A Dunántúl dimbes-dombos vidékei és észak hegyei után augusztusban érkeztünk meg az Alföldre, amely már akkor bebizonyította: a puszta látszólagos egyhangúsága ellenére sok kalandot és látnivalót ígér. Ha van még, aki kételkednék ebben, annak Debrecent követően érdemes a Hortobágyon is szétnéznie, elvégre ez az Alföld legjava.
Az ismerkedést a Hortobágyi-halastavi Kisvasúttal fűszerezhetjük. Ami a történetét illeti: alapjait 1915-ben fektették le. A lóvontatású kocsik a halgazdaságok szállítási igényeit voltak hivatva kielégíteni, tehát e vonalon szállították a haleleséget és a halakat is. A vasút később kis teljesítményű dízelmozdonyokat kapott, közülük az egyik máig megmaradt. A puszta e része gazdag madárvilágával később védetté vált, ez a vasút helyzetére is kihatott, hiszen a Hortobágyi Nemzeti Park úgy döntött, beindítja rajta a személyszállítást. A pályát így felújították, új járműveket szereztek be, majd 2007-ben a vonalat átadták a kirándulóknak.
Mint az a park leírásából kitűnik, a hortobágyi halastavak Közép-Európa egyik legnagyobb halastórendszerét alkotják, amelyek a tógazdasági hasznosítás mellett változatos és gazdag élővilágot rejtenek. A kétezer hektáros központi tóegység a Hortobágyi Nemzeti Park megalakulása óta védett. Különösen értékes az itt fészkelő és átvonuló madárvilág. Az utóbbi 35 év alatt csaknem 300 madárfajt figyeltek meg a tavakon, ezzel a halastórendszer Közép-Európa egyik legismertebb madárélőhelyévé lett.
A halastavi kisvasúttal kényelmesen érhetjük el ennek az összetett vizes élőhelynek a távolabbi pontjait is, a kocsikból pedig a nap tüzétől óvó árnyékból merülhetünk el az egyedülálló tájban, s figyelhetjük a belső tavak gazdag madárvilágát. Magyarországon ez az egyetlen kisvasút, amely halastavi környezetben fut – valóban páratlan tehát az élmény, amelynek itt részesei lehetünk. A vonal a halastavak belső gátja mentén halad hozzávetőlegesen öt kilométeren át. A végállomástól egy rövid séta, majd magasles vár ránk. Ennek tetejéből kitárul a horizont, s talán még szembetűnőbb a flóra és fauna változatossága.
A vasúttól eltávolodva érdemes bejárni még a hortobágyi vadasparkot is, amely az ősi puszta vadvilágából nyújt ízelítőt. A vadaspark az ember megjelenése előtt ezen a tájon élő, de a civilizáció térhódítása miatt a területről kiszorított, illetve a nemzeti parkban ma is vadon élő állatfajokat mutatja be. Olyanokat, amelyek a földtörténeti jelenkorban a Hortobágyon bizonyítottan, vagyis paleontológiai leletek, írásos dokumentumok alapján előfordultak. Így például három nagy testű patásfajjal ismerkedhetnek meg a látogatók: az eurázsiai vadlóval (Przsevalszkij-ló), az úgynevezett rekonstruált őstulokkal (Heck-marha), illetve a vadszamárral. Az egykori madárfaunát a területről rég eltűnt pelikán és ritka ragadozófajok: sasok, keselyűk képviselik. A ragadozó emlősök közül pedig – nagy ritkán – farkassal és sakállal is lehet találkozni.
