Kötelező zarándokhely Dombóváron

Fekete István dombóvári múzeumát Bodó Imre a 90-es évek közepén alapította.

nagy
2013. 02. 22. 7:27
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Sorozatunk előző részében látogatást tettünk Fekete István szülőházában. A göllei otthontól autóval alig több mint húsz kilométerre fekszik Dombóvár, ahol Bodó Imre a 90-es évek közepén megalapította a település első, szintén az író életének és munkásságának szentelt múzeumát. (A helytörténész egyébként a göllei kiállítás megszervezéséből is kivette a részét mint a község szülötte és díszpolgára.)

Ez a tárlat mind méretét, mind tartalmát tekintve nagyobb, pusztán ezért hiba lenne azonban lemondani a családi fészekről. Sőt érdemesebb a kettőt összekapcsolva egy egész napot szentelni a Vuk és a Kele szerzőjének. A múzeum jelenleg három teremből, valamint az udvarból áll; a bemutatott anyagok gazdagsága részben az alapító gyűjtőszenvedélyének köszönhető.

Bodó Imre gyermekként vált a népszerű író rajongójává, levelezett vele, a feleségével, fiukkal pedig mindmáig tartja a kapcsolatot. A magángyűjtemény a Fekete család mellett mások felajánlásaival is folyamatosan bővül. Mostanra akkora, hogy az alapító szerint egy újabb termet lehetne megtölteni a ki nem állított tárgyakkal. Amint az fentebb már kiderült, az első látnivalók nem az épületben, hanem rögtön a kapun túl, a szabad ég alatt fogadnak bennünket. A szépen gondozott fűben 1997 óta áll Farkas Pál szekszárdi szobrászművész alkotása, míg mellette a 2000-ben felavatott életfa egy helyi fafaragómester, Bocz János munkája.

Bent, az első vitrinekben preparált madarak, az íróról készült bronzplakett és régi folyóiratok várnak bennünket. De itt vannak Fekete István anyakönyvének másolatai, fényképes vadászjegyei, bizonyítványai, megannyi levele, továbbá jó pár művének – köztük néhány kiadatlannak – a kézirata, és a Ballagó idő különleges példánya, amelyet a szerző özvegye ajándékozott Bodó Imrének. Egy lépésnyire, a könyvespolcokon ott sorjázik a népszerű és termékeny író valamennyi kötete. A következő tárlókban pedig megannyi személyes tárgy mellett a Koppányi aga testamentumának forgatókönyvét és a József Attila-díjat helyezték el, amelyet a szerző 1960-ban a Tüskevár című ifjúsági regényéért vehetett át. (Ezt amúgy a Hú kéziratával együtt az író Chicagóban élő fia bízta a múzeumra.)

Érdemes megjegyezni, hogy Fekete István íróasztala, lámpája, rádiója, telefonja és trófeái mellett hagyatékából idekerült egy fényképfelvétel is Damjanich János aradi vértanúról, aki az író dédnagybátyja volt. A falakat ugyanakkor a Csermely Ottóné hagyatékából származó fényképeken és a szerző oklevelein kívül Csonka Sándor, Gulyás József, Sós Tibor és Szentkirályi Attila festők munkái, Ambrus Sándor, Óváry Géza és Szita Veronika grafikái, valamint göllei szőttesek díszítik. Mindezek után talán nem túlzás azt állítani, hogy sokszínűségével és részletgazdagságával a dombóvári múzeum – főleg a szülőház után – kötelező zarándokhelye kell hogy legyen Fekete István rajongóinak; de nem unatkozhatnak itt azok sem, akik csak most ismerkednek a XX. századi magyar irodalom jeles alakjával.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.