A két kikerekedett süldőcske egyszer csak ott volt a nyiladékon. Minden előzetes bejelentkezés és különösebb zörgés, zajongás nélkül. Szinte megleptek hirtelen megjelenésükkel, hiszen folyamatosan távcsöveztem az előttem hosszan elnyúló vágást, de eleddig pár cinkén kívül semmi sem mutatkozott.
Az igazat megvallva a messzelátóra sem lett volna túl nagy szükségem, mert ezen az igazán decemberi és havas délutánon vidáman mosolygott az erdőre a telihold.
Ragyogó idő volt. Felhő egy szál sem, szél nem mozdult, mondhatni ideálisak voltak a körülmények egy kiváló vadászathoz. Legnagyobb örömömre a hideg is valahol máshol csatangolt, így nem kellett magamra aggatnom a teljes téli ruhatáramat.
Alaposan szemügyre vettem hát a delikvenseket, és megállapítottam, hogy az egyikkel mindenképpen szorosabb barátságot kellene kötnöm.
Már ha sikerül .
De nem sikerült .
Történt pedig, hogy leheletfinoman felemeltem a puskát, megtámasztottam a les oldalán, majd próbáltam célba venni – már amennyire a vadászláz dübörgő ritmusa engedte – a jobb oldali fekete csuhást. De hogy ne menjen minden simán, egy kicsit előrébb kellett csúsznom az ülőkén, mert nem esett igazán kézre. Kissé előrébb toltam hát magam, aminek következtében a rozoga les, ez a rissz-rossz tákolmány megszólalt , egy alig hallható nyikk szisszenéssel, és a két vaddisznó amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is iramodott. Talán még most is szaladnak .
„Na, erről ennyit” – eresztettem vissza a fegyvert, és kifújtam magamból a nagy izgalmat. Pedig már a számban éreztem a bő hagymában sült, majoránnával meghintett resztelt máj semmihez sem fogható, csodás ízét.
„Minek kellett nekem fészkelődni” – mosolyogtam, de egy cseppet sem bántam az esetet. Hiszen mi lenne, ha minden egyes vadat, amit a puskánk elé terel Szent Hubertusz, azonnal le is durrantanánk? Ez nem iparosmunka, kérem, hogy monoton egyhangúsággal szállítsuk, már-már futószalagon a végterméket.
A lényeg, az élmény megvolt, a kézzelfogható eredmény meg majd jön legközelebb. Most ők voltak a jobbak , nekik kedvezett a szerencse. És ami a legfőbb, nem először és nem is utoljára. Mondhatnám azt is, hogy ez a vadászat rendje.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!