Amint az hagyománnyá vált, idén is Várpalota adott otthont a hazai vadászok rangos eseményének, a vadászati kultúra napjának, amely szórakoztató, de egyben tanulságos programjaival a civileknek éppúgy remek kikapcsolódást nyújtott május utolsó hétvégéjén, mint a szakmabelieknek. A Thury-vár alatt többek közt vadételfőzés, vadászkutyafajta-bemutató, solymászok, íjászok, kürtösök kötötték le a nézők figyelmét, a főszervező Vadászati Kulturális Egyesülettől pedig a vadászat tekintélyének emelésén fáradozók vehették át a szervezet kitüntetéseit. A napot pazar koncert zárta, amellyel a szervezők Szent Imre herceg emléke előtt tisztelegtek, akire Szent Hubertus mellett a magyar vadászok közül egyre többen tekintenek égi patrónusukként.
Várpalotán mára elképzelhetetlen, hogy a tavasz a vadászati kultúra napja nélkül búcsúzzon, hiszen a Veszprém megyei település idén ötödik alkalommal adott otthont a hazai vadászélet rangos eseményének. Mint az már köreikben megszokott, az ország minden szegletéből összesereglő vadászok a Thury-vár alatt gyűltek össze május utolsó hétvégéjén. A rendezvény hagyományosan ünnepi felvonulással vette kezdetét, ezt a nyitóbeszédek követték.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a vadászati védegylet elnöke levélben köszöntötte a jelenlévőket, s büszkén idézte fel az idei esztendő sikereit: „ Nagyot léptünk előre, amikor kitártuk a gazdag örökségünket bemutató, Európában is kiemelkedő jelentőségű gyűjtemény, a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum kapuit. ” Aztán figyelmeztetett rá, hogy a nagy múltú és hagyományokban gazdag magyar vadászatnak ma két alapvető feladata van: a vadat vadként megőrizni, és tudatosítani, hogy a magyar vadászat Hunortól és Magortól, illetve Szent Imre hercegtől kezdve Széchenyi Zsigmondon, Kittenberger Kálmánon és Fekete Istvánon, valamint Wass Alberten keresztül napjainkig hungarikum .
A miniszterelnök-helyettes szavait Oláh Csaba, a főszervező Vadászati Kulturális Egyesület elnöke tolmácsolta, aki lapunk kérdésére később elmondta: nyolc éve rendezték meg először ezt az ünnepet, s céljuk azóta is változatlan. Habár a programok középpontjában a vadászat áll, azok mégsem csak a vadászoknak szólnak. A vadászati kultúra, Oláh Csaba szerint közös kincsünk, amely egyaránt alapul szolgált zenészeknek és képzőművészeknek. Fontosnak tartják továbbá, hogy mesterségük, szenvedélyük bemutatásával a tágabb közvélemény figyelmét ráirányítsák a valóságra, mert az egyesület vezetője sokakkal egyetértésben úgy véli: a vadászokról hamis, démonizált kép él megannyi emberben.
– A kultúra és a közvetlen találkozás lehet a legjobb ellenszere a sztereotípiáknak. Aki az elmúlt öt évben, hogy csak a várpalotai székfoglalónk utáni rendezvényeinket említsem, részese volt a vadászati kultúra napjának, mészárosok helyett erdőjáró, természetszerető emberekkel ismerkedhetett itt meg, miközben megkóstolhatta az ízes vadételeket, átélhette a Hubertus-mise varázsát, gyönyörködhetett a sólymok, sasok és vadászkutyák nagyszerűségében, és így tovább – magyarázta Oláh Csaba.
A vadászati kultúra napjának állandó támogatója a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt., amelynek munkatársai hasonló okból állandó résztvevői az évenként megrendezett vadászünnepnek. A társaság vezetője, Tengerdi Győző rámutatott, hogy az erdészeket is sokan holmi favágókkal azonosítják, akiknek egyetlen céljuk az évszázados erdők pusztítása. Az erdő- és vadgazdálkodók között ezzel szemben mindennapos együttműködés van a természet értékeinek megóvása érdekében. Sőt bőven akad az erdészek között olyan, aki egyben vadász is. A Verga számára, amely bevételének jelentős részét közjóléti célokra, az emberek és a környezet összebékítésére, a természet megismerésének ösztönzésére fordítja, magától értetődő volt tehát a várpalotai programok támogatása, illetve a tevékeny részvétel – tudtuk meg Tengerdi Győzőtől.
A köszöntők és a díjátadás után a színpadon egymást követték a szórakoztató, ám egyben tanulságos műsorszámok, így vadászkutyafajta-bemutató, majd hozzá kapcsolódóan az utánkeresés témáját alaposan körbejáró talkshow következett. A nézők ezután a vadászöltözet több évezredes evolúcióját élhették végig egy rendhagyó divatbemutató keretében, de a múlt, kiváltképp a középkori vadászatok miliőjének megidézését segítették a fellépő solymászok és íjászok is.
Délután ifjú vadászkürtösök fújták el legjobb indulóikat, aztán a civilek számára talán legérdekesebb program következett. Senkit nem lep meg, ha a zenei televíziós műsorokban olyan előadók lépnek fel, akiknek a torkában egy egész zenekar lapul. A szarvasbőgő-bajnokságon azonban a versenyzők az erdők-mezők hangján szólalnak meg döbbenetes eredetiséggel.
A vadászati kultúra napján minden évben kitüntetik a vadászat tekintélyének emelésén eredményesen fáradozókat. Idén Aranygyűrűvel jutalmazták például Szabó Ferencet, a Vidékfejlesztési Minisztérium erdészeti, halászati és vadászati főosztályának főosztályvezető-helyettesét, művészeti teljesítményéért pedig Prihoda Judit Arany Ecset Toll és irodalmi munkásságáért Fáczányi Ödön Arany Fácán Toll nagydíjat vehetett át. Életművének elismeréséül Cseke Sándort posztumusz jutalmazták az Arany Túzok Toll díjjal. A Vadászati Kulturális Egyesület egyik legrangosabb kitüntetését, a Hubertus-kereszt gyémánt fokozatát Wallendums Péter kapta, aki a vadászati kultúráért végzett áldozatos és segítőkész munkájával érdemelte ki az elismerést.
A Vadászati Kulturális Egyesület végül igazi kuriózummal zárta a várpalotai rendezvényét. Bán István orgonaművész és a Vadászkamara Kürtegyüttes előadásában, Bán Beatrix közreműködésével Szent Imre herceg élete és a vadászathoz fűződő szoros kapcsolata előtt tisztelgő orgona- és vadászkürtkoncertet hallhatott az érdeklődő közönség. Oláh Csaba minderről elmondta: Szent Hubertus a vadászok védőszentje szerte a világon, Szent Imre azonban igazán a miénk, magyaroké. Az államalapító király tragikus sorsú, de hősi életet élő fiának tiszteletét éppen ezért szeretnék a hazai vadászati kultúra eleven részévé tenni.
