Méltatlanul elfeledve: Bársony István munkássága

Tizedik alkalommal tartja meg prózamondó versenyét a Bársony István Alapítvány; az esemény idén is a vadászati kultúra napjának műsorán szerepel.

nagy
2013. 05. 21. 10:03
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Az első néhány alkalommal még ragaszkodtunk ahhoz, hogy kizárólag Bársony-művekkel nevezzenek az iskolások. Később azonban lazítottunk a szigorú kereten, de a többség máig névadónk repertoárjából választja versenyművét – idézte fel Csiák Gyula. Az ügyvezető közölte: nagy öröm számukra, hogy a megméretés miatt évről évre fiatalok tucatjai veszik elő a korszakalkotó, Fekete István előfutárának tekinthető író novelláit, az alapítvány azonban már a 2004-es induláskor is magasra tette a mércét.

– Minden korosztály életébe vissza akartuk csempészni Bársony István nevét, akit a Rákosi- és a Kádár-korban méltatlanul feledésre ítéltek – hangsúlyozta Csiák Gyula. Mint elmondta, még az irodalmi lexikonokban is számos tévedés, elírás szerepelt az író vázlatos életrajzában. Az alapítvány vezetője ezért bejárta a levéltárakat, és pontról pontra összeállította Bársony életrajzát. Ez később egy tanulmánykötetben is megjelent. Emellett a szervezet ötletére és a Duna Televízió támogatásával 2007-ben készült egy portréfilm, amelyet azóta több országos és regionális csatorna tűzött műsorára.

 

– Ugyancsak a fenti cél érdekében az alapítványunk kiadta a vadászíró számos kevéssé ismert, könyvben eddig soha nem olvasható művét, továbbá fotópályázatot hirdetett, emléktáblákat avatott, és rendszeresen tartunk megemlékezéseket az író fővárosi köztemetőben található sírjánál – részletezte tevékenységüket Csiák Gyula.

Az ügyvezető egyúttal kifejezte reményét, hogy most, amikor a kommunizmushoz köthető utcák, közterek nevét a települési önkormányzatok megváltoztatják, akadnak majd, akiknek eszükbe jut Bársony István.

Életút. A magyar természeti próza úttörője 1855. november 15-én, Sárkeresztesen látta meg a napvilágot. Az Egyetértés, a Hazánk, később a Magyar Hírlap munkatársa, 1907-től a Budapesti Közlöny szerkesztője. Novelláival az első nagy sikert 1886-ban aratta; első díjat nyert az Ország-Világ pályázatán. Hamarosan megjelent első könyve is, a Százszorszépek. Írói pályája töretlenül ívelt, s több mint négy évtizeden át, 1928-ban bekövetkezett haláláig alkotott. Novellái mellett említésre méltók regényei is. Az Ingovány gazdag meséjű, színekben és hangulatokban dús történet, a Rab király szabadon pedig az első magyar állatregény volt. Életében 44 kötete jelent meg. A Fiumei úti sírkertben, a székesfővárostól kapott díszsírhelyen nyugszik. Közvetlen szomszédja Csók István, s tőle néhány parcellányira József Attila nyughelye található.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.