Egy hiánypótló múzeum

Harmincöt-negyvenezer látogatója lehet a múlt szombaton átadott Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumnak.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar vadásztársadalom évszázados álma vált valóra, amikor március 30-án Áder János államfő Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és Szabó Zsolt, Hatvan polgármestere társaságában ünnepélyes keretek között megnyitotta a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeumot. Az intézmény ötlete a XIX-XX. század fordulóján vetődött fel először, a bécsi vadászati világkiállítás után, majd a két háború között és a 70-es években, a magyar rendezésű expót követően is szóba került, hogy egyetlen nagy és állandó kiállításnak kellene megörökítenie vadászati kultúránk múltját, értékeit, valamint a vadvilág sokféleségét. A megvalósítás azonban 2011-ig váratott magára. Abban az évben viszont Semjén Zsolt bejelentette, hogy megalapítják a régóta várt múzeumot a méltatlanul elhanyagolt hatvani Grassalkovich-kastélyban. Az elmúlt években a 250 éves palota a hozzá tartozó kerttel több mint 3 milliárd forintból nyerte el mai formáját. Az intézmény kialakítására fordított összeget uniós és állami forrásból teremtették elő. Az eredményt múlt szombaton tekinthették meg az első látogatók, köztük Széchenyi Zsigmond özvegye, Mangi néni.

A bejáraton túl kőkori vadászok rekonstrukciója fogad bennünket, rögtön mellette pedig modern kori társuk pózol büszkén – a bábuk üzenete világos: az emberiség és a vadászat története közös gyökerekkel bír, amelyek a történelem előtti korok homályába vesznek. Ezeken túl a termekben vadászható apró- és nagyvadfajaink mellett egykor volt s mára visszatért, illetve az örökre kiveszett ragadozók, madarak és csúszómászók mutatkoznak be. A fajok megismerését nemcsak a természetes életteret utánzó környezet, hanem interaktív programok is segítik. Elég néhányszor a monitorokra bökni, s máris megjelennek előttünk például a gímszarvas vagy a hiúz főbb ismérvei. A leírásokat rövid videofelvételek egészítik ki. De akad itt a fiatalabbak számára szórakoztató játék: digitális kirakós és nyomkereső egyaránt.

Ami egykor a kastély szalonja, bálterme volt, most trófeatár, teli kapitális szarvasbikák ékességeivel. Odébb azonban a beteg, sérült vad agancsai kaptak helyet egy kisebb terem falán. A két tárlat között erős a kontraszt, ami hatásos pedagógiai fogás: aki nem tudta elképzelni, mennyi minden befolyásolja a szarvas trófeájának méretét, minőségét, itt kikerülhetetlenül szembesül vele. A múzeum ezen túlmenően a fegyverek és a többi vadászati eszköz időbeli változását, fejlődését sem hagyja figyelmen kívül, ahogy – mi sem természetesebb – a névadó Széchenyi Zsigmond hagyatékából is ízelítőt kapnak a vendégek.

Az épületet környező parkban mindez kiegészül egy vadászati élménytérrel, ahol oktatói segédlettel kipróbálható a csapdázás, az íjjal való és a lézeres vadászat is. Ugyanitt található egy, a kotorékebek gyakorlását és versenyét szolgáló pálya, valamint az élményteret a díszkerttel összekapcsoló, 15 méter magasságból induló csúszda. A múzeumban egyébként egy emeletet a halászat és horgászat bemutatásának szenteltek, ott a fentiekhez hasonló kiállítási tárgyak és modern szemléltetőeszközök mellett óriási akvárium hozza közelebb a látogatókhoz a Kárpát-medence folyó- és állóvizeinek élővilágát.

Avatóbeszédében Szabó Zsolt hangsúlyozta: óvatos becsléseik szerint a folyamatosan változó, mindig megújuló kiállítások éves szinten harmincöt-negyvenezer embert vonzanak majd Hatvanba, de reményeik szerint a látogatók száma ténylegesen ennek legalább a duplája lesz. A polgármester külön kiemelte, hogy a Zagyva-parti városban méltó helyre talált a múzeum, s nem csak a Grassalkovich-kastély pompázatos épülete miatt. Számára legalább ilyen fontos, hogy több mint száz éve itt született meg az elhatározás a Magyar Vadóvó Egylet, a mai vadászati védegylet elődszervezetének alapításáról.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes egyebek mellett a vadászati kultúra ápolásában, a vadásztársadalomról kialakult negatív képzetek leküzdésében tulajdonított fontos szerepet az új kiállítótérnek. Mint mondta: habár a múzeum valóban grandiózusra sikeredett, mégis csupán a jéghegy csúcsa. Azt szeretnék ugyanis, hogy országszerte minél több megyei, illetve regionális intézmény mutassa be a helyi sajátosságokat, a jellemző flórát és faunát, s üdvözítő lenne, ha települési szinteken is minél több vadászati tárlat nyílna a helyi értékekre, érdekességekre összpontosítva.

Áder János ezzel szemben az alapítók munkájára koncentrált. A köztársasági elnök úgy fogalmazott: „mi, mai magyarok képesek vagyunk megújítani és továbbadni mindazt, amit elődeinktől örököltünk. A kastély és a múzeum megújítói értéket teremtettek, a felújított Grassalkovich-kastéllyal és a benne működő múzeummal pedig nemcsak Hatvan, de az egész ország gazdagabb lett” – jelentette ki.