Fenntartható vadászattal a természetért

Hazánk elismeréseként Budakeszin jöhet létre a világ egyik legnagyobb vadászati szakkönyvtára.

Ismert, hogy az ország és a vadvédelmi tanács története amúgy is összekapcsolódik, hiszen a CIC alapításáról gróf Károlyi Lajos, gróf Pálffy Pál, gróf Rudolf Colloredo-Mannsfeld és Maxime Ducrocq Tótmegyeren (Palárikovo, Szlovákia) határoztak 1928-ban. A szervezet azóta kétszer, a hazai rendezésű vadászati világkiállítást megelőző évben, 1970-ben, majd 1987-ben ülésezett Budapesten, 1999-ben pedig a fővárossal szomszédos Budakeszire helyezte világszintű központi irodáját.

Marghescu Tamás a múltidézés után a gödöllői Szent István Egyetemen és a soproni Nyugat-magyarországi Egyetemen folyó képzések, valamint a tudományos munka színvonalát méltatta. Mint mondta, ezek elismerésének tekinthető, hogy a CIC hazánkban tervezi létrehozni a világ legnagyobb vadászati szakkönyvtárát. Az első kötetek már meg is érkeztek, a közgyűlés előtt ugyanis a vadvédelmi tanács vezetői felkérték a meghívottakat: ki-ki lehetősége szerint járuljon hozzá a tudásbázis megalapozásához. A könyvtár egyelőre Budakeszin, a CIC központjában lesz.

Kissé távolodva az ország szívétől, egy, az egész Kárpát-medencét foglalkoztató kérdésre terelődött a szó. A nagyragadozók helyzetéről a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács 60. közgyűlésén is tárgyaltak, mivel azok elkezdtek visszatérni eredeti élőhelyükre, amit mára az emberek vettek birtokukba, és így egyre gyakrabban tűnnek fel farkasok, sőt medvék a lakott területek közelében.

A felszólalók egyike, a világhírű hegymászó és kalandor, Reinhold Messner azt hangsúlyozta, hogy a civilizáció és a természet határmezsgyéjén a vadászok állnak, így ők tudják észlelni és jelezni a nagyragadozó-állományok alakulását. Marghescu Tamás ezzel egyetértve kiemelte, a számos természetvédő által követett be nem avatkozás politikája nem vezethet fenntartható eredményre, hiszen az emberek elszoktak attól, hogy akár életveszélyes ragadozókkal éljenek szomszédságban. A Kárpát-medencei medvék és farkasok megóvásához a vadászok is hozzá akarnak járulni, viszont a vezérigazgató úgy vélte, a tragédiákat elkerülendő ennek szabályozott, ellenőrizhető keretek között kell maradnia.

Marghescu Tamás más vadfajok esetében sem ért egyet azzal, hogy fennmaradásuk csak akkor biztosítható, ha megtiltjuk a vadászatot. Ellenpéldaként a markhor, vagy másik nevén a pödröttszarvú kecske történetét hozta fel, mely Belső-Ázsiában, Pakisztán és Afganisztán hegyvidékein honos. Arrafelé sokáig e vad húsa jelentette a túlélést a mélyszegénységben élő emberek számára, ami miatt aztán a kihalás szélére jutott. Ekkor azonban nemzetközi vadgazdálkodási szakemberek javaslatára kidolgoztak egy fajvédelmi és -hasznosítási tervet, mely a markhor kecske megfelelően szabályozott vadásztatásával jelentős jövedelemhez juttatta a helybélieket, és így érdekeltté tették őket abban, hogy hozzájáruljanak az állomány felfejlesztéséhez.

A helyi lakosság felhatalmazása arra, hogy ők rendelkezzenek a természetes erőforrások felett, volt a terv kulcsa. A pödröttszarvú kecskék így továbbra is a Hindukus díszei maradtak, és a faj egyúttal névadója lett a CIC nemzetközi vadvédelmi elismerésének, a  Markhor-díjnak. Ezt a díjat azok az államok vagy szervezetek, illetve kezdeményezések nyerhetik el, amelyek fenntartható vadászat révén érnek el jelentős természet- és fajvédelmi eredményeket. Tavaly Namíbia kapta ezt a kitüntetést, s az ország delegációjának vezetője a mostani közgyűlésen jelezte: felvételt kérnek a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanácsba. (A szervezet amúgy több mint nyolcvan országban működik.)

A tanács számára Afrika a legtöbb kihívással szolgáló területek közé tartozik, hiszen ott az orvvadászat és az ahhoz kapcsolódó illegális kereskedelem éppúgy a vadfajok létét fenyegeti, mint a szegénység. A CIC kezdeményezésére létrejött egy nemzetközi platform, amelyben a kormányok mellett több nemzetközi egyezmény és az Egyesült Nemzetek szervezetei működnek együtt a helyzet jobbításáért.
S ha már az orvvadászat szóba került, érdemes felidézni a közelmúlt egyik botrányát, amelyre a vadvédelmi tanács derített fényt.

Emlékezetes, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke 2012-ben a Fegyver, Horgászat, Vadászat Nemzetközi Kiállítás megnyitóján bejelentette: állatkínzás és csalás alapos gyanúja miatt feljelentést tett, mert génmanipulált kapitális őzbakokra, illetve szarvasbikákra rendeztek fizetős vadászatot külföldieknek. Marghescu Tamás elmondta, hogy sikerült az Interpol részvételét biztosítani a közgyűlésen, és elkezdődtek a tárgyalások egy együttműködési megállapodást illetően.

A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács 60. közgyűlésén foglalkoztak a trófeabírálat szabályaival is. A szervezet vezérigazgatója elmondta: számos vadász kifogásolta, hogy a vadaskertekben nevelt szarvasbikák trófeáját a szabadon született, ott felnőtt és ott elejtett vadétól meg nem különböztetve értékelik a bírálók. Ez most megváltozott, így a jövőben a vadaskerti trófeák külön jelölést kapnak a lajstromban – szögezte le Marghescu Tamás.

A CIC-közgyűlés záróülésén elfogadott ajánlások egyike az oroszlánok vadászatának szabályozását szorgalmazta. Az orrszarvúak szarvának kereskedelmével kapcsolatban pedig a CIC javasolta, hogy a teljes tiltás helyett egy, a washingtoni egyezmény (CITES) által szabályozott legális kereskedelem valósuljon meg.