Dér ül a fák ágain, s a reggeli verőfényben úgy ragyog, mintha gyémántporral szórták volna be éjszaka. A fasor végén a Nádasdy-kastély terpeszkedik. Tornya, falai, az erőt sugárzó ódon formák láttán az ember azt várja, hirtelen majd előgördül egy ébenfekete régi Maybach, vagy sokkal inkább egy bécsi fiáker, és a szolganép sürgő hada máris ott terem, hogy a téli hidegből a fűtött szalonba tessékelje a messziről érkezett grófokat, bárókat.
De hiába meresztjük a szemünket, csak nem jönnek azok a díszes kocsik. Bóklászik azonban a park mellett vagy négy-öt tucat vadász. Kisebb csoportokba verődnek, beszélgetnek, némelyik a ruháját igazítja, mások meg a kutyákat biztatják az indulás előtt.
Sárladány, a későbbi Nádasdladány 1851-ben került Nádasdy Lipót birtokába, s ott hamarosan egy kúriát építtetett. Ezt halála után fia, Nádasdy Ferenc bővíttette ki, illetve alakíttatta át romantikus stílusú kastéllyá. A család egyébként több szállal is kötődik a vadászathoz. Az 1842. június 28-án született Nádasdy Ferenc kora elismert vadászati szakembere, szakírója volt, a Vadász- és Versenylap, illetve a Vadász Lap című újságokban megjelentetett cikkeit Cserkésző álnéven jegyezte. Ennél is fontosabb azonban, hogy ő volt az 1881-ben megalakult Országos Magyar Vadászati Védegylet felállításának első kezdeményezője, alapító elnöke is.
– Egy nemes ügy hozott ide bennünket – fordul hozzánk Pechtol Lajos, a házigazda Nádor Vadásztársaság elnöke és a Fejér Megyei Vadászkamara titkára. – Segíteni szeretnénk a gyermekek ápolásában, kórházi ellátásában, méghozzá szenvedélyünkön, a vadászaton keresztül. Ezért szerveztük meg ezt a mai rendezvényt, és ezért ajánlottuk fel a bevételt a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház gyermekosztályának, amely egy intenzív ágyat vesz a 900 ezer forintos összegből.
A rövid és ünnepélyes köszöntő, valamint a gyors eligazítás után a társaság átvonul a kastély szomszédságában lévő területre. Pechtol Lajos közben arról beszél, hogy ez már a második jótékonysági vadászat, amelyet Fejér megyében szerveznek. Az ötlet évek óta ott motoszkált a fejekben, a különböző összejöveteleken nemegyszer szóba került: tenni kellene valamit a közösségért; valamit, ami túlmutat a vadászaton, de közben nem is nagyon távolodik el tőle.
– Ennél viszont nem igazán jutottunk messzebb a tervezésben, egészen addig, amíg egy vadásztársunk meg nem jegyezte, hogy időnként felajánlásokkal segíti a Szent György-kórház gyermekosztályát. No, ez ám a jó cél – gondoltuk, és megkerestük a főorvost, Simon Gábort. Ő is egyetértett velünk, majd elmondta: az osztályának két infúziós pumpára lenne szüksége. Ezek a készülékek rendkívül fontosak a koraszülöttek, illetve a kis súlyú csecsemők intenzív ellátásában, nélkülük ugyanis szinte képtelenség lenne megfelelően szabályozni a folyadék és a gyógyszerek éren keresztüli bevitelét – magyarázza Pechtol Lajos.
A megyei kamara a 2013-as év karácsonyát követő napra, december 27-re tűzte ki a jótékonysági vadászatot, a programot pedig jó előre meghirdették. Pechtol Lajos emlékei szerint a helyek alig egy hét leforgása alatt beteltek, és a támogatók között akadtak olyanok is, akik az adott időben nem tudtak eljönni Nádasdladányba, de az ügyet annyira fontosnak tartották, hogy ennek ellenére támogatójegyet váltottak. Végül 44 vadász, 26 kutyás felvezető és tucatnyi hajtó jelent meg a vadászaton, amelynek végeztével 69 fácánból és öt nyúlból raktak díszes terítéket, a 900 ezer forintot pedig januárban adták át a kórháznak.
– Többen búcsúztak úgy: jövőre találkozunk!, és a siker láttán nem is volt kétségünk afelől, hogy ez valóban így is lesz. Nagyszerű érzés volt együtt látni ezeket az embereket, akiket a segítő szándék hozott össze – jegyzi meg a Fejér megyei titkár.
Ropognak a puskák, sörét hasítja a levegőt, s a rozsdabarna vizsla már szalad is az elejtett fácánok után.
– Sokan szeretik ezt a területet, mert kiváló adottságai vannak, a kastély közelsége miatt ráadásul könnyű azt érezni, hogy egy régi romantikus film szereplői vagy időutazók vagyunk, ami nem rossz dolog – mutat körbe Pechtol Lajos. A környező földeket, a néhai Nádasdy-birtok egy részét, körülbelül 5000 hektárt a Nádor Vadásztársaság gondozza. A főúri család egyébként a 19. század második felében telepedett meg itt, és az első perctől kezdve a magas színvonalú vadgazdálkodásra törekedtek erdeikben, mezőiken.
– Büszkék vagyunk erre a 130 évre, és igyekszünk méltó örökösei lenni a Nádasdyaknak – fűzi hozzá a társaság elnöke.
Pechtol Lajosék különös gondot fordítanak a vadállomány fejlesztésére. Mint mondja: „A legfontosabb, hogy a vadat a természetes környezetében és állapotában igyekszünk megőrizni. A növendék fácánokat ezért az első adandó alkalommal kihelyezzük a szabadba, ahol a törzsállományt erősítik, gazdagítják. Persze a munka ezzel nem ér véget, hiszen az időjárási viszonyoktól függően gondoskodni kell a szabadban élő vad takarmányozásáról. Folyamatosan ellenőrizni kell a területet más körülmények, például az itatók állapota miatt is. Számunkra tehát nincs hétvége és ünnepnap: a felelős vadgazdálkodás véletlenül sem csak abból áll, hogy ha kedvünk szottyan, kirándulunk ide, és lövünk valamit.”
Dél múlik, mire az utolsó hajtás véget ér. Ahogy minden kezdetet, ezt is a kürtösök adják a jágerek tudtára. Ki-ki a zsákmányát szorítva lépdel visszafelé, majd a nyulak és a több tucat fácán a nagy műgonddal összerakott terítékre kerül. – Tisztelet a vadnak és teremtőjének! – rebesgetik páran, miközben az áldozati lángokat tekeri-csavarja a hideg téli szél. Aztán valaki a mellette álló vállára csap: „Jövőre ugyanitt?”
