha be akarják csábítani a fiatalokat. A recept tehát ismert, csak hát a „kis pénz, kis foci” elvnek megfelelően az intézmény lassan lépdel előre a modernizáció útján.

A mezőgazdasági múzeum ennek ellenére érdekes, nem mellesleg hasznos kikapcsolódást ígér néhány órára. Díszes folyosóin kedvükre sétálhatnak családok, iskolai osztályok. Sőt, utóbbiak akár kihelyezett tanórákat is tarthatnak az épületben.

Ami minket illet, tagadhatatlanul elfogultak vagyunk, ezért számunkra a vár gótikus épületszárnya bizonyul a legizgalmasabbnak, ahol többek között megtaláljuk a Kárpát-medencéből kiveszett bölény, valamint hazánk egykori csúcsragadozója, a barna medve preparációját. Itt látható a jelenleg érvényes és a korábbi világelső magyar trófeák java is, például az egyedülálló martonvásári őzagancs eredetije, amely 1965 és 1983 között 18 évig szerepelt a világranglista első helyén. Szintén preparációk szemléltetik a téli berek faunáját, és kitömött vadon keresztül mesél az őszi erdő. A tárlókban sorjázó fegyverek a közép- és újkor arzenálját képviselik, míg egy berendezett szoba a boldog békeidők vadászházainak miliőjét idézi. A számos agancs, agyar s más nemes fejdíszek hazánk fajgazdagságáról tanúskodnak, és akad itt olyan sorozat is, amely ugyanannak a vadnak többéves fejlődését illusztrálja.

Másutt Kincsem és Imperial diadalait elevenítik fel, és rajtuk keresztül a lótartás mutatja meg magát. A bátrabbak felülhetnek egy vágtaszimulátorra, a kíváncsiak pedig játékosan megtanulhatják, mitől fakó, mitől pej a paripa. Odébb sétálva, a halászat és erdészet megismerése után, a pincében a borászat titkairól rántják le a leplet, s végül a haszonállatok háziasításának hosszú folyamatába vezet be minket egy tematikus tárlat.

A zegzugos épületet végigjárni már önmagában élmény. Az óriási rózsaablak, a festett stukkók külön-külön is megérdemlik a figyelmet. Az intézmény így mindennel együtt egy délelőttre elegendő látványosságot rejt magában. S jóllehet nagyobbrészt híján van csörgő-csattogó, digitális kütyüknek, és hiába várunk látványos 3D-s demonstrációt az egyes szekciókban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnak nincs miért szégyenkeznie.