Szeptember

Ősz van. Igaz, hogy napközben pont olyan az időjárás még, mint augusztus elején, de akkor is ősz van, hiszen a naptár szeptembert mutat.

Hiszen bőgnek a szarvasbikák! Emberek, nagy dolgok történnek az erdőn!

Némi képzavarral élve én is bőgök, de nem a hűvös erdő mélyén, és nem is szenvedélyes szerelemtől felkorbácsolva, hanem mert rettenetes melegem van.

Egy óbudai kávéház hűvösnek nem mondható kerthelyiségében ülve várom kollégámat és barátomat, munka, illetve egyéb fontos témák megbeszélésére. Legfőképpen a hét végi kiruccanásunkat kellene nyélbe ütnünk, ugyanis nagyon jó híreket kaptunk pár napja a revírből. Egyre több bika mutatkozik, egyre intenzívebb lesz a bőgés, sőt egy már-már kapitálisnak mondható szarvasról is szólt a jelentés. És ilyenkor a vadász, pláne, ha a városban lakik, nem tehet mást, csak ábrándozik és szenved, majd szenved és ábrándozik. Egész nap, felváltva. Bika az erdőben, én meg a flaszteron. Nem jó leosztás

Rendelek még egy ásványvizet, és közben a pincér arcát kémlelem, vajon ő is átérzi-e rettenetes, már-már országos problémámat, osztozik-e sóvárgó lelkem bezártságában. De nem úgy tűnik Érzéketlen alak. Aztán megjelenik „tettestársam”, és elég csak ránéznem, azonnal látom, hogy őt is a bennem rángatózó gyötrelmek kínozzák. Róla annyit kell tudni, hogy egyszer az egyik könyvbemutatómon úgy konferált fel: én vagyok az egyik legjobb barátja. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.

Nekiesünk a közös munkát érintő kérdéseknek, és viszonylag hamar végzünk is, hiszen lassan már fél szavakból értjük egymást.

Aztán jöhet a vadászat!

Természetesen mindkettőnk idegszálai a kapitálisnak mondott szarvasbikára vannak kihegyezve, mind a ketten őt szeretnénk puskavégre kapni. Tervezgetünk, számolgatunk, esélyt latolgatunk, rácserkelünk, belopjuk, megcélozzuk, elengedjük, újra megcélozzuk, terítékre hozzuk, trófeáját a falra akasztjuk, gyönyörködünk, majd vissza a jelenbe, az óbudai kávéház teraszára, iszunk egy-egy üdítőt, majd ismét tervezgetünk, ismét számolgatunk Ebbe bele lehet őrülni!

Mindketten „sokat látott” vadászok vagyunk már, nem is igen kellene, hogy ennyire elrugaszkodjunk az óbudai kockakő forró valóságától, de hát a szarvasbika vadászata, mi több, a bőgő szarvasbika vadászata, nos, az nem mindennapi esemény, nem egy hulló falevél az őszi délutánban.

Úgyhogy szorítsanak értünk, mert holnap indulunk. És mivel kapitális bika – jelen állás szerint – csak egy van, mi pedig ketten „pályázunk” a trófeájára, a későbbi bonyodalmak elkerülése végett az elejtés első lehetőséget átengedtem barátomnak. Születésnapja is volt a héten, meg – úgy tűnik – nekem is ő az egyik legjobb barátom.