Tejivó: újratöltve

Friss pékáru és tejtermék helyben fogyasztva – ez a tejivó. A szocializmus retróba mártogatott hagyatéka, vagy ellensúly a gyorséttermekkel szemben?

A szocialista rendszer gasztronómiai hagyatéka, egy letűnt kor egészséges gyorsétterme volt a tejivó, melyet az egyre terjedő alkoholizmus ellenpontozásaként rendszeresítettek. A tejivó tejbolt és pékség ideális kombója. (A pékség nem összekeverendő a fagyasztott félkész tartósított tésztából készült franchise-sütödékkel.) Friss péksütemények és tejtermékek gazdag választékával – utóbbi termékek kimérve is –, talponállójelleggel, helyben fogyasztásra.

A korral együtt eltűnt a tejivó is

A tejivókat a rendszerváltozás hulláma mosta el, ha nem is egy lendülettel. Az üzletek próbálták felvenni a tempót a változással: édességek, szénsavas üdítők, gabonafélék kerültek a kínálatba, de mindhiába. A korral együtt eltűntek a tejivók is. Legyünk őszinték: meguntuk őket. Helyüket átvették a gombamód szaporodó gyorséttermek, hamburgerezők és pizzériák, melyek izgalmasabbak, színesebbek voltak az addig megszokottnál. A fogyasztási szokások és a piac változása az új évezredre – lépést tartva a korral – visszahozta a tejivókat. Szegeden, Győrben is fellelhetők a műfajban érintett üzletek, a fővárosban október végén nyílik a második ilyen. Bár egyelőre nem lehet forradalmi áttörésről írni, a tejbárok kezdődő reneszánszukat élik, és a visszajelzések alapján van igény rájuk.

Nem a nyugdíjasok passziója

„Nyitáskor arra számítottunk, hogy a vendégeink nagy része azokból a negyvenes-ötvenesekből kerülnek ki, akik koruknál fogva még jártak ilyen helyekre, de ez nem így lett – mondta el az MNO kérdésre Cserpes István, a Cserpes Tejivó kitalálója, és tulajdonosa. – Sok fiatal keres meg bennünket, hiszen valódi alternatívaként versenyképesek vagyunk a nyugati gyorsétteremláncokkal szemben. Nem ellenségként tekintünk rájuk, hiszen a vásárló dönti el, hova tér be, ellenben hiszem, hogy nem kell hipermarketekben gondolkodni, ha saját gyártású termékeinket szeretnénk hazai piacon értékesíteni.”

Hogyan lehet sikeresen működtetni egy tejbisztrót a multikkal szemben úgy, hogy az alacsony minőségű olcsó hozzávalókat mellőzve csak hazai alapból dolgoznak? – kérdeztük az ügyvezető igazgatót. „Jókora adag elszántság kell ahhoz, hogy az ember belevágjon. A hátországunk révén első kézből, a helyi termelőktől szerezzük be a tejet, így nemcsak friss és tartósítószermentes, jó minőségű alapanyagból dolgozhatunk, hanem a hazai tejtermelők egy részének is biztos megélhetést nyújtunk. Persze a turmixokhoz szükséges banánt vagy éppen a kávét nem tudjuk helyi szinten előteremteni, ezeket természetesen külföldről szerezzük be. A pékáruink szintén saját alapanyagból készülnek, így tudjuk biztosítani a megfelelő minőséget, és persze folyamatosan. A jelenleg idehaza működő tejivók egy része kifőzdeként is üzemel, amit mi szerettük volna elkerülni, hiszen a tej és pékáruk nem nagyon passzolnak össze a marhapörkölttel és a krumplifőzelékkel. A tejivókra jellemző tisztaságot, eleganciát csak úgy lehet megőrizni, ha a főtt ételt nem keverjük a kiflivel és a habos kakaóval.”

„Egy üzlet beindítása 20-30 millió forintos beruházást igényel, és 15-20 ember számára biztosít munkát. Hisszük hogy sikerült divattá tenni a tejivó intézményét, és belátható időn belül esély van rá hogy máshol is megjelenjenek ezek az üzletek. De ehhez tényleges minőségi alternatívát kell hogy nyújtsanak a vásárlók számára, és folyamatosan kell tartani a színvonalat.”