Könyvbe zárt kor- és kórkép két világrészről

Ausztrália és Afrika – Földünk legfiatalabb kontinense és az emberiség bölcsője két olyan világrész, amely felfedezésük óta elrabolja az európai utazók szívét.

Ausztrália és Afrika Földünk legfiatalabb kontinense és az emberiség bölcsője két olyan világrész, amely felfedezése óta elrabolja az európai utazók szívét. Ez lett a veszte az olvasók szerencséjére Kovács Zsoltnak, az ismert természetfotós-szakírónak is, akinek új, gazdagon illusztrált könyvét A vadon vándora címmel nemrégiben mutatták be a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

A szerző az elmúlt másfél évtizedben kétszer járt mindkét földrészen, s utazásai alkalmával hazánkban alig ismert tájakra is elvetődött. Műve ezeknek az expedícióknak kép- és élményanyagából táplálkozik, de több egyszerű útleírásnál.

Első ausztráliai fejezete egyáltalán nem vagy csak alig szerkesztett naplófeljegyzéseiből áll, mint azt előszóban bevallja: azért, mert a szöveg kifogott rajta. Sorait olvasva mindezt aligha fogjuk bánni, hiszen alkalmunk nyílik bepillantani a tudós és a természet legbensőbb kapcsolatába. Személyessége dacára e szakasz mégsem lóg ki annyira a mű egészéből, mint amennyire Kovács Zsolt gondolja, csak annyira, mint egy hosszú monológ egy görög dráma elején.

A vadon vándora második, harmadik és negyedik nagy egysége egy-egy klasszikus útleírás, amely Ausztrália után Kelet-Afrika földjére vezérel bennünket. A bemutató után beszélgetve a szerző elárulta, a fekete kontinensre azzal az izgalommal lépett, hogy híres magyar vadászírók nyomdokaiban jár. Mindannak azonban, amit a múlt század első felében ott járt Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán lejegyzett, mára csak hírmondója maradt a hatalmas természetvédelmi területek kerítései mögött. Hiába a parkok szépsége, gazdagsága, az országutak mentén az ember nem tudja nem észrevenni a rombolás ezernyi nyomát, s a természetvédelmi őrökkel folytatott beszélgetéseknek is visszatérő eleme az orvvadászat, Földünk e csodálatos biológiai kincsesbányájának őrült kiaknázása.

Kovács Zsolt nem tagadja, némi pesszimizmusra hajlamos, s mint ilyen, nemcsak az vezette tollát, hogy messzire repítse olvasóit, hanem egyszerre kor- és kórképet is akart adni az általa bejárt világrészekről. Az író élményeinek közlése után sem hagyja magára az olvasót. A zárszó előtt még hasznos tanácsokkal fordul mindazokhoz, akik nem hétköznapi túrára készülnek Ausztrália vagy Afrika mélyére, egy \"ki-kicsodá?\"-ban pedig a már említett korábbi szerzőket, vadászokat mutatja be, majd tényleg elköszön. A vadon vándora a Dénes Natur Műhely Kiadó gondozásában a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg.