Reszketni látszik a hajnal az őszi záportól, miközben a két vadász – az egyik spanyol, a másik pedig kísérője, egy magyar – kiszáll terepjárójából. – Vamos, por favor! – hangzik a halk, de határozott felszólítás, és a férfiak eltűnnek a rengetegben. Óvatosan lépve, nesztelen hatolnak egyre mélyebbre, mígnem útjukat egy kis tisztás keresztezi. Szavak nélkül is megértik egymást: itt megállunk
Jövőre lesz tizedik esztendeje annak, hogy bevezetőnk képzeletbeli vendégvadászának valóságos honfitársa, Javier Botin a Pilisi Parkerdő Zrt. által kezelt budakeszi erdőben elejtette azt a kapitális vadkant, amelynek trófeája máig első a világranglistán. A nemzetközi top tízben ezenkívül még egy hazai agyar kapott helyet; viselőjét szintén a fővárossal határos területen hozták terítékre 2000-ben. A magyar ranglista élmezőnyében további három budakeszi trófeát találunk. Ezek után érthető, ha fölvetődik a kérdés: mi a csuda van arrafelé a vízben?
– A válasz talán a kövekben is keresendő: az itteni hegyvidék erősen meszes, dolomit alapkőzete miatt a földből az agyarképzéshez hasznos ásványokat vesz fel folyamatosan a táplálék után kutató vaddisznó – vélekedett a terület erdészetvezetője. De Keszléri József hozzátette: ez csak feltételezés. A szakember szerint a kiváló genetikai adottságok, a bőséges táplálékot nyújtó élőhely és a másutt befogott, majd itt szabadjára engedett vaddisznók jelentette folyamatos vérfrissítés egymást erősítő hatásában rejlik a titok nyitja.
A budakeszi vadászterület több mint tízezer hektárt foglal magában. Az erdő számos ponton határos a várossal is, ám Keszléri József szerint az ember közelsége furcsamód nem zavarja az állomány fejlődését, sőt. Az utóbbi időben éppen az jelent gondot, hogy a vaddisznó megtelepedett a lakott részek közvetlen közelében is, ahol leginkább hulladékkal, kerti növényekkel táplálkozik.
– Régi leírások rendkívül óvatos állatként jellemezték a vaddisznót. Ennek lassan az ellenkezőjét tapasztaljuk – magyarázta az erdészetvezető, kihangsúlyozva, hogy nem magyar sajátosságról van szó: szerte Európában, de az Egyesült Államokban is valószínűtlennek tűnő helyeken, például Florida lápvidékén is megjelent. Kimondottan intelligens állatról lévén szó alighanem felismerte, hogy a hétköznapi emberektől nincs félnivalója, az elővárosok ugyanakkor kiapadhatatlan táplálékforrást jelentenek számára.
Dacára azonban a korábbi eredményeknek és az állomány bőségének, a nagy terítéket hozó vadászatok iránti igény a gazdasági világválság hatására visszaesett. Főleg a spanyol vendégvadászok maradoznak el 2008 óta, s a német nyelvterületről is kevesebben érkeznek. – Némi bizakodásra ad viszont okot, hogy az arab világban és a tengerentúlon is felfigyeltek ránk – fűzte hozzá.
Hazánk legtöbb területéhez hasonlóan Budakeszin is jelentős gondokat okoz a növekvő vadkár. Ez évente több millió forintot vesz ki a terület kezelőjének zsebéből. A probléma oka a vaddisznó túlszaporodottságában keresendő, amely ugyancsak országhatárokon túlmutató, Európa nagy részén tapasztalható jelenség. – A kocák gyakoribb elejtése talán enyhíthetne ezen a helyzeten, de önmagában aligha elegendő gyógyír – vetette fel az erdészetvezető. Keszléri József egyébként nem titkolta: a fent említettek miatt a vadászati ágazat mint erdei mellékhaszonvétel önmagában nem gazdaságos. Azonban – jegyezte meg gyorsan – egy válság sem tarthat örökké.
A Botin-trófea óta egyébként a vadászterület különleges rendeltetésű besorolást kapott. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozók kiemelt genetikai védelemre tartják érdemesnek az ott élő vaddisznóállományt. S bár 2004 óta nem esett olyan vadkan, amelynek trófeája elfér a világ legjobbjai között, az erdő bármikor megajándékozhatja a kitartó vadászt.
mintha tudná, hogy itt vagyunk! – súgta a spanyol, s közben a keze megremegett. A vadkan a bokor felé fordult, ahol a két férfi rejtőzött. A vaddisznó egyre nyugtalanabb lett, fejét félrehúzta, és orrát a magasba emelve hangosan beleszippantott a levegőbe. Aztán egy dörrenés. – Dios mío, hát végül mégiscsak sikerült!
