Véget ért az idei szarvasnász

Bár a nyár melege napközben még vissza-visszaszökdös a Kárpát-medencébe, a reggelek– különösen a hegyvidéken–hidegek lettek, az erdők ködöt lehelnek.

Egyszerre bizonyult szűkmarkúnak és adakozónak a vadászok számára az idei esztendő. Volt, ahol több vendéget fogadtak, több bikát ejtettek mint a 2008-as válság óta bármely átlagos évben, ám az aszályos idő rányomta bélyegét a trófeákra. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. Pandúri Erdészetének vezetője például arról számolt be, hogy a szárazság miatt a gím területe beszűkült, a szarvasok elvonultak azokra a tájakra, ahol könnyen vízhez jutnak. Az agancsok anyaga eközben sokszor porózusabbá vált, s emiatt súlyuk elmaradt a megszokottól.

– Körülbelül másfél száz bikából csak kettő volt kiemelkedő. Sok volt ellenben a nyolc-kilenc kilogrammos trófeatömegű gímünk. Ezeknek a „koronája” legalább egy-másfél kilóval súlyosabb lehetett volna egy csapadékosabb nyár után – fejtette ki a szakember.

Máshol kevesebbet éreztek meg mindebből. A baranyai Ócsárd és Vidéke Vadásztársaság képviselője büszkén újságolta, hogy húsz bikát hoztak terítékre, abból három arany-, öt ezüst-, négy pedig bronzérmes trófeát adott.

– Nem mindenki mondhatja el ugyanezt, de nálunk az idén nagyon jó volt a bőgés: Szent István napja után kezdődött, és szinte megszakítás nélkül eltartott szeptember huszadikáig – emlékezett vissza Víg Imre vadászmester.

A társaságok általános tapasztalata, hogy a nehéz gazdasági helyzetben először a magyar vendégek mondtak le az impozáns trófeákról. Fodermayer Vilmos viszont úgy látja, hogy Németországból sem érkezik annyi látogató, mint öt-tíz évvel ezelőtt.

– Ennek két oka lehet. Az egyik, hogy a németek megfontoltan osztják be a pénzüket. Mivel senki nem tudja, meddig tart a pénzügyi krízis, sokan lefaragják a sport- és hobbicélú kiadásaikat. Másrészről a korábbi törzsvendégek hűségesebbek voltak. Ők hosszú évtizedeken át újra és újra itt időztek, mára azonban a vadászok között végbement egy generációváltás. A fiatalabbak keresik a kalandot, kevésbé kötődnek egy területhez, ezért kevesebb is köztük a visszatérő vendég – fejtegette az erdészetvezető, majd hozzáfűzte: szerencsére egyre többen érkeznek az országba cseh, szlovák, skandináv és Benelux államokbeli vadászok.

Ócsárdon sem túl gyakori manapság a német vagy magyar látogató. A baranyai társasághoz inkább a francia nyelvterületről érkeznek gímtrófeára pályázó vendégek. A szarvasbőgés egyébként nemcsak a vadászokat, hanem egyre több kirándulót is vonz.

– Gemencen néhány évvel ezelőtt hirdettük meg először, hogy egy vadászati szakember közreműködésével megmutatjuk az érdeklődőknek, miből és miként épül fel az agancs, utána pedig erdei kisvasúton vagy fogaton kivisszük őket a szarvasok nászénekét hallgatni. Amikor elindultunk, még csak egy időpontot jelöltünk ki a kíváncsiskodóknak – most pedig már ötöt – tudtuk meg Fodermayer Vilmostól.

Érdemes megjegyezni, hogy nem csak az aszályos időjárás miatt nem esett hazánkban idén sem világrekorder bika. Ismert, hogy a nemzetközi ranglista első tíz helyezettje között öt magyar trófea van, dobogós helyet azonban az 1986-os karapancsai óta nem szereztünk. Víg Imre elmondta: a szomorú tény arra vezethető vissza, hogy a gazdasági kényszernek engedve a társaságok zöme korábban meglöveti gímjeit.

– Ma már egy tízéves bika öregnek számít, míg régebben a tizenkét esztendősöket neveztük golyóérettnek – mutatott rá a vadászmester.

A Gemenc Zrt. Pandúri Erdészetének vezetője hozzátette: erre a problémára a szakma egyelőre nem tud megnyugtató választ adni. – A magyar gím genetikai állománya talán a legjobb Európában. Ráadásul az élőhely is megfelelő ahhoz, hogy kiváló, világrekorder bikáink legyenek. Viszont a vadászterületek nem képesek kitörni abból a szorításból, amelyet a vadkár, a takarmányozás és egyéb kiadásaik megfizetése jelent. Más szóval: a társaságok nem emelhetik annyival az elejtési áraikat, amennyivel az elmúlt évtizedben megnövekedett a működési költségük, ezért aztán sok helyen nem marad más választásuk, mint a fiatalabb bikák értékesítése – állapította meg Fodermayer Vilmos.