Mint már azt olvasóink megszokhatták, az új esztendőt rendre új sorozattal nyitjuk itt, az MNO Erdőkerülő című oldalán. Legutóbb kisvasúttal jártuk be hazánkat, és egy-egy alkalommal a határokon túlra, a történelmi Magyarország területére is átrándultunk. Most azonban gyalogszerrel indulunk neki nyugatról keletre, hogy a Magyar Természetjáró Szövetség útmutatásait és leírásait követve ízelítőt adhassunk pátriánk legszebb tájaiból.
Utunk az Országos Kéktúra vonalán halad végig Írott-kőtől Hollóházáig, több mint 1100 kilométeren. A hivatalosan megállapított 27 szakasztól eltérően mi 12 részre bontjuk leírásunkat, s minden egyes fejezetben igyekszünk valamit megvillantani az adott környék erdészeti-vadászati kincseiből is.
A kezdetekhez a 30-as évekbe kell visszatérnünk, amikor Cholnoky Jenő, a Magyar Turista Egyesület elnökének kezdeményezésére Sümegtől a Nagy-Milicig felfestették a kék jelzést. Az így létrejött összefüggő turistaút hossza valamivel több mint 900 kilométer volt – nyilván szándékosan, ugyanis a megnyitót Szent István királyunk halálának 900. évfordulójára időzítették. A kéktúra mozgalom őse tehát a 77 éve meghirdetett Szent István-vándorlás volt.
A háború után e név is, és helyenként a nyomvonal is megváltozott. Az 1952-ben indult Országos Kéktúra a mai pályáját a rendszerváltozással nyerte el, ekkor lett a vasfüggöny miatt korábban elzárt Írott-kő az ösvény nyugati végpontja. A Kádár-korból feltétlenül ki kell emelni Rockenbauer Pál nevét, aki 1979-ben a Magyar Televízió forgatócsoportjával vágott neki az útnak, s Másfél millió lépés Magyarországon címmel forgatott filmjükkel óriási lendületet adtak a mozgalomnak.
Nyugat–keleti vándorlásunk tehát Írott-kőnél kezdődik, s Kőszeg és Tömörd érintése után Acsád, majd Vát mellett Bögötön és Csányon át vezet Sárvárra. Ez a túra egyik leghosszabb, nem egészen 72 kilométeres etapja, amely során az alpesi hangulatot árasztó Kőszegi-hegységből fokozatosan ereszkedünk le a Kisalföldre. Kezdetben érdemes nemcsak a lábunk elé, hanem az égre és a fák koronájára is figyelni, mivel az egészen hétköznapi egyedek mellett a madárvilág olyan érdekes képviselőivel is találkozhatunk, mint a keresztcsőrű, a süvöltő, a fekete gólya vagy a császármadár és a kék galamb. A flóra szerelmesei sem fognak unatkozni menet közben, de éppenséggel a túrát megszakítva a Festetics Andor gróf által alapított Szelestei vagy az egykor az estei-modenai Habsburg Ferdinánd és a Lajos bajor király támogatta Sárvári Arborétumba is betérhetnek – ezek igazi kincsesházak a növénykülönlegességek kedvelőinek.
A kőszegi és a sárvári várat aligha kell bárki figyelmébe ajánlanunk. Mindkettő szerencsésen vészelte át a történelem nemritkán vérzivataros századait, s részletgazdag kiállításokkal várják az érdeklődőket.
A következő részben néhány szót ejtünk még a térség vadállományáról, aztán folytatjuk utunkat a Balaton felé.
